VIII. fejezet: Kagome nyugis napja?

Kagome másnap reggel kicsit félve ébredt fel. Látta Inuyasha a falnak támasztotta fejét, és úgy szuszog csendesen. Elmosolyodott, majd fel akart állni, de Inuyasha motyogása megállította:

-         Kagome… hol vagy? ...Kikyou?... Nem lehetsz te… mit tettél vele?- és hangja kétségbeesetten visszhangzott. Elkezdte szorítani magához Kagomét, akinek ez fájt. Inuyasha hangja egyre nyugtalanabb lett és egyre szomorúbb:

-         Miért… miért őt?... Szeretem… szeretlek Kagome… szeretlek, és nem akarom… nem akarom, hogy itt hagyj!- a végén már elég hangosan beszélt ezért Sango és Miroku ébredezni kezdtek, és megpillantották a kissé küszködő Kagomét, és Inuyasha hangját is hallották, amíg a lány közbe nem vágott:

-         Inuyasha én is szeretlek, és nem hagylak el!- és megcsókolta a hanyout aki, erre fel is ébredt, és visszacsókolt. Miroku és Sango tátott szájjal bámulták őket, hogy mit is csinálnak. Inuyasha vetett véget a csóknak, és kérdőn nézett a lányra.

-         Mit nézel így rám? Mi az. Valami rosszat tettem?- értetlenkedett a lány. Inuyasha magához ölelte őt.

-         Mit csináltam, hogy így keltettél?- kérdezte nagy vidáman.

-         Hát az úgy volt, hogy te elkezdtél beszélni arról, hogy nem találsz meg Kikyout is említetted. Aztán elkezdtél szorítani, és azt motyogtad, hogy mit tettek velem meg szeretsz, és ekkor mondtam, hogy én is szeretlek, és nem hagylak el aztán már a többit te is, tudod- és ezt mind egy szuszra, mondta el. Inuyasha ismét megölelte, majd észrevették, hogy barátaik már egy ideje őket figyelik. Inuyasha picit elpirult, de Kagome szinte természetesnek vette, hogy barátaik már tudják, hogy szerelmesek.

-         Figyeljetek- szólalt meg Kagome a reggeli után- Nekem, most néhány napra vissza kell mennem a saját világomba, de ígérem 3 nap múlva, visszajövök!

-         Ne, Kagome! Nem akarom, hogy visszamenj! Egy fél percet sem bírok ki nélküled!- panaszkodott Inuyasha és magához húzta a lányt. Mindenki megmosolyogta őket, de Kagome kiszabadította magát a fiú karjaiból és komolyan szólt barátaihoz:

-         Nem Inuyasha. Vissza kell mennem, mert már hetek óta nem voltam otthon, és szerintem a nagyapa már nem tud milyen betegséget kitalálni!- majd felkapta a cuccait, adott egy csókot a hanyounak és a kút felé indult. Mikor hazaért mindenki elé rohant.

-         Na végre Kagome! Már azt hittük valami bajod esett- és anyja magához ölelte a kissé megszeppent lányt (mert nem számított fogadó bizottságra).

-         Kagome! Már alig tudtunk mit kitalálni nagyapával!- újságolta Souta. Mindenki nagyon boldog volt, hogy Kagome ismét itt van. Vacsora után Kagome felment a szobájába és nagyon meglepődött, amikor három barátnőjét látta ott, amint éppen egy fényképet nézegetnek, amin ő és Inuyasha veszekszik.

-         Ti meg, hogy kerültetek ide? És egyáltalán mit csináltok?- és kikapta a szintén meglepődött lányok kezéből a fotót.

-         Ez az a pszihopata aki, meg akart valakit ölni, mert a közeledbe ment?- kérdezte Eri.

-         Ő nem pszihopata! Van neve: Inuyasha!- kiáltotta Kagome.

-         Jól van, na! Eddig még nem húztad fel ennyire magad, ha róla beszéltünk- mentette meg barátnőjét Ayumi.

-         És ráadásul mi van Houjoval? Az iskola legjobb sráca neked udvarol, és te fittyet hánysz rá!- szólt közbe harmadik barátnője is. De ekkor Kagomében felment a pumpa. Méregzöld fény áradt belőle és átváltozott. Barátnői nagyon megijedtek tőle. Kagome kinyitotta fekete szemeit és megszólalt, vészjósló hangon:

-         Ne merjétek még egyszer kigúnyolni a szerelmem, mert különben megöllek titeket!