10.fejezet
2005.09.20. 14:56
A TITKOS KÜLDETÉS BY: Kowi 121 10. fejezet: Boldog Vég?
-Na végre, hogy vissza értetek.-köszöntötte őket Shippou mivel ő, ott marat Kaede anyónál. -Szia Shippou. -Kagome!- és a nyakába ugrott.- De örülök, hogy újra látlak. -Én is. -Sessy. Mi történt?- Sessy elájult a vérveszteségtől. -Hagy, nézzem!- és elkezdte vizsgálni és megtepintott egy pontatt.- Jézus mária! -Mi van?- kérdezte Inú. -Sesshomarunak egy nagy seb húzodik a hátán. És nagyon sok vért vesztet. Nagyon gyorsa el kell látnom. -Vigyük be az egyik kunyhóba. -Mirokunak igaza van. Inuyasha segíts! -Rendben van Kagome.- így bevitték az egyik kunyhóba és ellátták a sebét és a többiekéi is. -Kész mindenki sebét ellátam.- Sessyt egy külön szobába rakták, hogy nyudodtan pihenjen a többiek meg egy másik szobába ültek. -Kagome. -Igen Yuku. -Ti, van az ékkő többi része.- és ezzel átnyújtotta. -Hogy kerülnek hozzád? -Amint mondta Inuyasha, akaratlanul. Vonzom magamhoz az ékkő szilánkokat, mert... -Te vagy a főpapnő, mind a papnők és a Mikik köszt.- monta egy idegen hang -Te meg mit keresel itt? -Nyugalom pincsi. Nem hozzád jöttem. -Akkor meg kihez?- kérdezte Sango. -Tessék. Nekem nem kell, ha te kéred.- és Yuku kezébe adta. -Mi neki csak úgy oda adod?- háborodott föl Inú. -Köszönöm Sek . -Mi... minek nevezted?- kérdeszte a szerzetes. -Seknek? -Igen. Annak nevezet. Már rég óta így hív Hingá. -Miért mit jelent?- kérdezte Kagome. -A Sek az egy ősrégi szó és azt jelenti... -Hogy örök barát. -Myouga? Mi keresek itt te bolha? -Kérem, ne bántson Inuyasha úrfi. -Agy egy jó okot. -Én tudok: Fekszi! -Puff! -Ezt meg miért kaptam?- pár-perc múlva ismét talpon volt. -Mert érzéketlen vagy. -Viszlát. Sok sikert az uralkodásra. -Mi te ezt honnan tudod? -Emlékez csak vissza! Még találkozunk. -Viszlát Sek .-kiáltotta utána.- Ezek is a tieid.- és átadta a szilánkokat Kagonak. -Jaj! -Mi a baj Kagome? -Egyetlen szilánk se hiányzik. -Micsoda?- szörnyedt el Sango. -Az valószinüleg egy szellem bábu volt, ami Naraku halálával elporlat.- ölelte át a szezetes a szellemírót. ,,-Miroku beteg. Már másodora ölel meg tappi nélkül. Nem baj én ennek örökük. -Hadjuk magukra.- szólalt meg Yuku.-Kagome? -Igen? -Bem... -Igen. -Köszi.- és Yuku oda ment, ahol Sessy feküdt. -Hova megy? -Nem mindegy? -Végülis igen. -Gyere velem.- ragadta meg a fiú kezét. Kaede anyónál közben Rin, Shippou, Yaken és Kirara békésen aludtak. Az anyó látta hogy Kagome húzza maga után Inut. ,,-Remélem, elmondják az egymás iránit, érzéseiket.’’ -Hova viszel Kagome? -Majd megtudod. Eközben Sessy felébredt és az első, akit meglátott az Yuku volt. -Yuku. -Jól vagy Szerelmem? -Igen. De mi történt? Arra emlékszem, hogy elájultam. -A hátadon van egy nagy sebed és a vérveszteség miatt, ájultál el. -Aha, akkor ezért fáj ennyire a fejem. -Sesshomaru. -Igen Yuku, mit szeretnél? -El kell mondanom valamit. -Mi lenne az?- közelebb hajolt és belesúgta a fülébe.-Komolyan?- Yuku csak bólintott.- Ez hihetetlen. Sosem hitem volna, hogy egyszer apa leszek egy olyan személytől, akit igazán szeretek. -Én se.- mondta majd megcsókolta Szerelmét. Kagome Inut a szent fához vonszolta. -Kagome. Miért jöttünk ide? -Inuyasha. Őszintén válaszolnál egy kérdésemre? -Igen. Mi lenne az? -Tényleg szellemé akarsz változni, mert ha igen, akkor itt az ékkő ted meg ha ez a szived vágya. De tud én, úgy szeretlek, ahogy vagy, egy félszellemként.- s ezzel átnyújtotta az ékkövet. ,,-Jaj most mit tegyek? Szeretem Kagomét és minden vágyam, hogy mellette élessek. Igen tudom, mit teszek .-Inu kinyújtotta a kezét. Kagome már azt hitte el, akarja venni és elkezdet remegni a keze.- Nem, nem akarok szellem leni.- és a lány kezét becsukta.- Miatad. -Miattam? -Nem akarlak elveszíteni.- és ezzel megölelte. -Inuyasha...-Kagome belenézett a szemébe, de többen nem tudott mondani, mintha varázs alatt lenne. Fejük egyre közeledett a másikéhoz végül forró csókban értek össze az ajkuk . -Na végre összejöttek. -Igen.- Sango és Miroku egy fa mögül nézték végig a kis jelenetett.- Miroku! Hogy merészeled?- mondta halkan Sango, hogy Inuék meg ne halják. De ütés helyet, csókot kapott. Miroku döbbenten ált, de pillanatok múlva ő is élvezte. -Inu. Nézd!- mutatott valamerre Kagome. -Hisz az Sango és Miroku. Ők is összejöttek. -Ti volt az ideje.- kéz a kézben elsétáltak be az erőbe. * -Ahogy a szóbeszéd mondja: MINDE JÓ HA JÓ A VÉGE. Nem Barátom? -Igazad van. -Mi lesz most vele, hogy te meghaltál? -Valószínűleg a Jégcsaphoz hozzá megy és majd ő fog rájuk vigyázni. -Hogy érted hogy rájuk? Jon, te titkolsz valamit. -Terhes a kedves húgunk. De mit érdekel az téged. Nem te akartad megölni Neku? -De. Úgyse tudnám felhasználni azt az erőt itt a halott szellemek világában. Egyébként azért kérdeztem, mivel egy jó ideig együtt kell dolgoznunk. -Igaz. Na akkor induljunk nem vár meg minket a munka. -Hé, kimondta hogy te vagy a főnök? -A bátyág vagyok, szóval, kuss!!!! -Nem igaz. -Mit mondtam! -Befogtam. Hik ? -Tessék? -Hova megyünk? -Oda, ahova hívnak. Én se tudok többet, mint te. De egyet tudok: HOGY A TÖRTÉNET, AZ ITT KEZDŐDIK. * VÉGE!
|