3.fejezet
                                Az emlékek lángja

Faia rezzenéstelen arccal nézte az általa újonnan felégetett falut.
Igencsak közel állt a lángokhoz,de a tűz forrósága cseppet sem
zavarta.Zöld szemeiben visszatükröződött a pusztítása.
-Égj...égj örökké!-suttogta-Sose aludj ki!Én sem fogok!Örökké fogok
élni!És senki sem olthat el.....
Még közelebb lépett a tűzhöz.Szinte a lángok ölelésében állt már.Észre
sem vette,hogy vki figyeli őt.
A fák között egy vörös szempár tulajdonosa kémlelte:-A szellem!A Tűz
szelleme aki gyújtogat és pusztít......-
Kagura a szélboszorkány közelebb somfordált Faiahoz,aki egyből
észrevette őt:
-Ne közelíts!Maradj ott ahol vagy....-azzal egy óriási tűzcsóva csapott
fel alig néhány centiméterre Kagurától.A boszorkány tágranyílt
szemekkel meghökkenve állt.Az óriási láng alább hagyott és mögötte
feltűnt Faia nyulánk alakja.
-Üdvözöllek!-szólt.
Kagura biccentett.
-Gondolom te is az ékkőszilánkokat keresed!-folytatta a tűz szellem.
De Kagura szólni sem tudott.Furcsa érzés kerítette
hatalmába.Folytogatta a szívét.Elborította az elméjét és nem tudott
szabadulni tőle.De ez nem az Ő reakciója volt.Nem az Ő érzelmei
háborogtak,hanem azé aki létrehoztta őt:Narakué.
Hirtelen émelyegni kezdett alig bírt a talpán maradni.Már csak
homályosan látta Faia alakját,aki szótlanul és kifejezéstelen tekintettel
állt vele szemben.
"El kell tünnie,de azonnal....A lábai nem sokáig fogják bírni...el fog ájulni
ha itt marad..."-azzal kivette hajából a varázs tollat és a szél hátán
messzire szállt Faiától.Minnél távolabbra került tőle annál jobban
kitisztult a látása,de a szorítás a szívében nem hagyott alább.
Nem sokára megérkezett Naraku palotájába.A sötétség és a kásás köd
jótékonyan ölelte át.Ahogy átlépte a palota ajtaját a szíve hevesebben
kezdett verni.
"Naraku itt van a közelben"
Ahogy haladt a folyosón egyre erősebben érezte a feszültséget.Oldalra
nézett és meglátta Kannát.A lány némán nézte őt.Nem volt nála a
tükör!
A szélboszorkány megérkezett egy ajtohóz."Itt van benn..."
Mély levegőt vett,majd belépett.
Korom sötét volt bent,csak az ablaknál volt egy kis derengő fény,amit a
hold világított meg.Egy férfi ült ott.Hosszú hullámos fürtjei az arcába
lógtak ahogy a kezében lévő mágikus tükröt nézegette.
-Gyere közelebb Kagura!-szólt.
A nő előrébb lépett,de tisztes távolságban megállt Narakutól.
Félt tőle,de most kívánxsi is volt.Valami nem stimmelt.Óvatosan
szemügyre vette a szellem elgondolkodó arcát.Tulajdonképpen nem
tükrözött semmit és mégis.Mintha emlékek cikáztak volna mindkettőjük
fejében.
-Mesélj Kagura a szellemről akivel találkoztál!-folytatta a férfi.
"Hát tud róla."
A boszorkány lehunyta a szemét hogy felfrissítse az emlékezetét.
-Magas volt,a haja hosszú....és a szeme...a szeme...-
-...Zöld...-fejezte be helyette Naraku.
-Igen,de a nevét nem tudom.....csak azt hogy úgy bánt a tűzzel mint
senki más.....-
Naraku nem felelt.A tükröt kémlelte,mintha keresett volna benne vmit.
Kagura még mindig érezte a szorítást a lelkében.Kezdett idegtépővé
válni az érzés.Nem bírta tovább.
-Beszélj Naraku!Ki ez a szellem?Mi történik bennem?Mi ez az
érzés?Mert ez nem az enyém!Válaszolj!-
A férfi rá se nézett a nőre.
-VÁLASZOLJ!VÁLA.......-
Hirtelen Kagura  már nem tudott beszélni.Levegőt sem kapott,mintha
egy láthatatlan kéz folytogatta volna a torkát.Egy erő megragadta és
nem eresztette.kétségbeesetten próbált szabadulni de hiába.
-Na...Nara-ku...-
A szellem leeresztette a tükröt és Kagura szemébe nézett.
-Többé ne kérdezz!-azzal a gyilkos energia elengedte a lány torkát.
A boszorkány hörögve esett a földre.