7.fejezet
Elanor arra ébredt, hogy Kagome ilyedten keltegeti.
-Elanor!Elanor ébredj!
-Mi a baj?- kérdezte az engelion.
-Itt egy démon, és téged akar. Gyorsan el kell bújnod!-siettette a lány.
-Micsoda?? Egy démon? Eddig démonok még nem kerestek.-ekkor egy hangos kiáltás hallatszott.
-Na majd adok én ennek a démonnak! Embereket nem szabad ölnöm, de a démon, az egész más.-mondta Elanor.
Mielőtt még Kagome bármit is mondhatott volna, a lány eliramodott a hangok irányába.
Inuyasha épp a szellemmel harcolt, mikor Elanor odaért.
-Elanor, menj innen!-kiáltotta rémülten Inuyasha, de a démon kihasználta, hogy ellenfele nem figyel, és megsebesítette a vállát.
-Csodás! -ugrott Elanor a démon és a hanjou közé.-Közlöm veled, épp most írtad alá a halálos ítéletedet. Most már megölhetlek.
-Ugyan, nagyon jól tudom, hogy nem ölhetsz meg, ezt megmodták a felhatalmazóim.
-Gondolom a banditák.
-Pontosan.-vigyorgott a démon.
-Hát, nem akarlak elkeseríteni, de csak az embereket nem szabad semmiképp sem megölni.A szellem más téma. Ha akárcsak megsebesítesz engem vagy a barátaimat, akkor a jutalom: HALÁL!
A démon arcára halálos félelem ült ki. Erre nem számított.A földbe gyökerezett a lába.Azonban mielőtt bármit is kitalálhatott volna, Elanor átváltozásba kezdett. Ezúttal ezüst-fekete fényárba öltözött, eltűntek fehér szárnyai, majd szürkék jelentek meg helyette.A fény is lassan visszahúzodott, így látták, hogy az egész öltözéke megváltozott.
Fekete bikinifelsőhöz hasonlatos anyag fedte mellkasát.A felsőtől a nagyon rövid shorthoz hasonló nadrágig vékony, fekete szalagok szaladgáltak fel-le.Magassarkú szandált viselt, melyet a felsőrészből kiinduló fekete szalag tartott meg a lábán, amely egész a térdéig futott.A karjain az eredeti fehérhez hasonló kesztyű volt, csak annyi különbséggel, hogy neccből volt. S ha ez még nem lett volna elég, a szeme színe meleg barnából hűvös feketébe váltott.
Inuyasháék úgy érezték, Elanor a szemük előtt idősödött úgy tíz-tizenöt évet.Megjelenése sokkal felnőtesebb,nőiesebb,szemeiből hideg és megvetés sugárzott. Szinte megfagyott a levegő.Lassan, kimérten közeledett a szellemhez.Az megpróbálta megütni, de Elanor csak felemelte a kezét, s megmarkolta az ellenség csuklóját, ami füstölni kezdett.
-ÁÁÁÁÁÁ, hagyd abba!-kérlelte a szellem, mire Elanor nagysokára elengedte.A démon ezt kihasználva menekülni próbált, de engelion szárnyra kapott, a szellem elé állt, majd mindkettejüket beborította a szárnyával. Nem látszott más, csak egy nagy, lüktető gömb, ami halványan világított. Csak pár másodpercig tartott, akkor a pulzálás abbamaradt, majd kinyíltak a szárnyak- és démon volt-nincs. Elanor odasétált Inuyashához, rátette kezét a vállára, ami halványan felderengett,majd fénye kihunyt. A seb eltűnt.
-Méreg volt a karmaiban-mondta engelion, de egy ismeretlen, jéghideg hangon.A többiek Inuyasha mellé álltak.
-Miért tetted ezt?-kérdezte a hanjou.
-Mert különben iszonyatos kínok közt meghaltál volna.-válaszolt Elanor.
-Nem arra gondoltam. Miért kellet ezt tenned azzal a démonnal? Tudom, hogy gonosz volt, de akkor is.
A lány egy darabig halgatott, majd lassan megszólalt.
-Több mint kétszáz engelion vére tapadt a kezéhez, és egyszer engem is megölt, miután megkínzott. Erre csak akkor emlékeztem, mikor megláttam.-suttogta Elanor, majd elindult az erdő felé.

8.fejezet
-Hová mész?-kérdezte Kagome aggódva.
-Csak..fürdeni.-mondta végül,majd rápillantott véres kezére.
-Veled jövünk. Igaz Kagome?-kérdezte Sango.
-Persze-bólintott az említett.
-Igazán nem kell...
-Semmi de. Veled jövünk és kész.-mondták együtt a lányok.
Azzal el is indultak. Útközben Elanor visszaváltozott régi önmagává, megint az a lány lett, akit ismertek.
Eközben a fiúk beszélgettek.
-Azért meg lehet érteni Elanort-mondta Miroku.
-Igen.-válaszolt neki Inuyasha.-De olyan furcsa volt, mintha nem is ő lett volna. Szinte élvezte ahogy a démon szenved.
-Ebben nem is tudom kire hasonlít.-mondta a szerzetes,miközben Inuyashára sandított.
-Szóval én is ilyen szoktam lenni, mikor átváltozom?-a hanjou értette a célzást.
-Nem.-rázta Miroku a fejét.-Nem akarlak megbántani, de te ennél sokal rosszabb vagy, miután végeztél a démonnal, nem meggyógyítani akarsz minket, hanem megölni.De persze nem szabad elfelejteni hogy ő ilyenkor tudja, mit csinál.Még eddig...
-Szóval szerinted lassan ő is elveszti a fejét?
-Nem tudom.
Ezután egy darabig csönd volt.
-Te, Inuyasha?
-Hm?-mordult a félszellem.
-Még nem láttuk Elanort meztelenül.
-Most meg mire gondolsz??
-Arra, hogy Kagomét ,meg Sangot már láttuk,és itt a megfelelő alkalom, hogy tovább bővítsük a listát.-vigyorgott a szerzetes.
-Te teljesen meghibbantál-mondta lesajnálóan Inuyasha, majd egy kis idő múlva-Na jó, mire várunk?
Miroku először meglepődött, de aztán együtt settenkedtek a forrás felé.Mire odaértek, a lányok már le voltak vetkőzve, épp mentek be a vízbe.
-Pont jókor érkeztünk-suttogta Miroku.
Megállapították, hogy Elanor a kora ellenére rettentően formás és nőies.A lányok már vagy egy órája önfeledten pancsoltak, mikor Elanor lebukott a víz alá és felhozott két, tenyérnyi követ, majd teljes erővel Inuyasháék rejtekhelye felé dobta, aminek az lett a következménye, hogy a két fiúnak egy-egy hatalmas púp lett a fején.
-Remélem jól szórakoztatok-mondta gúnyosan Elanor. Miközben kilépett a vízből, testének "cenzúrázandó" részei körül fény jelent meg, így nem lehetett részleteket látni, pedig tudta, hogy már úgyis mindegy.Mire a lány kiráncigálta a két jómadarat a bokorból, a másik két lány már fel volt öltözve.Kagome Inuyasha, Sango pedig Miroku elé lépett.
-Inuyasha?-kérdezte Kagome mosolyogva.
-I...Igen?
-FEKSZIK FEKSZIK FEKSZIK FEKSZIK FEKSZIK!!!
Miután Kagome ilyen hatásosan megbüntette Inuyashát, sértődötten eltávozott.
-Még jó hogy nekem nincs ilyen nyakláncom.-mondta Miroku.
Sango vészjóslóan a szerzetesre mosolygott, majd kis idő múlva távozott a kék-zöld, fején csupa púp Mirokut hátrahagyva.
-Kellett ez nektek?-lépett még melléjük Elanor, majd ő is elment a színhelyről.
  
  

9.fejezet
A kis csapat már vagy két hete együtt utazott Elanorral.Épp egy erdő felé vették az irányt, mikor a lány hirtelen megállt.
-Mi a baj?-kérdezte Sango.
-Rossz érzésem van ezzel az erdővel kapcsolatban.
-Ugyan már!-torkollta le Inuyasha,ugyanis még mindig kicsit neheztelt a lányokra, főleg Kagoméra a múltkori fürdőzős jelenet miatt, bár érezte, hogy megérdemelték, amit kaptak.
-Ne, Inuyasha, kérlek ne menj be oda! Nem jó ötlet!-próbálkozott kétségbeesve Elanor, de a hanjou a többiekre fittyet hányva besétált a fák közé.
-Nyugodj meg, majd én vigyázok rád-mondta Miroku.
-Szerintem akkor már inkább az erdőt választja.-vágta oda neki Sango.
-Gyertek már!-hallatszott Inuyasha hangja,így hát mi mást tudtak volna tenni,bementek a fák közé, és nemsokára behozták Inuyashát is. Elanor félelme nem bizonyult alaptalannak. Egyszercsak Naraku jelent meg csatlósaival együtt.
-Ejnye Inuyasha, miért nem halgattál a kis barátnődre és maradtál volna kint, úgy most nem kéne meghalnod.-mondta Naraku, miközben Kagura szélpengéket szabadított rájuk.Inuyasha épp hogy ki tudta őket védeni a Tessaigaval.
-Hát jó, ti akartátok.Gyere elő, Shibonuke.-azzal előlépett a félhomályból egy újabb reinkarnáció. Úgy nézett ki, mint egy ember.
-Shibonuke, végezd a dolgod.-adta ki a parancsot Naraku, mire a szellem kinyitotta szemeit, mindenkire egyenként rápillantott, majd távozott a színhelyről.
-Ha!Úgy látszik ez nem vált be!Most véged!-azonban Inuyasha nem tudott megmozdulni- Most meg mi történik? Mit tettél velünk?!
-Shibonuke csak egy pillantással harcképtelenné tudja tenni ellenfeleimet.-mosolygott kárörvendően Naraku.-És most térjünk át a kis barátnőtökre-azzal elővett egy tőrt.
-Figyelmeztetlek, ne merd bántani!
-Ugyan!-azzal Naraku elővett egy serleget a kimonójából.Csak egy kis vérét kívánom, és halhatatlan leszek tőle.
-Bocs, hogy el kell téged keserítselek, de ezek hazugságok. Engelionvértől nem leszel halhatatlan.-kiáltotta Sango.
-Egy egyszerű angyalétól nem is, de az engelionok hercegnőjének vérétől az leszek.
-Na ne röhögtess, Elanor nem hercegnő.-mondta Kagome.Inuyasha nem szólt semmit.Eszébe jutott mit mesélt neki még a múltkor Elanor.
-Inuyasha már tudja, de azért a gyengébbek kedvéért elmagyarázom.
Biztos mesélt nektek arról, hogy az összes engeliont lemészárolták. De azt is tudjátok, legalábbis Inuyasha biztosan, hogy ez az engelion már több, mint 12 000 éves.És talán arra is emlékeztek, mit mondott amikor azt a démont megölte: "egyszer engem is megölt, miután megkínzott". Akkor szerintetek hogy lehet, hogy mindenki mást a fajtájából meg lehet ölni,és nem születtek új testben újjá,  csak ő egyedül...?
-Ugyan már, hiszen ő sem tudja, miért születik mindig újjá!-vágott közbe Inuyasha.
-...és ő miért tud átváltozni,- folytatta mondandóját Naraku.-, hiszen az engelionoknak csak egy alakjuk van, de ennek   minimum kettő, sőt, szerintem még ennél is több, ami egyértelműen a királyi családra utal...
Szavait döbbent csend fogadta.Nem akarták elhinni:Elanor hercegnő?
-Befejezted?-kérdezte a dühtől remegve Elanor.
-Jó hogy mondod, majdnem el is feledtem, miért jöttem.-mondta, miközben felemelte a tőrt.
-Mert akkor van egy hírem: tudok mozogni-azzal megjelentek a szárnyak. Engelion kitartotta maga mellé a kezét, ami el kezdett lángolni, majd megjelent a kard a kezében.Ezután a másik kezével barátai felé intett, így már ők is tudtak mozogni.
-Igen, hercegnő vagyok, de ne hidd, hogy csak azért, mert tudsz rólam egy keveset, már le is tudsz győzni.-mondta vészjóslóan Elanor. Hirtelen olyan hatalmasnak, erősnek tűnt, már látszott rajta, hogy igazi hercegnő.
Ettől az erőtől még Naraku is megijedt.
-Kagura, Kanna, intézzétek el őket.-majd egy csapat féregdémon társaságában hátrahagyta csatlósait.
Kagura a legyezőjével támadott, és ahányszor vissza akartak csapni, a támadásokat Kanna verte vissza tükrével.
-Ez így nem jó!-ordította Miroku.
-Jól van, akkor legyen-mondta Inuyasha,azzal útjára engedte a szélbordát, ám az visszafelé sült el, így a hanjout találta el.
-Inuyasha-kiáltotta egyszerre Sango és Miroku, azzal el kezdtek barátjuk felé futni, de ez nagy hiba volt, mert így Kagura könnyen eltalálta őket. Mindketten ájultan zuhantak a földre.
A szellem most Kagome felé közelített, és felé is küldött pár pengét.
Ám ekkor egy hatalmas szárny állta el azok útját, így a pengék mind belé csapódtak.Elanor Kagura és Kagome közé állt.
-Előbb engem kell megölnöd.-a lány bal szárnya bénán és véresen lógott maga mellett.
-Hát jó, kezdjük-mondta Kagura, majd megszámlálhatatlan pengét küldött Elanorra.
-Ne, Elanor!-kiáltotta Kagome könnyes szemmel. Az engelion egy merő vér volt, nem bírta tovább, a földre zuhant.
-És most akkor térjünk át rád-újabb pengék, amik megint célt tévesztettek, mert újra feltűnt a szárny.
-Nem...adom...fel...-préselte ki magából a szavakat a lány.
-Szánalmas-azzal Kagura rátaposott Elanor hátára.-SOHA-TÖBBET-NE-MERJ-BELEAVATKOZNI!-kiáltotta Kagura, miközben minden szavának egy-egy rúgással adott nyomatékot. Ezután odalépett a könnyes szemű Kagoméhoz, a lány gallérjánál fogva felemelte, majd a legyezőjével elvágta a torkát.
-Neeeee!-sikoltott fel Elanor, majd elvesztette az eszméletét.