VI. fejezet: Együtt, boldogan

Kagome és Inuyasha épp csókolóztak, amikor Miroku és Sango belépett a kis helységbe. Miroku fülig pirult, mert Kagomén alig volt a takaró, de Sango azonnal kupánvágta és kivonszolta őt. De sajnos nem figyelt oda és majdnem kiesett a kunyhóból, amit persze a boldog párocska is észrevett. Egy emberként pirult el mind a kettő, és Kagome azonnal az orráig húzta a takarót.

-         Bocsánat, hogy megzavartunk titeket! Nem tudtuk…- szabadkozott Sango.

-         Kagome. Ha szabad ezt mondanom, gyönyörű vagy!- szakította félbe Miroku a szellemírtót és egy vörös tenyérnyom lett a jutalma.

-         Jó, semmi baj. Igazá…- mondta volna Kagome, ha nem ájul el az ágyba esve. Inuyasha rögtön megnézte jól van-e.

-         Azt hiszem hagynunk kéne pihenni- szólt és már tessékelte is ki a többieket saját maga kíséretében. Egy napon keresztül aludt a lány. Mikor Kaede anyó ki akarta cserélni a kötéseit nagyon meglepődött.

-         Hát ez meg, hogy lehet?-de kérdése felverte a lányt álmából.

-         Jó reggelt Kaede anyó! Hol van Inuyasha?- kérdezte vidáman mit sem törődve az anyó megrökönyödött arckifejezésével. Szeme ismét négy színben pompázott, és kelt volna fel, de észrevette, hogy ruha hiányában nem kéne kimennie.

-         Kaede anyó. Tudna adni nekem valami ruhát?- és a kérdés hallatán az idős hölgy észbe kapott, és adott Kagomének egy miko ruhát. Miután kész volt pont úgy nézett ki, mint Kikyou, még a haja is úgy volt összekötve.

-         Köszönöm! Most megkeresem Inuyashát- azzal kirohant. Futott a Szent fa felé, és ott meg is találta szerelmét. Inuyasha észre sem vette, hogy Kagome úgy néz ki, mint hajdani szerelme.

-         Kagome! Kagome, hogy vagy? Nagyon gyorsan felépültél- és megölelte őt. Kagome felnézett rá, és ekkor a hanyou kicsit megijedt.

-         Kagome, a szemed!- és megfogta a lány vállait, mélyen belenézve a négy színben játszó szembe. Egyet tudott kiolvasni belőle: szerelmet.

-         Ne aggódj. Semmi baj. Ez van, ha mind a négy lélek erejét akarom használni egyszerre. Mert egyszerre egyet megtartani nehéz- válaszolta mosolyogva a lány és megcsókolta Inuyashát. Ő is viszonozta, és hosszú perceken át, csak így csókolóztak, mikor észrevették, hogy Sango és Miroku hangosan megköszörülik a torkukat.

-         Inuyasha, Kagome nem csak neked fontos. Mi is szeretnénk vele beszélni-, mondta sokatmondóan Miroku, és megölelte a lányt- Örülünk, hogy jobban vagy!

-         Igen, nagyon jó, hogy újra jól vagy!- helyeselt Sango, és ő is öleléssel köszöntötte a visszatérőt.

-         Jó, hogy újra láthatlak titeket! Nagyon hiányoztatok! De főleg Inuyasha- szólt kissé huncutul a lány és a mögötte álló fiúra mosolygott. De mikor visszafordult hirtelen Sango felsikkantott.

-         Kagome a szemed! Négyszínű és… mindegyik mást mond-, mondta kissé félve a szellemírtó.

-         Tényleg. A fekete gyűlöletet, a sárga bölcsességet, a kék aggódást, a barna pedig barátságot mond-, állapította meg a szerzetes. Kagome megijedt, és Inuyashára nézett.

-         Nem. Mindegyik ugyan azt mondja- szólt egy pillanat múlva a hanyou. Kagome kissé összezavarodott, hogy miért lát mindenki mást a szemében, de ekkor felkiáltott:

-         Tudom! Kaede anyó azt mondta, minden lélek tulajdonosa a szerelem miatt halt meg. Én szeretem Inuyashát, és lehet ezért neki a szemem minden színe, ugyan azt mondja.

-         Szerelmet, igaz Inuyasha?- tapintott rá a lényegre Miroku. Inuyasha bólintott és megölelte Kagomét. De eközben tervek hada készülődött ellenük…