8. rész – A Sötétség Hercegnője

Natsuki zavartalanul haladt az erdőben. „Eddig egy démonnal sem találkoztam. Ez egy kicsit furcsa.” Alighogy ezt gondolta, sikoltozást hallott.

-         Egy démon! Segítsééég!! – kiáltozta egy nő.

„Na, kellett nekem ilyeneket gondolnom…” Elkezdett futni a hang irányába. Futás közben felvette démoni alakját. Fülei hegyesedni kezdtek, haja, ha lehet még feketébbé vált, szinte olyan sötét lett, mint a holdtalan éjszaka. Körmei elkezdtek feketedni és karmokká alakulni, szája szintén fekete lett. Szemhéján fekete smink, homlokán pedig egy fekete, csökkenő félhold jelent meg. Ruhája is megváltozott. Az eddigi farmer és top helyett most egy hosszú, fekete szoknyát és egy ugyancsak fekete, kiszélesedő ujjú fűzős felsőrészt viselt. „Ez a szerelés nemigen illik a középkori Japánba, de mit csináljak, ha egyszer a jövőben ez a démoni formám ruhája? Nem változtathatom meg… Ez így elég feltűnő. Nem sokáig maradhatok így. Mondjuk egy farmer is eléggé szokatlan. Legközelebb, mikor idejövök, legalább egy kimonót hozok magammal.” Morfondírozott eközben. Végre odaért, ahonnan a hangokat hallotta.

-         Megmondtam nektek, hogy ha nem engedelmeskedtek, elpusztítom a falutokat, nyavalyás halandók! – hallotta az említett démon hangját, aki cseppet sem tűnt nagyon vérszomjasnak vagy erősnek.

 „Egyedül is elbánok vele” gondolta, majd nekiiramodott és a karmaival az éppen egy kislányt bekapni készülő démon felé csapott. A szörnyeteg eleresztette a gyereket és Natsuki felé fordult.

-         Mit akarsz itt, te nyomorult?

-         Hagyd békén a falu lakóit, különben nem állok jót magamért!

-         Ha-ha-ha-ha-ha! És mit teszel? Az előbbi kis támadásod meg se kottyant nekem, a nagy Shironak! –kérdezte gúnyosan.

-         Szóval Shiro? Még életemben nem hallottam rólad, nem lehetsz valami nagy szám – bosszantotta Natsuki

-         Te kis semmirekellő, most megmutatom neked! – azzal a lány felé rohant, aki egy gyors ugrással a levegőben termett.

-         Ügyes, de nem eléggé! – a démon ismét támadt.

Natsuki ezúttal nem várta meg, míg elér hozzá. Kinyújtotta a kezét, amiben hirtelen egy éjfekete, különös pengéjű, hatalmas bárd jelent meg. A démon felé suhintott vele, mire az kettévált és elporladt

-         Ennyit a „nagy” Shiroról – mondta gúnyosan.

A falu lakói döbbenten nézték az eseményeket, Natsuki a kislány felé fordult.

-         Jól vagy? – kérdezte tőle. Mosolygott, de arca félelmetesnek tűnt a kislány számára. Megijedt és elfutott. Natsuki arcáról eltűnt a mosoly. „Számíthattam volna erre. Hiszen démon vagyok.”

Inuyasháék ekkor jelentek meg, és azt látták, amint egy feketébe öltözött démon egy gyerek fölé hajol, aki elfut előle.

-         Ez lesz az a démon! – kiáltotta Sango, és elhajította a Csonttörőt.

Inuyasha is Natsuki felé indult, kezében a Tetsusaigával. A lánynak épp annyi ideje maradt, hogy kitérjen a bumeráng elől. A levegőbe emelkedett és meglátta a lecsapni készülő Inuyashát.

-         Szélborda! – kiáltotta amaz.

Natsuki megérezte a kard hatalmas erejét. Elkezdte pörgetni maga előtt a bárdját. Egyre gyorsabban, míg végül egy nagy fekete lyuk képződött. A lány belelépett és eltűnt, pont mielőtt a Szélborda elérte volna. Inuyasháék döbbenten álltak.

-         Hová tűnt? – kérdezte a meglepett Miroku, aki a féldémontól nem messze állt.

-         Vigyázz! – kiáltotta ebben a pillanatban Sango.

Natsuki mögötte lépett ki a fekete lyukból és a szerzetes felé csapott a fegyverével. Miroku jobb vállát találta csak el, mert a Csonttörő kirepítette a kezéből a bárdot. A szerzetes azonban így harcképtelenné vált.

-         Most véged! – kiáltotta Inuyasha – még a fegyvered sincs nálad!

-         Nagyot tévedsz, öcsi – mosolygott fenyegetően Natsuki.

Kinyújtott kezében először fekete foltok halmaza jelent meg, majd kivehetővé vált a bárd alakja.

-         Inuyasha vigyázz! – ordította Sango, aki Mirokun igyekezett segíteni – Nála van a bárdja!

-         A féldémon meglepetésében még a Szélbordát is elfelejtette előhívni, így „csak” a Tetsusaiga pengéje találkozott a bárdéval.

-         Ki vagy te? – kérdezte.

-         Én vagyok a Sötétség Hercegnője – felelte Natsuki.

-         Sötétség hercegnője? Ahhoz képest, nincs nagy hatalmad! – fitymálta le Inuyasha. Próbálta feldühíteni a lányt.

-         Hiába próbálkozol öcsi, tudom, mit akarsz – szólalt meg halálosan nyugodt hangon Natsuki – érzem a körülötted lévő energiákat. Most éppen a kétségbeesést…

-         Kétségbeesés? Ugyan már! Te vagy az, akinek kétségbe kéne esnie, te nyomorult! – kiáltotta Inuyasha. Sikerült ellöknie a lányt, aki vagy 2 métert repült hátra, bárdja kiesett a kezéből és eltűnt.

-         Most meghalsz! – kiáltotta örömittasan a féldémon. Már előhívta a Szélbordát, de mikor az elérte volna Natsukit, egy fekete lyukból egy kéz magával rántotta.