10.fejezet
Inuyasha lassan kinyitotta szemét, s rögtön meglátta Mirokut és a könnyes szemű Sangot. Mindketten nagyon megviseltnek tűntek.
-Jaj de jó hogy végre felébredtél.-pityeredett el Sango.
-Hol van Kagome?-Inuyasha csak erre tudott gondolni.
Miroku arca elborult.
-Inuyasha, most erősnek kell lenned. Tudod, Elanor mindent megtett, de... nem sikerült.
-Hogyhogy nem sikerült?Mi nem sikerült?-kérdezte a hanjou félve attól, mit válaszol Miroku.
-Kagome...izé... meghalt-az utolsó szó úgy szakadt ki a szerzetesből, mintha a barátja halálos ítéletét mondaná ki, majd neki is könnyek szöktek a szemébe.
-Az nem lehet-dadogta a félszellem.-Ez nem lehet igaz, hazugság!
-Miért hazudnánk?
-És Elanor?-próbálta másra terelni a szót Inuyasha.
-Ő túlélte.
-Persze, a kis hercegnő mindent túlél.-Inuyasha arca felderült- De ostobák vagyunk, hiszen csak elkérjük Sesshomarutól a Tenseigat, és felélesztjük vele Kagomét.
-Inuyasha...
-Mi van?
-Nem fog menni...
-Már miért ne menne?-türelmetlenkedett a hanjou.
-Mert már próbáltuk. Kagoménak nagyon összetett lelke volt, és még a Tensaiga sem tudja visszahozni. Elanor többször is megpróbálta...
-Elanor, Elanor, mindig csak Elanor! Mindig a kis szent életű Elanor a jó. Ha olyan jó, akkor miért nem mentette meg Kagomét?!Szerintem Naraku megbízására csalogatott minket abba az erdőbe, az is lehet, hogy saját kezűleg ölte meg Kagomét, mert féltékeny volt, és mert nem bírta elviselni, hogy Kagome sokszor megmentette az életünket,ezért inkább megölte! Ő akart lenni a megváltó! Ki következik ezután, talán Sango?!Bárcsak sose találkoztunk volna vele!
Hirtelen hangos csörömpölésre lettek figyelmesek.
Elanor volt az. Egy tálcán friss ennivalót hozott barátainak, amit most elejtett.Amint Inuyasha megpillantotta a lányt, rögtön meg is bánta, amit az előbb mondott.
Az engelion teste végig mély sebektől vöröslött és tele volt kék, zöld foltokkal. Még az arca is végig sebes volt. A lány kinézeténél csak az volt szörnyűbb, amilyen keservesen most zokogott. Hirtelen a szája elé kapta a kezét, szemeit becsukta, megfordult, majd erősen bicegve, amennyire csak lába engedte, elfutott.
Inuyasha csak ezután nézett végig barátain.
-Ti nem sérültetek meg?-kérdezte.
-Dehogynem, de Elanor meggyógyított, és téged is, amennyire csak ereje engedte.
-És magát nem gyógyította meg.
-Azért indult valami gyümölcsöt keresni, hogy kicsit jobban legyen tőle, és téged is teljesen meg tudjon gyógyítani.-mondta Miroku, miközben egy kis hangsúly került a "téged" szócskára.
Inuyasha nem szólt semmit, egy darabig a földet nézte maga mellett, majd hirtelen felkelt, és arra indult, amerre Elanor az előbb.

11.fejezet
Nemsokára utol is érte a lányt, aki egy folyó mellett ült és sírt.Csak akkor vette észre a fiút, mikor az odaült mellé. Akkor viszont abbahagyta a sírást, helyette rémült arcot vágott, mintha attól félne hogy a hanjou megint a földig lehordja. De nem ez történt.
-Bocsáss meg.-szólalt meg végül Inuyasha.-Nem akartalak megbántani, csak tudod, nagyon megviselt, hogy Ka...-nem, nem tudta kimondani a nevét.-Szóval hogy meghalt, nincs többé.
-És ezért kellett ezeket a szörnyűségeket mondanod rólam?-Inuyasha nem szólt semmit.Egy darabig a lány szomorúan figyelte Inuyashát, majd alig hallhatóan feltette a kérdést, ami foglalkoztatta.- Hát ezt érdemlem én?
Ez a pár szó elég volt arra, hogy a hanjou szörnyen érezze magát. Majd' megszakadt a szíve, ahogy Elanorra nézett. Életében először érezte magát ilyen iszonyatosan. Szinte undorodott magától.
Kis idő múlva arra lett figyelmes, hogy a lány felállt mellőle, s épp indulni akart, mikor Inuyasha megragadta a kezét, majd szorosan magához ölelte.
-Kérlek, bocsáss meg! Nem akarom, hogy elmenj, azt nem bírnám ki! Nem akarlak téged is elveszíteni!-mondta Inuyasha.
Elanor szóhoz sem jutott. Annyira meglepődött, hogy nem tett az ellen se semmit, hogy a hanjou lefektesse a földre.
-Tiszta vér vagy.-mondta Inuyasha, azzal letépett egy darabot a kimonójából, a vízbe mártotta, majd óvatosan el kezdte lemosni Elanor testét. A lány megborzongott, amint a hideg anyag a testéhez ért, majd felszisszent a fájdalomtól és a fűbe kapaszkodott.
-Tudom, hogy fáj, de ki kell mosni.-mondta Inuyasha, majd hirtelen megállt a keze. Az egyik hosszabb seb épp a lány kulcscsontján át szaladt, így ha Inuyasha ki akarta volna mosni, le kellett volna vennie Elanor felsőjét. A lány halványan elmosolyodott.
-Mi bajod? Hiszen már láttál meztelenül. De ha nem akarod...-azonban nem tudta végigmondani, mert Inuyasha az ajkaira tette az ujját, majd lassan levette a felsőt a lányról, aki nem ellenkezett.Elanor sejtette, hogy Inuyasha zavarban van, ezért becsukta a szemét, de érezte, amint a remegő ujjak lassan szánkáznak a testén.
-Szerintem most már vissza kéne mennünk.-mondta Inuyasha, miután már egy ideje mozdulatlanul ült egyhelyben.
-Jó, menjünk.-válaszolt a lány, megjelent rajta egy új felső,majd fel akart kelni, azonban a hanjou az ölébe vette,és elindult vele vissza a többiekhez.

12.fejezet
Inuyasha és barátai már vagy egy hónapja meneteltek.Állandóan nyomott volt a hangulat, mióta Kagome meghalt.Azóta a bizonyos este óta a folyó partján Inuyasha semmiféle gyengédséget nem mutatott Elanor felé, sőt. Igaz, a lány mindig a többiek kedvében akart járni, de a hanjou állandóan csak kritizálta, s hiába dícsérte Sango és Miroku agyon az engeliont, mégsem volt felhőtlen az öröme. Ezenkívül a fiú állandóan Kagoméhoz hasonlította Elanort, és megjegyzéseket tett, pl: "Bezzeg Kagome...", vagy "Kagome már rég megoldotta volna...", "Lámcsak, nem mindig a vér a fontos...", és hasonlókat, amiket már Miroku és Sango sem nézett jó szemmel.Ennek az egésznek az lett a vége, hogy Elanor teljesen elvesztette az önbizalmát, már semmit sem mert csinálni Inuyasha jelenlétében, és ha úton voltak, állandóan csak a többiek után kullogott, hiába is hívta mindig közelebb a szerzetes, és -bár ezt a többiek nem tudták, még Sango sem.- szegény lány, miután a többiek már elaludtak, mindig kiment egy tisztásra, letérdelt, és miközben könnyeivel áztatta a földet, amitől rögtön gyönyörű liliomok nyíltak ki a fűben, az égiekhez fohászkodott,hogy mitévő legyen.
Egy nap pont a folyónál mosakodott, mikor Inuyasha odalépett mellé, és ő is lemosta magáról a vért, ugyanis előtte egy nagy szellem ellen kellett harcolniuk.A lány megvárta, míg a hanjou is végez, majd mikor látta, hogy a fiú indulni készül, gyorsan eléállt.
-Beszélnem kell veled.-kezdte Elanor határozottan, immár régóta először.
-Miről?-kérdezte a hanjou.
-Tudod...-kezdett bele mondókájába Elanor.-Azt hiszem... vissza tudom hozni Kagomét...
-És mégis hogyan?-érdeklődött Inuyasha felélénkülve.
-Van egy... régi varázslat... azzal talán sikerülne...csak most érzem magam elég erősnek hozzá.-suttogta Elanor Inuyasha felé, mintha még most is gondolkodna, hogy helyes-e amire készül.
-Akkor mire vársz?!- türelmetlenkedett a hanjou.
-Jó, de menjünk vissza a többiekhez.
-Rendben.-adta meg magát Inuyasha.
Mikor visszaértek, Inuyasha rögtön elmondta Mirokunak és Sangonak, hogy Elanornak van egy jó ötlete, hogy hozhatnák vissza Kagomét.
-És mégis miből áll az a varázslat? Nekem van egy nagyon rossz érzésem...-modta Sango.
-Semmi bajotok nem lesz tőle.-nyugtatta meg őket Elanor.-De előtte meg kell kérdeznem, biztosan vissza akarjátok kapni Kagomét?
-Persze!-kiáltották mindnyájan.
-Hát jó.-mondta Elanor, majd keserű mosolyra húzta a száját.Pár lépéssel távolabb állt barátaitól, megjelentek a szárnyai, majd bonyolult mozdulatokat tett a kezével, amiket végül maga előtt tenyérrel egymás felé tartott. Halvány derengés jelent meg a remegő, puha kezek között, majd a fény egyre erősebb lett, míg végül a lány mellkasából sárgás-fehér, izzó, fényt árasztó gömb szakadt ki. Akkor aztán elmondott valami varázsigét, mire egy halvány nőalak jelent meg előtte és a gömböt annak a lénynek a testébe nyomta. A nőalak vakító fehéren káprázott, majd a fény kihunyt, és mindenkinek egy régi vágya teljesült. Kagome ismét velük volt.

13.fejezet
-Hogy kerültem ide?-kérdezte Kagome, mire barátai körbeállták, és egymás szavába vágva mesélték el a történteket.
-Szóval Elanor mentett meg?- lepődött meg a lány.- De hát hogyan?
-Azt mi sem tudjuk.-felelték a többiek.
-És hol van az én megmentőm?- nézett körül Kagome, ám a lány nem volt sehol.
-Az előbb még itt volt.- mondta Miroku.
-Elanor, hol vagy?- kiáltotta Sango, ám nem jött válasz.
-Biztos úgy érezte, hogy itt már elvégezte a dolgát, és továbbállt.-találgatott Inuyasha.
-Ugyan már, hiszen azt mondta, hogy örökké velünk marad!- fakadt ki Kagome.
-Tudod, változnak az emberek.-sóhajtott Miroku.- Nekem úgy tűnik, hogy alighogy visszakapunk egy barátot,rögtön elvesztünk egy másikat.
Így hát a kis csapat újra útnak indult, és megint együtt voltak, úgy, mint régen. De nem gondolták volna, hogy ilyen rövid ideig élvezhetik egymás társaságát, és hogy a boldogságot nemsokára jeges rémület váltja fel...

Ha valaki úgy gondolná, hogy folytassam, akkor létszives írjatok e-mailt! Címem:badgirl140@freemail.hu