7. rész- Segítségkérés

Másnap reggel Natsuki és Naoki megbeszélték, hogy mit fognak tenni.

-         Délután utánad megyek. Tudni fogom hol vagy – összegezte a dolgokat a fiú.

-         Rendben.

A két testvér a szoba közepére állt, megfogták egymás kezét, és elkezdték:

Éj sötétje segíts nekünk

Erőd, hatalmad a végzetünk!

Megjelent előttük egy átjáró, ami először leginkább egy örvényre hasonlított, majd hirtelen eltűnt. Az átjárót csak az vette észre, aki tudta, hogy ott van. Nem látszódott semmi, csupán enyhén hullámzott a levegő. Natsuki belépett.

-         Vigyázz magadra! – kiáltott utána a fivére.

Natsuki kilépett a portálból. Körbenézett. Már nem a szobájában volt, hanem egy gyönyörű tisztáson, ahol minden nyugodt volt. Madarak csicseregtek, ragyogóan sütött a nap. Natsuki remélte, hogy senki nem látta meg, amint megjelent. Ugyan nem látott senkit, jobbnak látta, ha bemegy az erdőbe.

Inuyasháék eközben már 2 napja Kaede falujában rostokoltak, Kagoméra várva. Miroku, Sango és Shippou nem értette, mi történt. Inuyasha már többször is elment a lányért, de nélküle tért vissza. Mikor legutóbb is így történt, már komolyan kezdtek aggódni, de a féldémonból nem tudtak kihúzni semmit.

-         Azt mondta, este visszajön- csak ennyit közölt a többiekkel, majd mogorván elhelyezkedett kedvenc fája tetején.

-         Vajon mi történhetett? – kérdezte aggódva Sango.

-         Amilyen ütődött Inuyasha, biztos megint veszekedtek – vélte a rókakölyök.

-         Igazad lehet. Hiszen Inuyasháról van szó –jegyezte meg bölcsen Miroku.

Ennyiben maradtak. Hiszen ha Kagome azt mondta, este visszajön, akkor mégse veszhettek össze olyan nagyon. Minden rendben lesz.

-         Mostanában Narakuról sem hallottunk semmit. Ez azért nyugtalanító. Ki tudja, mit forral már megint a fejében.

-         Teljesen igazad van. Valami nagyon kegyetlenre készülhet, hisz már legalább egy hete nem történt semmi. Jobb lesz, ha felkészülünk.

-         Igen, Remélem Kagome kipihente magát, és készen áll a harcra – reménykedett Sango.

Ilyen és ehhez hasonló dolgokat fontolgattak, mikor arra lettek figyelmesek, hogy a falu főterén nagy a tömeg. Közelebb mentek, hogy megnézzék, mi okozott ekkora felfordulást.

-         Mi történt itt? – kérdezte Miroku az embertől, aki a csődület közepén állt, és épp lihegve magyarázott valamit.

-         A falunk….megtámadta….egy….egy….démon…. –lihegte.

-         Démon?

-         Igen…hatalmas…..és erős….szinte az egész falut lerombolta. Azt mondta, ha minden nap felajánlunk neki egy asszonyt vagy egy gyermeket, akkor megkegyelmez a falu többi lakójának.

-         Szegény, ártatlan teremtések…. – sóhajtotta a szerzetes, aminek az eredménye egy hatalmas púp lett, ami most a fejét díszítette.

-         Szerzetes! Már megint mire gondolsz?! – hallatszott Sango dühös hangja.

-         Ugyan Sango, csak sajnálom a falu lakóit….

-         Persze…. Folytasd, kérlek! – Szólt a megdöbbent embernek.

-         Igen….elment, és azt mondta, 2 óra múlva visszajön a válaszért.

-         És te eljöttél, hogy segítséget kérj? –kérdezte Kaede.

-         Igen. Azt hallottam, hogy egy erős démon, valamint útitársai, egy nagy hatalmú szerzetes, egy démonirtó lány és egy papnő reinkarnációja itt időznek a falutokban.

-         Mi vagyunk azok, jó helyre jöttél. –szólalt meg Miroku.

-         Segítünk neked – tette hozzá Sango. – Shippou, szólj Inuyashának!

A rókakölyök elszaladt a fához.

-         Inuyasha! Gyere, segítenünk kell a szomszéd falunak, megtámadta őket egy démon! – kiabálta fel a féldémonnak.

-         Dehogy megyek! Semmi kedvem megint jótékonykodni – felelte unottan.

-         De Inuyasha! Hogy mondhatsz ilyet? Meg fogom mondani Kagoménak! – fenyegetőzött Shippou.

Inuyasha összerezzent.

-         Rendben van. Úgyis kezdtem unatkozni. Mióta az az ostoba lány hazament, itt vesztegelünk ebben a porfészekben – leugrott a fáról és elindult a többiek felé.

Shippou kárörvendő vigyorral az arcán futott utána.

-         Mindig tudtam, hogy félsz Kagométól – de ahogy ezt kimondta, rögtön meg is bánta, ugyanis a féldémon hatalmasat ütött a fejére. A rókakölyöknek könnyek szöktek a szemébe és jobb híján Kaedéhoz menekült.

-         Inuyasha! Hogy bánhatsz így Shippouval? – dorgálta meg az öregasszony.

-         Keh! Inkább hallgass! Ti meg mit bámultok? – mordult Mirokura és Sangóra.  – Induljunk!

Ígyhát felkerekedtek a szomszéd falu felé. Inuyasha ment elől, mögött Kirara hátán pedig a többiek.