4 fejezet : Régi ellenség, aki most az új ellenség

1 hét telt el. Újra úton voltak. Mosu is velük ment. Faluról
falura járnak, keresik a szilánkokat. Mindenki nyugodtnak
ünt. Inuyasha nem mutatta de már egy új ideje rossz érzései
voltak. Délben megálltak egy patak partján. Sango vizet
hozott, Miroku fűzifát, Kagome ebédet főzött, Shippo és
Kirara játszottak. Inuyasha a patak partján ült.
-Zavar valami igaz?-jött feléje Mosu.
-Igen. Egy ideje rossz érzésem van.
-Nekem is. De addig nem tehetünk semmit, sem ameddig nem
tudjuk ki a támadó.
-Milyen igaz. Te tudod....
-Nem. Arra nem tudom a választ, ha még az apám ott is
volt.-hirtelen nagy robbanás rázta meg a tájat.
-Itt van az a hanyou aki, a tekercset őrzi?
-Ne válaszolj!-sugta oda Mosu Inunak. A többek oda futottak
(Shippo szokásosan elbújt).
-Ó! Nézzenek oda a Hegyek királyának a fia.
-Sárkány démon király! Minek köszönhetjük a megjelenesedett?
-Itt csak ez az egy hanyou van, és ha te is itt, vagy akkor
nála van a jóslat.-és végig Inura mutatott. -Add ide szépen.
-Soha!
-Milyen bátor! Olyan, mint az apja! Támadás!-adta ki a
parancsot. Több ezer Sárkány katona jelent meg.
-Mi ezek?-kérdezte Sango.
-Ezek? Sárkány katonák. Dof-nak hívják magukat a harci
képességük miatt.-nem sokára már mindenki harcolt. Párban
harcoltak, mert a katonák (sárkány évük miatt) tudtak
repülni. Inuyasha Kagoméval, Miroku Mosuval, Sango (nagy)
Kiraraval. Már jó ideje, hogy harcolnak. Mikor Kagome kilőtt
egy nyílat és az méregzöld aura vonta körül. A nyíl szállt
több Sárkány démon felé. Nem hittek a szemüknek, akik ott
voltak, eddig nem tudták áthasítani a vastag páncélt de az a
nyílnak sikerült.
-Szóval te vagy az, aki a jóslat LEÁNYA!
-Szóval ennyit megtudtál.
-Igen, Mosu. A titoktartás nem megy semmire, mindig valaki
elárul.-és egy katona jelent meg és a karjaiban egy ájult
lánnyal a kezében.
-Saron!!!
-Öljétek meg őket, de azt a lányt haggyátok életbe!-és újra
elkezdtek csatázni. Kagoménak nem sikerül újra olyan nyílat
lőnie ki. És így az egyik katona elfogta. A többieket meg
folyamatosan támadták így nem látták.
-Inuyasha! Segít!!!!-kiabálta.
-Kagome!-kiáltotta de hiba volt. Egy katona a dárdáját
hátulról beledöfte és a vége a hasából jött ki.
-Ne!!! Inuyasha!!!-a katona kihúzta és Inu a földre térdelt
és utána elterült a földön (megjegyzés! Ha szeretném akkor
sokkal véresebbre is csinálhattam, volna de, tekintettel
vagyok másokra!). A katona elvette a tekercset és az ura
felé, vitte. -INU-YAS-HA!!!!!-kiáltotta Kagome már
patakokban folyó könnyel. Sango, Miroku, Mosu és Shippo
döbbenten nézték a földön fekvő démont. Közben a Sárkány
király elment és vitte magával a tekercset és Kagomét. Mosu
föleszmét és odasietett megnézte a fiút.
-Még él de nagyon gyengén ver a szíve. Én nem tudom
meggyógyítani.
-Vigyük el gyorsan Kaede anyóhoz.-jött elő Shippo.
-Rendben. Kirara!
-Ott majd látjuk a sebét és foglalkozunk az esettel, hogy
elraboltak Kagomét és a tekercset.

5 fejezet : Benne él ő is!

5 nap telt el azóta, hogy Inuyasha súlyos sebet kapott. Most
arra várnak, hogy felébredjen és indulhassanak Kagome
megmentésére.
-Kagome!-riadt fel Inuyasha. Próbált felkelni de nem ment. A
hasán lévő seb még nem teljesen gyógyult be.
-Én a te helyedben pihennék.-jött be Kaede.
-Meg kell mentenem Kagomét!
-Innen úgyse tudsz felállni. Akármennyire szeretnél.-jött be
Mosu.
-DE..
-Semmi de Inuyasha! Súlyos sérülést kaptál.-jött Miroku
-DE....
-Mi is aggódunk Kagome miatt. Nem csak te Inuyasha!
-Fogd be róka!
-Inuyasha lehetnél kedvesebb Shippohoz.-mondta Sango.
-Akkor is felálok!-erősködött.
-NEM!!!-mondták egyszerre az ott lévők.
-Mik vagytok ti? Felügyelők?
-Csak Kagome tud visszatartani, mi nem. Szóval most az
egyszer maradj nyugton.-kérte Kaede és ezzel egyedül hagyták
a fiút. Már nap múlva Inu ismét fel tudott állni.
-De az elmondásotok szerint a nyílt méregzöld szín vonta körül?
-Igen.
-Nem tudom, mi lehet.-mondta Kaede.
-Én azt hiszem igen.
-Mondjad Mosu!
-Tudja kedves anyó minden királynak volt egy egyéni színe. A
tűznek a vörös, víznek a kék, levegőnek a fehér, a földnek a
barna, a hegyeknek a szürke, a démonoknak a fekete és a
varázslatok az meg méregzöld színt szolgálták. Azt hiszem,
hogy Kagome nem csak annak a papnőnek a reikarnációja hanem,
a hajdan élt mágusok királyának az erejét uralja de, nem
úgy, mint a reikarnációja lenne.
-Akkor milyen mértékben?-kérdezte Miroku.
-Sokkal veszélyesebb. Ha rájön, hogy hogyan kell azt az
erejét használnia akkor az összes létező erejét tudja majd
használni, ami volt a királynak és tudni fog majd erőt
csinálni és akkor az ő ereje nagyobb lesz.
-De ezt meg lehet akadályozni?
-Igen meg lehet Sanog. De azt hiszem, elkéstünk vele.
-Mi?!-kiáltottak föl.
-Avval, hogy a tekercset ellopták és elrabolták Kagomét, már
meg tudják fejteni a jóslatot és Kagomét ha manipulálják,
akkor ellenünk fordítják. Ezért kell Inuyashának vigyáznia
mind a jóslatra mind Kagoméra.
-Ha ő is benne él, akkor ez hátrány is lehet.
-Shippo, nem beszél zölcségeket.-mondta Miroku.
-Jólvan na. Csak egy ötlet.
-De még milyen ötlet!
-Mi?!
-Igaza van abban, hogy ez hátrány, az ellenségnek nem neki.
Ha manipulálták, akkor az igaz szerelemmel fel lehet ébreszteni.
-De itt a bökenő.-monta Kaede. Mindenki tudta, hogy mire
célzott. Mindenki Inuyashára nézet de ő csak maga elé.
-Holnap indulunk!-ált fel hírtelen és kiment a kunyhóból. A
szent fához ment.
„-Tudom, mit kell tennem! Ha nem teszem akkor télég
bekövetkezik az, amit a jóslat megírt. És a kérdésemre is
tudom a választ!”-felült a szent fa egyik ágára és elaludt.
Kagoméről álmodott. Egy gyönyörű réten volt. Egy kis idő
múlva egy kislány futott hozzá és felvette, feléje fordultak
és látta, hogy a kislánynak olyan fülei vannak, mint az övéi
és fekete haja van. Inuyasha elmosolyodott (mind az álmában,
mind a valóságban) egész éjszaka erről a titokzatos
kislányról és Karoméről álmodott.

Hogy Inuyasha álma mit jelent? Ki volt az a gyermek?
Megtudod, ha lovasod az egész történetet!
*

6 fejezet : Külön válás

-Engedjenek el!!!-ordibálta Kagome.
-Ccc. Ne olyan hevesen! Itt mi parancsolunk!
-Kapitány! A fogoly, nagyon értékes! Egy ujjal se merjenek
hozzáérni.
-Érettük, felség! Nem baj. Ha a király megun téged, akkor
úgyis az egyik cellámban fogsz kikötmi.-Kagomét egy cellába
rakták. Ott még volt több fiatal lány.
-Megszökik! Fogjátok el!
-Megint próbálkozik! -hallották a kiabálást.
-Már nem is tudom hányatszorra próbált megszökni.-montnta az
egyik lány.
-Ki?-kérdezte Kagome.
-Saron. De te vagy az új lány. Igaz?
-Igen, sajnos. A nevem Kagome.
-Az enyém Aguri.
-Na ha még egyszer megpróbálsz innen is megszökni, akkor
mész a király elé!
-Nem félek a kis nyanavatt királyotoktól! Én a vizek
királynője vagyok!
-Lehet az, de itt nem ér semmit.-és belökték abba a cellába,
ahol Kagome is volt.
-Ti csak csicskások vagytok! Egy mihaszna
semmirekellők!-ordította. Az egyik katona odament és hasba
rúgta. Saron nem kiáltott fel a fájdalmában. A katona megint
és megint hasba rúgta. Senki sem mert segíteni neki.
-Elég!!!-ordította Kagome és a lány felé ment.
-Túl nagy a szád fogoly!
-Ne feled a király parancsát!
-Sajnos emlékszem rá.
Ha még egyszer megpróbálsz megszökni, akkor mész a király
elé! Te meg vigyázz a szádra!-és kiment a cellából.
-Jól vagy?
-Igen és köszönöm. Ők túlságosan meg vannak félemlítve azért
nem segítettek, de te új vagy itt. Mi a neved?
-Kagome.
-Az enyém Saron. Én vagyok itt a legrégebbi rab. Sokszor
megpróbáltam megszökni de mindig elkaptak. De az előző
cellámat mindig tönkre tettem így újba rabtag. A
kedvességedért had agyam oda-e nyakláncott.-és levette a
nyakából és az övébe rakta.
-Ezt nem fogathatom el.
-Ez a varázslatok királyának a védő nyaklánca volt, azért
szeretném neked adni, mert a te szemedben is olyan tűz, mint
az övében.
-Honnan tudod?
-Apám mesélte még kicsi koromban.-megjelent négy katona.
Kirángatták Kagomét a cellából és a trónterembe vitték. Ott
leültették egy székre.
-Nem tévedtem.
-Engedjen el! Nem tarthat fogva!
-De igen4 most, hogy tudom mi áll a jóslatban. Nálam van a
tekercs és a lány. Most, már amit szeretnék be fog teljesülni.
-Mi lenne az?
-A világ elpusztulása. Mert akkor tudok belőle építeni egy
világot, ami csak az enyém senki másé!
-Sosem fog ez megtörténi.
-Még mindig ilyen erősen kötődsz ahhoz a szánalmas
fékszerzethez? Nem való egy ilyen gyögyszemnek! Jobbat
érdemelsz! Rufos. Tedd azt amit megbeszéltünk!
-Igenis uram!-és a király kiment a teremből.
*
Inujék már három napja keretek de semmit sem találtak. De a
negyedig napon többre akadtak, mint hitték. Nagy csatát
vívtak a sárkány katonák ellen.
-Inuyasha vigyáz! Hátulról!-kiáltotta Mosu. Sikersesen
győzedelmeskedtek és egynéhányuk elmenekülni készültek.
-Ne olyan gyorsan!-mondta Inu és utánuk kezdett futni. A
többiek nem tudtak utána menni, mivel Kirara megsérült és
mindegyikük ki volt fáradva.
-Inuyasha! Ne menj, ez csapda!-kabált mindhiába Mosu.
„-Nem hagyom, hogy elmeneküljetek! Ha kell, akkor egyedül
mentem meg Kagomét.”
*
Folytatjuk !!!