9. rész – A Sötétség Hercege
9. rész – A Sötétség Hercege
Miután húga elment, Naoki is elindult Kagoméék felé. Mikor odaért, a lány boldogan nyitott neki ajtót.
- Szia Kagome!
- Szia.
- Úgy gondoltam, ma elmehetnénk a parkba.
- Remek ötlet! – lelkendezett Kagome. –Gyere be, pakolok egy pár szendvicset.
- Jó.
Naoki leült egy székre és nézte Kagomét.
- Hol a családod?
- Oh, anya dolgozik, nagyapa és Souta, az öcsém pedig hátul vannak a szentélynél. Tudod, nagyapa mindenáron papot akar faragni szegény fiúból – mosolygott a lány – Már kész is van. Mehetünk – írt egy cetlit a többieknek és elindultak.
Remekül érezték magukat a parkban. Sokat beszélgettek, kergetőztek, csókolóztak. Szóval azt csinálták, amit a szerelmesek ilyenkor csinálni szoktak. Délfelé megették a szendvicseket, amiket a lány csomagolt.
- Nagyon jól érzem magam veled, Naoki.
- Én is, Kagome. Örülök, hogy találkoztam veled – mondta a fiú, majd az órájára nézett. – Sajnálom, de mennünk kell.
- Miért?
- Találkozóm van Natsukival. Fontos, családi ügy….
- Ohh….megértem… - mondta szomorúan Kagome. – Akkor induljunk.
Hosszan tartó csókkal búcsúztak el egymástól, majd Naoki hazarohant. Felvette démon alakját. Haja ugyanolyan fekete lett, mint az éj, körmei fekete karmokká alakultak, fülei elhegyesedtek, csakúgy, mint a fogai. Homlokán a növekvő félhold jelent meg. Eddigi ruhája helyett most egy fekete nadrág és egy hosszú ujjú fekete felsőrész volt rajta. Mikor meggyőződött róla, hogy igen félelmetesen néz ki, átlépett a portálon, ami azonnal bezáródott mögötte.
Naoki a középkori Japánban találta magát, ugyanazon a tisztáson, mint reggel a húga. Azonnal érezte, hogy Natsuki bajban van. Kinyújtott kezében megjelent húga bárdjának pontos mása, amit pörgetni kezdett és végül megjelent a fekete lyuk. Belépett és eltűnt. Pontosan Natsuki előtt jelent meg újra és még időben berántotta őt maga mellé. Inuyasha csapása csupán a földbe vájt barázdákat. Inuyasha és Sango kővé dermedten álltak.
- mi történt? – kérdezte Sango, aki még mindig az ájult Mirokut próbálta feléleszteni.
- Fogalmam sincs. Egyszercsak eltűnt – felelte a döbbent féldémon.
Ekkor, kicsit távolabb a barázdáktól megjelent egy, az eddigieknél nagyobb fekete lyuk, és kilépett belőle Natsuki és Naoki. Inuyasháék döbbenten meredtek rájuk. A ruhájuktól és a nemüktől eltekintve tökéletesen egyformák voltak, illetve volt még egy ici-pici eltérés. A jel a homlokukon egymás ellentettei voltak, kiegészítették egymást egy teli holddá. Bárdjaik pengéje tökéletesen illettek egymásba. Naoki megszólalt.
- Rátámadtatok a húgomra. Ezért most megfizettek! – bárdjával a földre csapott mire fekete energianyalábok szántották végig a földet és egyenesen Inuyasha felé tartottak.
A féldémon még mindig meghökkenve állt, mikor Kirara felkapta őt és megmentette az energianyaláboktól.
- Köszönöm Kirara – tért magához végre. – Szóval, Sötétség Hercegnője, egyedül nem vagy elég erős? Itt a bátyó, hogy megmentsen? És ő ki? A Sötétség Hercege? – kérdezte gúnyosan.
- Eltaláltad öcsi – felelte Natsuki.
- Már megint ugyanazzal próbálkozol? – kérdezte lenézően Naoki. – Most sem fog sikerülni.
- Hogyan? – kérdezte Inuyasha. „Honnan tudja?”
- Látom, most meglepődtél – mondta Natsuki – a bátyámnak és nekem különleges a kapcsolatunk – mondta, majd mosolyogva a bátyja vállára hajtotta a fejét. – Igaz?
Naoki végigsimított a haján.
- Tökéletesen igaz. Együtt még sokkal erősebbek vagyunk – mondta, azzal megfogta húga kezét. Másik kezükből fekete mérgező gáz jött elő, mely Inuyasháékat tökéletesen harcképtelenné tette, azaz mindenki ájultan terült el a földön.
- Nem volt túl nehéz elintézni őket. Menjünk – szólt Naoki.
- És velük mi lesz?
- Egy darabig nem ébrednek fel. Haza kell mennünk. Még össze kell szednünk néhány dolgot. Fel kell készülnünk arra, hogy itt kell maradnunk egy ideig.
- Rendben, menjünk.
Megnyitották az időportált, beléptek rajta, és az mögöttük ismét bezárult.
|