2.Az ápolónő

Mikor felébredt nem ugyanott találta magát, hanem egy túl világos szobában feküdt egy magas ágyon.Körülötte emberek ugyanígy feküdtek.Ekkor belépett valaki.Egy lány.Haja hosszú fekete, hátul összefonva, szeme olyan kék, mint a tenger, arca szomorú, a ruhája valami fehér köntös, hozzá fehér cipővel.Odament Narakuhoz.Letett valamit az ágyára.

-Tessék egyen!-mondta a lány és már készült volna menni, de Naraku megfogta a kezét.

-Hol vagyok?És mikor?-kérdezte.

-New Yorkban.2004. március. 20-án.

-Megyek erről a borzalmas helyről!-mondta Naraku és már állt fel, hogy induljon.Visszahuppant az ágyra.

-Nem megy sehova!Eltört a lába!-mondta a lány.

-Holnapra már rendbejön.-mondta Naraku.

Alány erre elmosolyodott.Lehetetlennek találta.Aztán elment.

Másnap megint ugyanakkor elment Narakuhoz.Majdnem leejtette az ételt a kezéből.Ugyanis a betege állt.

-Megmondtam!-mondta Naraku.

-N...nahát.Nem hittem volna.Hogy csinálta?

-Úgy, hogy féldémon vagyok!

-Aha.Én meg tündér!-mondta mosolyogva a lány.

-Nekem közönséges halandónak tűnsz!Hogy is hívnak?

-Elenor.A nevem Elenor.És a tiéd?

-Naraku.

-Rendben.Naraku.Szerintem feküdj vissza, mert piros a szemed.Aludd ki magad!

-NEM ATTÓL VÖRÖS A SZEMEM, HANEM AZÉRT MERT FÉLDÉMON VAGYOK!

-Jó nyugi.Elhiszem, csak nyugodj le és feküdj le szépen!

Naraku megtette amire Elenor kérte.

-Egyébként te honnan jöttél?-kérdezte Elenor.

-A középkori Japánból!

A lány elmosolyodott.Naraku nem értette mi olyan nevetséges.

-Szeretnék oda visszamenni.-mondta Naraku.

-Rendben.Segítek.-mondta Elenor.-"Talán így rájön, hogy nem egy középkori Japánban élő féldémon."-gondolta-És mégis hogy jutunk oda?

-Csak arra emlékszem, hogy egy magas, öreg épület volt, narancssárga és valami kereszt volt a tetején...

-Akkor erről az öreg Bandi bácsit kell megkérdezni.Gyere!-mondta Elenor és elhúzta Narakut.