1. fejezet
Inuyasha és barátai már jó ideje gyalogoltak. Shippou már nem tartott
velük,hanem Kaede anyónál maradt tanulni és segíteni az embereken.
Egyszercsak hangos sikoltást hallottak az erdő felől.
-Mi volt ez? - kérdezte Inuyasha.
-Nekem úgy tűnt, mintha egy lány sikoltott volna!-  mondta Miroku.
-Sango, Kagome, ti maradjatok itt, Kirara vigyázz rájuk! Miroku te velem
jössz, megnézzük, mi történt- osztotta ki a parancsokat Inuyasha.
-Jó menjünk.
-Nem jöhetnénk inkább mi is?- kérdezte Kagome.
-Nem. Itt nagyobb biztonságban vagytok.
-Érdekes, mióta lett Inuyasha ilyen aggódó? -kérdezte Kagome miután
a fiúk hallótávolságon kívül kerültek.
-Nem tudom, de nekem is furcsa-válaszolt Sango.
-Na jó, szerintem inkább üljünk le addig, míg ezek visszaérnek.
-Rendben.
Eközben Inuyasha és Miroku az erdőben futottak arra, amerről az
előbb a hangot hallották.A hanjou hirtelen megtorpant.
-Mi a baj Inuyasha?
- Emberek jártak erre. Úgy harminc-negyvenen vannak. Ezenkívül vér
szagát is érzem. Embervért. Tehát egy-kettő megsérült, szerintem
vadásznak.Valamire vagy valakire... - Inuyasha nagyott szippantott a
körülötte lévő levegőből.- Mást is érzek. Valami finom illatot, eddig még
nem éreztem ilyet. Nem ember, nem démon, mégcsak nem is félszellem!
-De akkor mi?
-Nem tudom... Várj csak! Hallok valami zajt, maradj kicsit csendben.
Emberkiáltások, fegyvercsörgés-ők azok! Balról jön a hang.
-Akkor siessünk.-mondta Miroku.
Érezték, jó felé mennek. Már Miroku is hallotta a zajokat. Egyszercsak
kiértek egy tisztásra, és amit akkor láttak, attól elállt a lélegzetük...



2. fejezet
A tisztáson körös-körül ájult emberek hevertek.Látszott rajtuk, hogy
banditák. A hanjou jól tippelt, úgy negyvenen lehettek- eredetileg.Most
már "csak" húsz volt talpon.
-De kik ellen harcolnak?-kérdezte a szerzetes, majd tekintete arrébb
vándorolt a testekről.Miroku eltátotta a száját.
-Inuyasha, oda nézz!
Inuyasha ledöbbent.A banditák félkörben álltak egyetlen személy
körül, aki egy fához dőlt. Egy lány volt. Eredetileg hófehér ruhája most
egy merő vér volt. Egész testét sebek szabdalták keresztül, de a
kezében tartott gyönyörű kardot görcsösen markolta. Szemeiből
patakzottak a könnyek, arcán rémület, halálos félelem ült.
-Én figyelmeztettelek, ha akkor rögtön velünk  jöttél volna, nem esett
volna bántódásod.- mondta az egyik férfi.Látszott, ő a vezér.-Ehelyett
inkább a kínt választottad. De én kegyes vagyok, kapsz még egy
esélyt, hogy önszántadból velünk gyere.
-Inkább a halál-suttogta a lány, szinte maga elé. Már beszélni sem
tudott rendesen, karjain, lábain vércsíkok szaladgáltak, egész testében
remegett, de nem adta fel.Erre a vezér arca elkomorult.
-Ahogy akarod, AKKOR PUSZTULJ! Azzal lesújtott a lányra, aki már
annyira szorongatta a kardját, hogy ujjai elfehéredtek, s felkészült az
elkerülhetetlenre. Azonban olyasmi történt, amire egyikük sem
számított. Egy piros ruhás férfi ugrott közéjük.
-Ejnye, illik nőket bántani?-kérdezte Inuyasha, majd jól fejbe vágta a
banditát, mire az egy jó nagy púppal a fején elájult.
-Na, ki akarja még bántani a lányt?- kérdezte a hanjou a többit
mosolyogva, miközben ujjait ropogtatta.
A banditák magukban veszélyessé nyilvánították a félszellemet, majd
főnöküket és a többi ájult férfit felkapva futásnak eredtek.
-Ezzel is megvagyunk. Jól vagy?-fordult a lányhoz, aki viszont tett egy
lépést hátrébb.
-Nem kell tőlem félned-közelített hozzá óvatosan Inuyasha, de a lány
egyre hátrébb és hátrébb húzódott, mígnem újra egy fánál találta
magát.
-Ne hidd, hogy bedőlök neked! Hagyj békén, mert megbánod!-
kiáltotta,de a kimerültségtől térdre esett.
-Nem akarlak bántani,csak segíteni akarok neked-mondta Inuyasha.
-Hallgass!-fakadt ki a lány, majd a kardjára támaszkodott és
megpróbált felkelni, de nem sikerült neki.
-Mi van Inuyasha, mi tart ilyen soká?- kérdezte Miroku miközben a
hanjou mellé lépett.
-Nem hiszi el,hogy mi csak segíteni akarunk neki.-vázolta a helyzetet.
-Tényleg nem kell tőlünk félned-lépett közelebb a szerzetes a lányhoz,
ám gyorsan vissza is ugrott, mert olyasmi történt, amire a legkevésbé
számítottak.A lány testéből halvány, fehér fénysugarak törtek elő.
-Én szóltam-mondta a lány, majd felemelkedett a levegőbe, és néhány
centire lebegni kezdett a föld felett. Ám mintha ez nem lett volna elég,
a hátából kilövellt egy aranysárga, széles fénynyaláb, majd feltűnt a
semmiből egy pár hatalmas, hófehér szárny, miközben a kard
látványosan megnőtt.
-Reszkessetek-suttogta, de úgy látszik, túl sok erejébe került az
átváltozás, mert a szárnyai megremegtek, ő pedig ájultan esett össze.
Alighogy földet ért, a szárnyak semmivé foszlottak, csak pár toll hullt
alá a magasból.A fiúk egy darabig csak álltak, és nézték a lányt, de
végül Miroku szólalt meg.
-Öhm, szerintem magunkkal kéne vinni, Kagome biztos meg tudja
gyógyítani.-Inuyasha bólintott, majd gyengéden a karjaiba vette a
lányt.
-Csak az a kérdés, mit fog tenni, ha felébred...



3.fejezet
A lány lassan ébredezni kezdett.Kinyitotta a szemeit, majd rögtön fel is
sikított, mert nem tudta mi ez a két nagy izé a szeme előtt. Mikor
másodszor odanézett, látta, hogy annak a fiúnak a szemei, aki  a
múltkor megszabadította a banditáktól. Mielőtt bármit is szólhatott
volna, egy lány viharvozott el mellette, és jól fejbe vágta a hanjout.
-Hányszor mondtam, hogy tanulj meg viselkedni! Teljesen halálra
rémisztetted szegényt!Mindenképpen fel kellett ébresztened?!-
üvöltötte a lány.
-Nem én keltettem, magától ébredt fel!-vágott vissza Inuyasha.-És ne
merészelj még egyszer megütni!
Kagome azonban válaszra sem méltatta, hanem mosolyogva a lányhoz
fordult, így Inuyasha csak magában füstölöghetett tovább.
-Szia.-mondta Kagome, hogy a jövevény meg sem tudott szólalni,
annyira meglepte ez a hirtelen hangulatváltozás.
-Öhm, szia.-mondta még mindig kicsit bátortalanul.-Hogy kerülök ide?
-Inuyasha hozott ide, hogy meggyógyítsunk.
-Ki az az Inuyasha?
-Az a pirosruhás, kutyafülű félszellem, akit az előbb fejbekólintottam.
A lány Kagome háta mögé nézett, és Inuyashát méregette.
-Köszönöm.-mondta végül.A fiú ránézett,  elpirult, majd elfordította a
fejét, majd morgott egyet.
-Ez nála azt jelenti, hogy szívesen.-világosította fel Kagome.
-És ki gyógyított meg?
-Az én voltam-mondta Kagome.
-Mi a neved?
-Kagome vagyok.-erre a lány felállt,jobb kezét a szívére tette, majd
megszólalt.
-Shaiana, Kagome. Köszönöm-tette hozzá Kagome arcát látva.
-Szívesen.Akkor minket már ismersz, viszont még két embert be kell
mutatnom.-Ekkor két ember lépett Kagome mellé.
-Ő Miroku, a szerzetes, ő pedig Sango, a szellemírtó.
-Örvendek a szerencsének.-mondta Miroku, majd megfogta a lány
kezét.-Egyébként megkérdezem, nem lennél a gyermekeim anyja?
-Hát... hogy is mondjam... szóval...-kezdte a lány, ám Sango
közbelépett.Jól fejbevágta Mirokut a bumeránggal, majd ennyit
mondott:
-Ezt megérdemelted.
-Ne is foglalkozz vele, minden nőtől megkérdezi-nyugtatta meg ismét
Kagome.
-Akkor jó-könnyebbült meg a lány.
-Na jó, elég a fecsegésből-kapcsolódott be Inuyasha a beszélgetésbe.-
A mi nevünket már tudod. De téged hogy hívnak?
-A nevem Elanor.
-Elanor-ismételte a szót Inuyasha.-Érdekes név.
-Persze, én más országból származom, egy olyan világból, amely a
tiétekkel párhuzamosan létezik. Nálunk a ti nevetek számítanának
furcsának.
-Egy másik világból?
-Igen.
-És mi annak az országnak a neve, ahonnan jössz?
-A neve Lanória.
-Szép név.- mondta Kagome.
-Akkor már értem, miért volt olyan furcsa az illatod-szólalt meg ismét
Inuyasha.-De most te végülis mi vagy? Az embert kizárhatjuk. Marad a
félszellem, és a szellem, bár az illatod szerint egyik sem.
-Igazad van, egyik sem vagyok.-bólintott Elanor.-Én engelion vagyok.
-Engelion?-kérdezte Sango.-Az mi?
-A ti nyelveteken annyit jelent, angyal...