14.fejezet
Egy rémült lány futott az erdőben.Bal karja megsebesült, mégis görcsösen szorongatta vele az íját. Nem is tudta, merre kell mennie, csak rohant amennyire a lába bírta.
-Elanor! Elanor! ELANOR!-kiáltotta egyre jobban kétségbe esve, míg végül térdre esett és kitört belőle a keserves zokogás.
Ebben a pillanatban egy hófehér ruhába öltözött lány ugrott ki a fák közül, majd megállt a lány előtt.
-Na mi van Kagome, máris hiányoztam?Hiszen csak pár órája keltettelek életre.- mondta viccesre véve a dolgot, de amint látta, hogy komoly a helyzet, tekintete elborult.
-Mi a baj?-kérdezte Elanor megijedve
-I...Inu...yasha-mondta Kagome a könnyeivel küszködve. Ekkor Elanor megértette.
-Átváltozott?- suttogta az engelion rosszat sejtve A lány csak bólintott.
-Téged is megtámadott?- nézett Elanor Kagome karjára.A lány fájdalmas arcot vágott.- És most gondolom Mirokuék ellen harcol...
A válasz csak egy újabb bólintás volt Elanor idegesen felpattant, látszott rajta, hogy nem tudja, mitévő legyen.
-Hát jó.-szólalt meg pár másodperc múlva.- Megpróbálom észhez téríteni. Gondolom ezért jöttél.-azzal egy bátorító mosolyt erőltetett magára.- Figyelj ide. Ne mozdulj innen. Maradj itt, amíg valamelyikünk érted nem jön. Ha egyikünk sem jön egy órán belül... akkor fuss! Ne gondolj ránk, mentsd a bőrödet! A legközelebbi falu pár mérföldnyire van innen, ott majd gondodat viselik.
Kagome nem értette, miért mond ilyeneket Elanor, hiszen ő nagyon erős és varázsereje is van. Ő abban a hitben volt, hogy az engelion egyetlen kardcsapással visszaváltoztatja majd Inuyashát, és megint minden rendben lesz. Ehelyett úgy néz ki, hogy a halálba küldte barátnőjét. Elanor után akart kiáltani, hogy ne menjen el, de a lány már nem volt sehol.
Eközben  Elanor már úton volt barátai felé, de csak lassan haladt. Aztán érezte, hogy megérkezett, s a következő lépésnél már kint találta magát egy réten, de rögtön meg is fagyott a vér az ereiben. A fűben két alak hevert, az egyik a testével védte a másikat, miközben egy férfi állt előttük, és éppen végzetes csapást akart rájuk mérni.
-Inuyasha, neee!-kiáltotta rémülten a lány, majd a fiú felé indult.
-Elanor,menekülj, Inuyasha nincs magánál!-próbálta Miroku az engeliont maradásra bírni, de az rendületlenül haladt a démon felé.
-Igaza van a kis barátaidnak, menekülj inkább, amíg még van rá lehetőséged!-mondta Inuyasha, miközben egy kaján vigyor jelent meg az arcán, de rögtön le is hervadt róla a mosoly, mert a lány elé állt, így eltakarta előle Mirokuékat.
-Nem ölheted meg őket, ők a barátaid!-próbálkozott Elanor.
-Nekem nincsenek barátaim.-jött a hideg válasz, azzal megtámadta a lányt, aki épphogy ki tudott térni előle, de Inuyasha még így is megsebezte az oldalát.Elanor fájdalmasan a derekához kapta a kezét, majd szomorú szemekkel barátjára nézett. Eközben a hanjou lenyalta ujjairól az engelion vérét.
-Nagyon finom a véred.-mondta, de hirtelen fájdalmas arcot vágott. Az egész csak egy pillanatig tartott, és látszott, hogy Inuyashának melege lesz. A lány már semmit sem értett.
-Kérlek Istenem, csak még egyszer utoljára, hadd változzam át!- suttogta Elanor, miközben összekulcsolta a kezét, ám nem történt semmi.-Könyörgöm!- Elanorból a jólismert fény tört elő, majd átváltozott a Fekete Angyallá, kezében pedig megjelent az ezüst kard.Inuyasha először megdöbbent, majd elvigyorodott.
-Mégsem öllek meg...-kezdte a hanjou.
-És miért nem?- érdeklődött Elanor.
-...inkább asszonyommá teszlek.-mondta, majd a lány döbbenetét kihasználva elvitte a helyszínről.

15.fejezet
Inuyasha egy barlanghoz vitte Elanort, aki annyira megijedt, hogy még a védekezéshez sem volt elég lélekjelenléte. Mikor odaértek, a fiú ledobta a válláról az engeliont a hideg kőre.
-Itt vagyunk.-mondta a hanjou teljesen feleslegesen.
-Látom.-válaszolt a lány tettetett nyugalommal.Inuyasha egészen máshogy viselkedett mint szokott, és ez a lányt megijesztette.A seb az oldalán rettenetesen fájt. Hirtelen köhögnie kellett, érezte szájában a vér ízét, majd a szája szélén vékony csíkban ki is csordult. 
"Uramisten, máris itt az idő?! Az nem lehet!"-így tűnődött magában, mikor Inuyasha odalépett mellé, felhúzta a földről, majd vadul megcsókolta. Alighogy szétváltak, Inuyasha egy pillanatra összerándult, majd a szeme sárgába váltott, de mielőtt Elanor jobban megfigyelhette volna, ismét a démon nézett vele farkas-, illetve kutyaszemet.
- Felforr a vérem a csókodtól.-mosolygott rá hidegen a hanjou, miközben a szemében valami furcsa fény csillogott: a lány utáni vágy. Ekkor mint a villám, úgy csapott Elanorba a felismerés. Hát persze! Inuyasha a vérétől változott vissza, hiszen ő hercegnő, és a vére varázserővel bír! Hogy ez eddig nem jutott az eszébe! Gondolkodás nélkül cselekedett. Megfordult, és hogy a hanjou ne fogjon gyanút, lassan levette a felsőjét. Az becsukta a szemét, majd csókolgatni kezdte a lány nyakát, aki csak erre várt. Megjelent a kezében egy tőr, amivel hosszú vágást ejtett az ajkán, s mikor érezte, hogy a szájába folyik a vér, hátraarcot csinált, majd megcsókolta Inuyashát. Szerencsére a fiúnak nem esett le a trükk, így nem törte meg csókot egy jó darabig. Elanor érezte, amint Inuyasha teste forró lesz, s mikor kinyitotta a szemét, látta, amint a fehér tincsek lebegnek.Ekkor hirtelen megtörte a csókot. Inuyasha arcáról eltűntek a méregcsíkok, majd lassan kinyitotta aranysárga szemeit.A lány majdnem elsírta magát örömében, Inuyasha viszont értetlenül állt egyhelyben.
-Öhm, Elanor? Miért nincs rajtad ruha? És miért érzek vért a számban?- kérdezte undorodó fintort vágva.
-Nem lényeges.-jött Elanortól a válasz, majd magára kapta felsőjét és indulni készült, ám térdre rogyott. Inuyasha odaugrott mellé.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Semmi.
-Biztos a seb miatt vagy ilyen gyenge. Ki tette ezt veled?- Elanor azonban nem válaszolt. A hanjou megértette a célzást.- Gyere, Kagome hozott szőlőt, attól majd meggyógyulsz.
-Nem fogok. Nem tudtok meggyógyítani.-mondta Elanor.
-Ugyan már, miért ne tudnánk?
-Mert nem a seb a baj.-válaszolta a lány.
-Akkor mi a baj?-Inuyasha már egyre jobban aggódott.
-Nem mondhatom meg.
-Ugyan már, nekem mindent elmondhatsz.-erősködött a fiú.
-De nem akarom elmondani.
-Én viszont végre hallani akarom!- kelt ki magából Inuyasha. Idegesítette ez a titkolózás.
-Hát jó!-most már Elanor is kiabált.- Eredetileg nem akartam elmondani, de te kényszerítettél rá! Azért nem tudtok meggyógyítani, mert amint felkel a Nap, én meghalok!
Inuyasha egy darabig meg sem tudott szólalni.
-Mi?-kérdezte végül.
-Ugyan már! Csak nem hitted, hogy miután átadom Kagoménak az egész lelkem, utána még sokáig életben maradok?!Mert ha igen, akkor nagyon tévedsz! Az a varázslat amit elvégeztem tiltott volt, mert aki elvégzi, annak a lelke élteti tovább a másik testét, és utána már csak egy napig élhet. Nemsokára felkel a Nap, és akkor én meghalok, mert nem élhetek lélek nélkül... Már minden tagom iszonyatosan fáj, bár mondjuk nem tudom mit vártam.
Inuyasha csak hallgatni tudott. Szóval Elanor feláldozta magát Kagome kedvéért.
-De miért dobtad el magadtól így az életet?-kérdezte alig hallhatóan a hanjou.
-Azért mert sokkal jobban szeretitek Kagomét, mint engem. -mondta erőtlenül Elanor. Elővillant a hegy csúcsa mögül a Nap első bágyadt fénye. Szinte ugyanekkor Elanor előregörnyedve a hasára tapasztotta a kezét, fuldokolva vette a levegőt, majd visszaváltozott a gyengébb énjévé. Inuyasha ijedten nyúlt utána, így még sikerült időben elkapnia, majd ölbevette és villámgyorsan elindult vele a tisztás felé, ahol már barátaik idegesen várták, mikor érnek vissza, és főképp hogy melyikőjük.Inuyasha pislogott párat, mert a könnyeitől nem látott tisztán, majd halkan Elanor felé suttogott:
-Kérlek, ne menj el... Ne hagyj itt... Nem érdemled meg... Te nem...

16.fejezet
-Na végre, itt van! Újra a régi! -kiáltotta boldogan Miroku, mikor meglátta Inuyashát.- Képzeld, már Kagome is meg...- azonban nem tudta befelyezni mondanivalóját, mert meglátta Inuyasha kezében az ernyedt lányt.
-Mi történt vele?-kérdezte döbbenten Sango.
Inuyasha elmesélte amit az imént Elanortól megtudott.
-És most mit csinálunk?- tette fel a kényes kérdést Sango. Látszott rajta, hogy kezd elege lenni abból, hogy mindig ők járnak rosszul, valaki mindig a halálán van, miközben pedig Naraku erősödik.
-Hogy a fene állna belé és a tetves reinkarnációiba! Ezt is csak neki köszönhetjük! Miért nem lehet egyszer nekünk is szerencsénk?!-füstölgött a szerzetes. Úgy látszott, ő is pont arra gondolt, mint Sango.
-Vissza kell neki adni a lelkét.-mondta ki végül Inuyasha, mikor rápillantott Elanorra. Az engelion még élt, bár látszott rajta, hogy iszonyatos kínokat áll ki.
-De akkor én meghalok!-fakadt ki Kagome. A hanjou nem szólt semmit.
-Szóval így állunk, neked fontosabb a kis angyalka, mint én. Hát jól vésd az eszedbe, amit most mondok: SOSEM ADOM NEKI VISSZA A LELKÉT!
-Kagome..- a kis csapat nem jutott szóhoz. Ez nem Kagome, ő nem mondana ilyesmit.
-Mi történt veled, te nem ilyen szoktál lenni.
-Lehet, mert akkor még csak egy halandó voltam, de azzal, hogy EZ átadta nekem a lelkét, átadta az erejét is.- ebben a pillanatban koromfekete szárnyak jelentek meg Kagome hátán, majd ugyanolyan színű ruha jelent meg rajta, a szeme pedig égővörös színű lett. Elanor hirtelen kinyitotta a szemét.
-Eluralkodott rajta a sötét oldal- suttogta remegő hangon.
-Tévedsz, én mindig is ilyen voltam, csak most sokkal erősebb vagyok, és nem tudtok megállítani!
-Nem! Ez nem te vagy! Kérlek, térj észhez!- Elanor felállt, majd tett egy remegő lépést barátnője felé.
-Ne gyere közelebb! Még egy lépés, és szétszaggatlak!-fenyegette meg a Démon-Kagome.
-Nem tennéd meg. A barátnőm vagy...- Elanor lassan, de határozottan haladt a lány felé.
-Azt mondtam maradj ott!-kiáltotta Kagome, majd egy fénynyilat küldött az engelion felé, ami súrolta az arcát.
-Látod? Nem tudsz bántani. De akármit is teszel, azt tudnod kell, hogy én...
-Ne mondd ki...- ekkor Elanor odalépett Kagome elé, lágyan átölelte, majd megjelent a testén két vakítóan fehér szárny.
-..nagyon szeretlek.- fejezte be végül. Ebben a pillanatban a két fehér szárny beborította mindkettőjüket. Pár másodpercig semmi, majd...
-Kagome- mondták megkönnyebülve a többiek, ugyanis a szárnyak alól előtűnt a lány régi önmagában. Az engelion még mindig ölelte barátnőjét, de hirtelen enyhült a szorítás, és a földre esett. Mindenki köré térdelt.
-Kérlek, Elanor, vedd vissza a lelked!-kiáltotta barátnője felé Kagome.- Nem tudom, mi lesz, ha megint átváltozom!
-Ugyan, meg tudod csinálni. Én bízom benned.
-Nem, nem tudom!- de ezeket a szavakat a lány már nem hallotta. Kagome hangos zokogásban tört ki. Egyszerre forróságot érzett a testében. Ijedten nézett barátaira.
-Meneküljetek, megint átváltozom!