4.fejezet
-Angyal vagy?-lepődött meg Miroku.
-Igen.
-És van szárnyad is?-kérdezte Kagome és Sango szinte egyszerre,
mert ők nem látták Elanor tegnapi "akcióját", Mirokuék pedig nem
meséltek róla.
-Igen, vannak.
-Mutasd meg, létszi!-kérlelték a lányok.
-Hát jó-kicsit hátrébb lépett,  felszisszent, a hasára tapasztotta a
kezét, majd hirtelen magára nézett. Eddig észre sem vette, hogy nem
a saját ruhája van rajta, hanem egy hosszú ing.
-Ez mi?-kérdezte.
-A ruhád teljesen el volt szakadva, úgyhogy ezt adtam rád.-kezdte
Kagome, ám alighogy kimodta, Elanor rögtön a fiúkra nézett.-Nyugi,
őket elküldtem addig.
Látszott, Elanor megnyugodott.
-Hát, akkor egy pár angyalszárny rendel.-mondta, miközben megint
áramlott testéből a fény, megjelentek a nagy szárnyak, majd az ing is
eltűnt, és helyette megjelent a tegnapi hófehér ruha, immár tisztán,
épen.
Elanor elmosolyodott a többiek arckifejezésén. Már kivehető volt a ruha
formája is.Elanor felsőtestén egy rövid, szűk haspolóhoz hasonló,
kacskaringós mintákkal ellátott felsőrész volt, mely az egész hasát látni
engedte.Ehhez egy igen rövid, mindkét oldalt felvágott lapszoknya
tartozott.Kiegészítésképp egy térdig érő, magassarkú csizmát és
könyékig érő kesztyűt viselt, ez utóbbinak nem voltak ujjai, viszont
lefelé haladva szélesedett.Úgytűnt, az egész szerelés selyemből, vagy
valami hasonlóból készült.
-Mit néztek ennyire?-kérdezte.
-Gyönyörű vagy.-állapították meg a lányok.
-Kösz.-mosolyodott el Elanor.
-Még Kagoménál is kevesebb anyag van rajta, pedig az se semmi.-
mondta Inuyasha kissé szemrehányóan, pedig( szinte magának se
merte bevallani) tetszett neki Elanor öltözéke. Ám Elanor nem sértődött
meg, sőt.
-Hát igen, de szerintem te tudod a legjobban, hogy miközben az ember
harcol, kényelmes ruhát kell viselnie.Szóval vagy nagyon bő ruhát kell
hordani, mint te, vagy minél kevesebbet.Egyébként az én világomban
mindenki így néz ki.
-Szívesen megnézném azt a világot-sóhajtotta Miroku, ám mikor
meglátta Sango arckifejezését, gyorsan hozzátette,-nyugi, csak
vicceltem.-majd megint halkabban-De akkor is.
-Öhm, kérdezhetek valamit?
-Persze Elanor, mond csak.-bátorította Kagome.
-Ez most egy kicsit kellemetlen a számomra, de nincs egy
kis...gyümölcsötök?
-De van, hoztam otthonról pár barackot. Mindjárt hozom.-azzal Kagome
elsietett a táskája felé.
-Miért pont gyümölcs kell?-kérdezte Miroku.
-Mindjárt meglátod.-azzal el kezdte letekerni magáról a kötést.
-Én a helyedben nem tenném-szólt Sango.
-Ugyan már.-de alighogy teljesen levette magáról a kötszert, megint el
kezdett vérezni.
-Mit csinálsz-aggodalmaskodott Kagome, miközben visszaért a
barackkal.
-Akkor kapok belőle?-érdeklődött az engelion.
-Igen, tessék-azzal átnyújtotta a gyümölcsöt.Elanor nem tűrtőztette
magát, rögtön bele is harapott.Amint lenyelte az első falatot, a vérzése
elállt, majd jól láthatóan zsugorodni kezdett a sérülése.
-Na ugye. Ez az engelionok egy pozitív tulajdonsága.Bár gyógyulni csak
gyümölcsfélékkel tudunk.-mosolyodott el ismét Elanor.
-Bámulatos-ámuldozott Miroku.



5.fejezet
-Nos, köszönök mindent, de most már azt hiszem jobb, ha megyek.
-Máris?
-Igen. Csak feltartalak benneteket.
-Ugyan már.Miért nem maradsz inkább velünk?-Vetette fel az ötletet
Sango.
-Igen, ez jó ötlet.-bólogattak a többiek.
-Nagyon sajnálom, de nem jöhetek veletek. Én csak vonzzom a bajt.
Pedig tényleg jó lenne veletek tovább menni.
-Ne butáskodj, miért vonzzanád a bajt?
-Hát azért mert...-de Elanor hirtelen elhalgatott.-Semmi, felejtsétek el.
A lány lehorgasztotta a fejét, egy kósza szellő megsimogatta az arcát,
mintha csak a könnyeit szeretné felitatni.Csak most vették észre, hogy
milyen szomorú szemei vannak.Hirtelen olyan törékenynek látszott.
Törékenyebbnek, mint mikor Inuyasháék rátaláltak. Olyan érzésük
támadt, mintha egy kislányt látnának, aki senkinek sem hiányzik.
Kagome odalépett az engelionhoz, átölelte, majd elkezdte simogatni a
haját.
-Sokat szenvedhettél.-suttogta a fülébe. Elanor bólintott.-Nem akarod
elmesélni?
Egy darabig csend volt,majd Elanor belekezdett.
-Tudjátok,apám,anyám meghalt, mikor még kicsi voltam.Hárman voltunk
egyedül engelionok a faluban. Aztán már csak én egyedül.Gondolom, te
is egyedül voltál, mikor még fiatal voltál-nézett Inuyashára.
-Igen.-jött egy kis idő múlva a válasz.
-Akkor gondolom átérzed a fájdalmamat. Régen mi engelionok is
többen voltunk, de mára már csak én maradtam.
Szavait döbbent hallgatás váltotta fel.
-Ezt úgy érted, hogy teljesen egyedül vagy a világon?-kérdezte Sango.
Elanor ismét csak bólintott.
-Dehát barátaid csak vannak, vagy nem?-tette fel óvatosan a kérdést
Miroku.
-Nincsenek.Kötöttem kisebb barátságokat, de mindig kiderült, mi
vagyok valójában, és megint csak menekülnöm kellett.
-De miért kellett menekülnöd?-kérdezte Inuyasha.
-Az emberek miatt. Az egész fajtámat kiírtották, és most rám
vadásznak.-felelte szomorúan Elanor.
-De hát miért?!-fakadt ki Sango.
-Tudjátok, sok tévhit és monda él rólunk. Például úgy gondolják, ha
valaki engelionból való ételt eszik, akkor halhatatlan lesz, vagy ha egy
engelion végtagját függesztik ki az ajtó fölé, akkor nem tudnak
bemenni az ártó szellemek. Persze ezeknek a mondáknak semmi alapja
sincs, nem teszünk titetek halhatatlanná, de még csak az ártó
szellemektől sem védünk meg titeket.Mégis, minden engeliont
kegyetlenül lemészároltak.
-De hát ez borzalmas-suttogta Miroku.
-Iszonyatos.-modták a lányok is. Inuyasha nem szólt semmit, de
együttérzett a lánnyal.
-Szóval azok a banditák is ezért üldöztek?
-Valószínű. Ezért nem akarok veletek maradni, mert biztos hogy újra
keresni fognak, és nem akarom hogy mellettem legyetek, nehogy
valami bajotok essen.
-Sokkal erősebbek vagyunk, mint hinnéd.-mondta Kagome.-Mi majd
megvédünk.
-De..
-Semmi de!-lépett Inuyasha Elanor elé.- Velünk maradsz és kész. Téma
lezárva!-tette hozzá, mikor látta, hogy Elanor közbe akar szólni.A lány
először szóhoz sem jutott,majd amikor látta hogy nem mondhat nemet,
halványan elmosolyodott.
-Juhhéé!- kiáltott fel ismét az asszonykórus. Inuyasha elindult az erdő
felé.
-Hová mész?-kiáltotta utána Kagome.
-Sétálni.-jött a válasz.



6.fejezet
Mirokuék ezután még késő estig beszélgettek, mire elhatározták, hogy
lassan le kéne feküdni. Inuyasha még mindig nem ért vissza, de nem
foglalkoztak vele, tud magára vigyázni.
Mindenki aludt, bár Kagoménak nem volt túl jó éjszakája, mert azt
álmodta, hogy Inuyasha mindenképp a melltartóját akarta, hogy
kiakaszthassa az ajtó fölé.
Elanor felriadt álmából.Először nem tudta hol van, de lassan
felrémlettek előtte az aznapi beszélgetések.Furcsa érzés lett rajta
úrrá, mintha valaki figyelné.Körbenézett, majd látta, hogy csak
Inuyasha az egy kőnek dőlve, mire megkönnyebbült.
-Jaj, csak te vagy az?-mondta, majd felült.
-Mit jelent, hogy "csak" én vagyok?
-Volt egy férfi, aki egy évig fogvatartott,ő szokott engem mindig
bámulni, miközben aludtam.Mindig azt mondta, hogy "csak szereti
nézni ahogy alszom", de nagyon jól tudtam, hogy csak azért teszi, mert
a magáévá akart tenni, és csak arra várt, hogy egy kicsit idősebb
legyek.
-És megtette?-kérdezte Inuyasha rosszat sejtve.
Elanor mélyen a szemébe nézett, mintha csak a gondolataiban akart
volna olvasni.
-Nem, nem sikerült neki, mert  el tudtam szökni.-válaszolta végül. Ettől
Inuyasha kicsit megkönnyebbült, bár nem mutatta.
-Kagoménak igaza volt. Sok szörnyűségen estél keresztül.
-És még mennyi áll előttem...Hiszen még nagyon fiatal vagyok.
-Miért, hány éves vagy?-kérdezte gyorsan a félszellem, hogy végre
valami vidámabb témát is találjanak.
-Elvileg vagy gyakorlatilag?-kérdezett vissza az engelion.
-Mi a különbség a kettő között?
-Tudod, az én lelkem,nem tudni miért,  a halál után nem tűnik el
nyomtalanul, hanem ujjászületik, bár az előző életemből csak 
képkockákra tudok visszaemlékezni. Például ebben a testben még csak
tizennégy éves vagyok.
-Inuyasha ledöbbent.Szóval a lány mégcsak tizennégy.Azt tudta, hogy
nem túl idős, de erre nem gondolt.
-Nem kell, megijedni.Csak elvileg vagyok ennyi. Gyakorlatilag úgy 12
000 éves vagyok, bár ekörül megoszlanak a vélemények. De mit is
számít a kor, hiszen ami igazán számít, az idebent van.-modta,
miközben a mellkasára tette a tenyerét.Furcsa volt látni amint egy
gyerek ilyen bölcsességeket osztogat.
Ezután egy darabig egyikük sem szólt semmit.Végül Elanor törte meg a
csendet.
-Ez most lehet, hogy egy kicsit furcsának fog tűnni, de lenne egy
kérésem.-Elanor a földet bámulta, miközben beszélt.-Tudod, egy kicsit
hideg van, és arra gondoltam, hogy esetleg, izé, hogyis mondjam...
-Jól van, idefekhetsz mellém-vágott közbe Inuyasha, miközben merően
az erdőt bámulta.
Elanor hirtelen nem tudta mit mondjon, mert eredetileg csak Inuyasha
kimonóját szerette volna kölcsön kérni, de hát legyen.Odasétált
Inuyasha mellé, és gondolta, ha már így alakult, akkor nem tűrtőzteti
magát.Leült a hanjou mellé, a fejét a fiú vállára hajtotta, felhúzta a
lábait, hogy így is egy kicsit melegebb legyen, majd behunyta a
szemét.Egyszercsak érezte, hogy Inuyasha a nyaka köré teszi a kezét,
a felsőjének lelógó részével jólesően betakarva őt. Elanor életében
először érezte magát teljesen biztonságban, magáról megfeledkezve
átvetette kezét a félszellem mellkasán, majd Inuyasha nagy
szerencséjére rögtön el is aludt, így már nem látta, amint az fülig
elpirul.


Folytatás várható