20.fejezet
Elanor viszonylag korán ébredt. Rápillantott Inuyashára, aki védelmezően átkarolva őt, mélyen aludt, majd eszébe jutott az előző este. El sem tudta hinni, hogy a fiú így kiöntötte neki a szívét. Az egész olyan csodálatos volt, mint egy álom, annyi különbséggel, hogy ez valóság volt. Még sosem érezte magát ilyen boldognak.
-Elanor...-suttogta álmában a hanjou, majd elmosolyodott. Az említett meglepődött, hogy kedvese róla álmodik, de aztán ő is elmosolyodott, és végigszánkáztatta ujjait a fiú arcán. Most olyan békésnek, ártalmatlannak tűnt, el se tudta képzelni, hogy másik alakban ártatlan lényeket gyilkol... Elanor lassan felállt, magára vette Inuyasha kimonóját, odasétált a folyóparthoz, elmondott egy varázsigét, majd belenézett a víztükörbe, amiben elmosódott emberalakok jelentek meg.
- Nézzük meg, mit csinálnak a többiek...-mondta.- Hát igen, sok mindent tanultam az elmúlt három hónap alatt.- Az alakok egyre kivehetőbbé váltak, s mikor a lány jobban szemügyre vette őket, rögtön el is pirult. Kiderült, az egyik folt Alaren, a másik pedig Akiko volt, akik egymás karjaiban aludták mézédes álmukat. Ebben a pillanatban változni kezdett a kép, majd másik két alak jelent meg benne. Sango Mirokunak a mellkasán aludt édesdeden, miközben egyikőjükön sem volt ruha.
-Hát ez nem igaz! Úgy látszik, mindegyikünk összejött valakivel. Na persze, mindenki ki akarta használni az alkalmat, mikor végre kettesben maradhattunk. Szóval ezért nem kerestek minket eddig...
A víz immár ismét eredeti formájában volt, Elanor pedig a partján ült, s mindenféle gondolatok cikáztak a fejében.
- A tegnap estével örökre Inuyashához kötöttem magam. De tényleg szeretem?- azzal az alvó fiúra nézett.- Igen, semmi kétség. Őrülten szeretem.- mondta mosolyogva.- De vajon mit fognak ehhez majd Lanóriában szólni? Az biztos, hogy nem fognak neki örülni. Hiszen királyi sarj nem keveredhet más fajtával. Most mit csináljak?
Inuyasha lassan ébredezni kezdett. Kezével Elanor után nyúlt, de a lány nem volt sehol, ezért nagyon megijedt. Ijedtsége azonban kellemes, meleg érzéssé változott, mikor meglátta a folyó mellett a kecses alakot. Magára kapta nadrágját, majd a lányhoz ment és leült mellé. Elanor ránézett, mire azon nyomban melegség járta át a szívét. Mindketten kicsit zavarban voltak, ám mielőtt Inuyasha bármit is mondhatott volna, a lány az ölébe ült, majd szorosan hozzásimult. Nem tudták, meddig ültek így. Végül a fiú törte meg a csendet.
- Még mindig el akarsz menni?
- Nem, nem akarok. Inuyasha,- nézett a fiú szemébe.- én örökké veled akarok lenni.
- Én is veled.
- Remélem is, mert nem szabadulsz meg tőlem egykönnyen!- nevetett pajkosan szerelmére a lány.
- Úgy gondolod?!- kiáltott Inuyasha, majd elkezdte csikizni a lányt.
- Ne! Kegyelem! Kegyelem!- kacagott a lány, majd hirtelen szerelmére vetette magát, és most ő csikizte a hanjout.
Miután mindketten jól elfáradtak a nagy "csatában", leheveredtek a zöld fűbe.
-Ez jó volt.- állapította meg Inuyasha, miközben még mindig fülig ért a szája.
-Nem, ez nem volt "jó". Ez nagyon jó volt!
-Csak azt nem értem,- kezdte a fiú.- biztos nagyon hangosak voltunk, és egyébként is már jó késő van, de még nem keresett minket senki a többiek közül. Talán valami bajuk esett?
-Nem. Nem hinném.-nyugtatta meg Elanor, miközben egy kicsit elpirult.
-Elanor! Te tudsz valamit! Hallani akarom!-Inuyasha teljesen izgatott lett, úgyhogy mit tehetett volna szegény lány mást, minthogy töviről-hegyire elmesélt mindent, amit a tükörben látott.
-Hát- mondta Inuyasha.- így már érthető, hogy miért nem kerestek minket. De legalább mindegyikünknek lett egy kellemes éjszakája...-azzal rávigyorgott kedvesére, majd lágyan megcsókolta.

21.fejezet
Elanor élete legboldogabb heteit töltötte barátaival. Akárhova is mentek, Inuyasha és Elanor mindig kézenfogva sétáltak, bár Alaren és Akiko, sőt Miroku és Sango sem voltak másképp. Egy este épp egy tisztáson vertek tábort. Már mindenki aludt, még Inuyasha is. Két hétig le sem hunyta a szemét, ugyanis az utóbbi időben kedvese elég gyakran elájult, ezért minden éjjel őrködött felette, és nappal is leste minden mozdulatát. A lány aztán addig nyugtatgatta, míg ma végre ő is aludt. Elanor ezt kihasználva elment sétálni, ugyanis egy féltett titkot őrzött: Terhes volt. Ahányszor csak egyedül volt mindig beszélt a babához, s a pici a maga módján mindig válaszolgatott. Most is épp a kicsivel beszélgetett egy tisztáson, mikor egy széles fénysáv jelent meg az égen, majd Elanortól néhány méterre a földre irányult.
-ELANOR HERCEGNŐ...- hallatszott a fénysugárból.
-Te vagy az, Ronoel?-kérdezte bátortalanul az engelion.
-IGEN.- hallatszott ismét.
-Mit akarsz tőlem?
-AZÉRT JÖTTEM, HOGY EMLÉKEZTESSELEK: KIRÁLYI SARJ NEM KEVEREDHET MÁS FAJTÁVAL, CSAK A SAJÁTJÁVAL.
-Nem érdekel.
-SAJNOS NEM VEHETEM FIGYELEMBE, HOGY ÚRNŐM MIT KÍVÁN, A SZABÁLY AZ SZABÁLY. MEG KELL ÖLNÖM A GYEREKET.
-Nem...- Elanor nem jutott szóhoz. Az az ember, akit apjaként tisztelt, most meg akarta ölni a szerelme gyümölcsét?! Ezt nem fogja engedni... Ám mielőtt bármit is tehetett volna, a fehér fényáradatból egy másik, zöld színű fénynyaláb lövellt ki.A lány éppencsak, hogy el tudott ugrani előle, de így is megperzselődött pár hajszála.
"Inuyasha, kérlek segíts... Ne hagyj magamra... Kérlek, gyere gyorsan..."- Elanor kétségbeesve fohászkodott, miközben egy újabb fénysugár elől ugrott félre, de az eséstől csúnyán beütötte magát. Nem bírt megmozdulni. Érezte, itt a vég. Újabb fénysugár indult felé, de hirtelen, szinte a semmiből feltűnt egy hatalamas kard: a Tessaiga!
"-Megmenekültünk."-könnyebbült meg Elanor. A zöld fénysugár visszaverődött a fegyverről, majd eltűnt a fák között.
-Mit akarsz a barátnőmtől?!- kiáltotta magából kikelve Inuyasha. Elanor még sosem látta ilyen dühösnek a fiút.
-SZÓVAL TE VAGY AZ A KORCS, AKI MEGRONTOTTA A HERCEGNŐT! EZÉRT AZ ÉLETEDDEL FIZETSZ!
-Ronoel, ne! Inuyasha, vigyázz a zöld fénnyel!
-Erre már én is rájöttem.-azzal előhívta a szélbordát, ám a sárga fénysugárral nem történt semmi, sőt, újabb két zöld tört ki belőle, amik ismét lappattantak Inuyasha kardjáról. Ekkor a fiúnak mentő ötlete támadt.
-Na mi van, nem tudsz eltalálni? Úgy látszik nem mind arany ami " fénylik".- gúnyolódott a hanjou.
-SZÓVAL AZT HISZED, NEM TUDLAK MEGÖLNI?! AKKOR FIGYELJ!-újabb zöld fénynyaláb, ám Inuyasha úgy fordította kardját, hogy az egyenesen visszaszállt Ronoel felé. Ekkor hátborzongató hörgés hallatszott, majd a sárga sugár lassan visszahúzódott az égbe.

21 és feledik fejezet
 -Inuyasha, megmenekültünk, és ezt csak neked köszönhetem!- ugrott kedvese karjaiba Elanor.
-Ugyan...-szerénykedett a hanjou.- A szerelmemért bármire hajlandó vagyok.
-I...Inuyasha?
-Igen?
-Valamit mondanom kell.- a lány arca piros lett.
-Mit? Valami bajod van?- ijedt meg a fiú.
-Nem! Vagyis hát...-dadogta a lány.
-Mondd már meg, kérlek!-türelmetlenkedett a hanjou.
-Inuyasha, nekem... nekünk gyerekünk lesz.- mondta bátortalanul a lány.
-Mi?!
-Én megértem, ha nem örülsz neki, eddig is...- ám Elanor nem tudta befejezni, mert Inuyasha megcsókolta.
-Miket beszélsz? Soha nem voltam még boldogabb!!!
Inuyasha gyorsan felkapta kedvesét, visszarohant barátaihoz, majd csillogó szemekkel mesélte a jóhírt.
-Ez csodálatos!- lelkendezett Sango és Akiko
-Gratulálok!-mondta Alaren és Miroku.

22.fejezet
Teltek-múltak a hónapok, miközben Inuyasha még a széltől is védte Elanort, akinek a pocakja egyre csak gömbölyödött. Inuyasha minden egyes percét  kedvesével és a picivel töltötte. A többiek még sosem látták ennyire boldognak a hanjout. Bár Elanor már egyre nehezebben viselte a hosszú gyaloglásokat, mégsem akarta, hogy valahol csak őmiatta maradjanak hosszabb ideig, mert minél előbb meg akarták végre találni Narakut. Aztán eljött a kilencedik hónap...
A kis csapat épp egy tisztáson haladt keresztül, mikor Elanor hirtelen megtorpant, majd mielőtt bárki bármit szólhatott volna, egy szivárványszínű gömb vette körül a lányt.
-Mi történt?-kiáltotta Alaren.
-Nem tudom.- válaszolt Miroku.
-Biztos egy csapda.- találgatott Akiko.
-Ki kell hoznunk!- azzal Sango le akart sújtani a csontbumeránggal, de Inuyasha megállította. A fiú arcáról valami feszült kíváncsiságot lehetett leolvasni.
- Mindjárt kiderül, hogy fiam vagy lányom lesz.- mondta a hanjou, mire mindenki egy kicsit megkönnyebbült.
-Hát, szerintem ez egy darabig el fog tartani, úgyhogy jobb lenne, ha letáboroznánk.- javasolta Sango. Mindenki elindult a dolgára, kivéve Inuyashát, aki a gömb mellett ülve feszülten figyelte azt. Bár senki sem mutatta, szinte érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Már alkonyodott, mikor...
-Elanor-suttogta Inuyasha, mire mindenki odarohant a hanjou mellé. A szivárványgömb pulzálni kezdett, vékony vonalak jelentek meg rajta, majd egy virágkehelyhez hasonlóan kinyílt. A közepéből fény tört fel az ég felé, majd lassan kilépett belőle Elanor, miközben egy fehér csomagot tartott a kezében. A lányon egyrészes, földig érő, oldalt combig felvágott, szoros ruha volt, ami látni engedte vállait. A ruha mintha finom ezüstszálakból lett volna szőve. Fején ezüstből készült, aprólékosan kidolgozott diadém csillogott.
Látszott, hogy nagyon ki van merülve. Inuyasha rögtön ott termett mellette, megcsókolta, majd ránézett a csöppségre.
-Csodálatos... Sosem láttam még ilyen gyönyörű gyereket!
-Nemis vagy kíváncsi, hogy fiú vagy lány?- kérdezte mosolyogva Elanor.
-Ugyanúgy fogom szeretni, ha fiú, ha lány. De azért ...-tette hozzá, miközben ránézett kedvesére.
-Inuyasha... van egy fiad.- a hanjou szóhoz sem jutott. Hirtelen odafordult barátaihoz, akik egy kicsit távolabb álltak, majd elkiáltotta magát:
-Emberek, fiam született!- mindenki nagyon boldog volt, mikor odamentek Elanorhoz, hogy megnézzék a picit.
-Gyönyörű.-állapították meg mindannyian. A kisfiúnak annak ellenére, hogy még csak most született, már hosszú, fehér haja volt, pont mint az apjának, ami közül két pici kutyafülecske kandikált ki, de a szeme az anyjáé volt, olyan kék, mint most Elanornak. A pici mindenkit jól megnézett magának, végül az apja felé fordult, kinyújtotta felé kis kezeit, majd ránevetett. Ebben a pillanatban fény áramlott ki a takaróból, majd kikandikált belőle két kis szárny. A kisfiú rögtön rájött, hogy ezek mire valók, majd picit felemelkedve el kezdett Inuyasha felé repülni. A hanjou meglepődve nézett fiára, de boldogan ölelte magához, mikor odaért hozzá.
-Úgy látom összeadódtak benne a képességeink.-állapította meg Elanor.- Nagyon gyorsan tanul.
-Választottatok már nevet?- érdeklődött Sango
-Hát... szerintem legyen Inutaisho a nagyapja után.-mondta a lány.
Inuyasha kedvesére nézett, majd megcsókolta:- Köszönöm.-tette hozzá.
Ekkor Alaren Akiko fülébe súgta:
-Nem szeretnél te is egyet? 

THE END