X. fejezet: Ha a gyűlölet elszabadul

Naraku csak kacagott Inuyashán aki Kagome szemét fürkészte.

-         Azt hiszed, látsz benne valamit is? Semmi sincs benne. Engedelmesség talán- nevetett a hanyou. Inuyasha erre teljesen feldühödött és az aranyszínű burkot kezdte támadni a kardjával. Naraku egyre csak kacagott a küzdő hanyout látva. De ekkor váratlan dolog történt: Kagome leengedte a burkot és odalépett szerelméhez.

-         Menekülj… át… fogok… változni… Ölni fogok-, suttogta Kagome és visszalépett Naraku mellé. Ő ránézett és megszólalt:

-         Úgy látom, küzdesz az irányítás ellen. Mit mondtál annak a korcsnak?- kérdezte és megragadta a lány torkát, aki nem kezdett el fuldokolni, sőt rendesen kapott levegőt és úgy válaszolt:

-         Azt mondtam neki, hogy meneküljön, mert ölni fogok.

-         Á, szóval ölni fogsz. Valóban ölni fogsz, méghozzá azt a korcsot!- és a félszellem elengedte a lány torkát, azonban nem mozdult helyéről. Felordított:

-         Menekülj!- és ekkor a méregzöld fény elárasztotta. Fekete szárnyai hatalmasabbak voltak, mint eddig fekete karmaival, és fogaival együtt. Fekete szeme gyűlölettől világított, ahogy a méregzöld kő is, és Inuyasha felé fordult.

-         Halál- suttogta, és felemelte kezét, majd csuklóját ökölbeszorította. Inuyasha rögtön a nyakához rántotta kezét, mert nem kapott levegőt. Naraku ismét csak kacagott. Kagome elengedte a hanyout de, egy energiaostor segítségével megfogta. Inuyasha felordított a szorítás miatt. Ekkor hirtelen egy bumeráng elszakította az energiaostort és visszarepült gazdája kezébe. Kagome a fegyver és hordozója felé emelte tekintetét.

-         Menjetek innen, mert különben ti is a pokoldémon erejének által lelitek halálotok!- mondta a lány hűvös és távolinak ható hangon. Sango és Miroku voltak ott Kirara hátán. Sango odakiáltott neki:

-         Kagome! Mi nem akarunk bántani téged, de ha nem engeded el Inuyashát akkor…- és itt elharapta a mondandóját, majd letörölte a könnyeit.

-         Menjetek innen! Kagomét Naraku irányítja! Majd én megölöm, de nektek nem akarom, hogy bajotok essen!- kiáltott oda Inuyasha is barátainak, azonban még mielőtt Sango ellenkezhetett volna, Kagome a földhöz vágta az energiaostor foglyát, és ezt üvöltötte:

-         Engem senki sem birtokol! Soha! Senki sem irányít!- majd Sangoék felé vette útját. Tenyerét előre tartotta és egy fekete nyíl jelent, meg amit egy intéssel kilőtt a szellemmacska felé, aki ekkor ledobta utasait és lezuhant a földre. A fekete szemek végignézték, ahogy a macska visszaváltozik és meghal. Sango oda akart rohanni hozzá, de Miroku visszatartotta:

-         Sango, már nem segíthetsz rajta. Állítsuk meg Kagomét amíg nem ké…- de nem fejezhette be, mert a hasába egy fekete nyíl fúródott, majd áthatolt a testén. Sango azonnal odarohant hozzá és az ölébe fektette a szerzetes fejét. Könnyei sűrű záporként borították be a haldokló fiú arcát. Utolsó erejével ezt suttogta:

-         Szeretlek!

-         Ne hagyj el te is Miroku! A családom elvesztettem, de téged nem akarlak!- és a halott Mirokura borult. Kagome feléjük tartott. Sangot már az sem érdekelte, ha meghal, mert legalább Mirokuval lehet. A lány felemelte karmos kezét, mely méregzölden fénylett és fenyegetően tartotta. Már épp lecsapott volna mikor váratlan fordulat következett…