12. rész – Újabb gondolatok

Natsuki és Naoki némán haladtak egymás mellett, viszont gondolataik csak úgy özönlöttek.

„Hogy kerül ide Kagome?”

„Nem tusom…Lehet hogy nem is ő volt, nem?” kérdezte reménykedve Naoki.

„Felismert, hiszen te is láttad.”

„Igen. De egyszerűen nem tudom felfogni.” Kagome itt, a középkori Japánban? Mit keres itt?”

„Talán neki is küldetése van.”

„De hisz ő csak egy halandó!”

„De nem lehet egyszerű halandó! Az a démonirtó lány azt mondta, hogy az ő nyila talán hatástalaníthatja a bárdjaink erejét.”

„Ezt mondta? Hogyan lehetséges ez?”

„Van most egy fontosabb kérdés is.”

„Mi lehet most annál fontosabb, minthogy Kagome itt van?”

„Az, hogy mit gondol rólunk.”

Naoki megdöbbent.

„Hogy mit gondol?”

„Igen. A tegnapi csapattal volt, akik nyilvánvalóan a barátai és az ellenségeiknek tekintenek minket. Vajon Kagome mit érez most? Azt hiheti, hogy becsaptad őt. Hogy csak kihasználtad. Hiszen a barátai azt mondták, sőt, bizonyították is, hiszen ránk támadtak, hogy az ellenségük vagy.”

„Ellenség? De hisz én szeretem őt!”

„Jobb lesz, ha beszélsz vele.”

„Igen. Legjobb lesz, ha tisztázzuk a dolgokat.”

Eközben Kagome teljesen kétségbeesve és összezavarodva rohant a kút felé. „Naoki itt? Hogyan? Hiszen ő és Natsuki démonok! Lehet, hogy már ekkor is éltek? De a ruhájuk… és azt hiszem, felismertek. Tudták, hogy én át tudok ide jutni? Naoki azért mondta azt, hogy szeret, mert a Szent Ékkövet akarják? Nem lehet….az nem lehet….” Sírva rohant fel a szobájába, lehuppant az ágyára és csak mérhetetlen csalódottságot és szomorúságot érzett. „Hát mindenki azért akar közel kerülni hozzám, hogy a Szent Ékkő szilánkjait megkaparintsa? Inuyasha….. Kouga….. és most még Naoki is? Naoki….nem tudom elhinni…hiszen olya őszintének tűnt. Azt mondta, szeret, hogy jól érzi magát velem. Hát minden csak hazugság volt? Nem lehet…ez biztos csak egy szörnyű rémálom! Fel kell ébrednem!” Miközben elkeseredetten gondolkozott, észre sem vette és álomba sírta magát.

Inuyasha és a többiek döbbenten nézték, ahogy Kagome felállt é senkire sem nézve elindult hazafelé.

-         Ezzel meg mi történt? – kérdezte kicsit sem tapintatosan Inuyasha.

Sango és Miroku megrovóan néztek rá.

-         Mi van? Most meg mit mondtam? – értetlenkedett amaz.

-         Inuyasha! Hogy lehetsz ennyire érzéketlen?! Hát nem látod, hogy valami nagy baja lehet? – kérdezte Shippou.

-         Amiatt a két démon miatt történt. Amikor Kagome közelebb ment hozzájuk, a démonok, meg ő is szinte kővé dermedtek. Úgy tűnt, ismerik egymást – okoskodott megint Miroku.

-         Ismerik egymást? Már honnan a fenéből ismerne Kagome két ilyen veszélyes démont?

-         Azt nem tudom.

-         Akkor meg minek gyártasz itt ostoba elméleteket? Kagoméra biztos csak megint rájött a mehetnék. Ennyi az egész.

-         Úgy gondolod? – kérdezte Sango, és arrafelé nézett, amerre a két démon eltűnt.

A többiek követték a tekintetét és látták, amint azok ismét megjelennek. A lány megállt, a fiú tovább közeledett feléjük. Inuyasha már ismét indult volna, hogy rárontson, de Sango megállította.

-         Hagyd. Nem látod, hogy nem akar támadni?

-         Mi van? – értetlenkedett már megint a féldémon.

-         Így igaz. Nem harcolni jöttem. Egyébként sincs semmi esélyed ellenem – mondta gúnyosan Naoki.

-         Te nyavalyás! Hogy merészelsz ilyet mondani, te…..

Naoki felemelte a kezét, intett, hogy elég.

-         Nem akarok veled szórakozni – azzal Sangóhoz fordult – te értelmesebbnek tűnsz, mint ez itt – mutatott Inuyashára, aki erre megint szitkozódni kezdett. – Kérdezni szeretnék valamit.

-         Kérdezz.

-         A lány, aki az előbb még veletek volt….

-         Igen?

-         Hol van most?

-         Hazament – válaszolta a démonirtó.

-         Haza… Úgy érted… haza? – kérdezte jelentőségteljesen Naoki.

Sango tudta, hogy a démon tudja.

-         Igen – mondta lassan. – Én is feltehetek egy kérdést?

Csönd.

-         Ismeritek őt, ugye? Honnan tudsz ennyi mindent?

-         Erre sajnos nem válaszolhatok – mondta a fiú, és elvonult.

-         Csak úgy elengedted??!! – üvöltötte Inuyasha. – És mi volt ez a bájos, baráti csevegés? Ő az ellenség!!!

-         Maradj már csöndben, te ostoba! Ez a démon nem az, akinek mi hittük – mondta titokzatosan Sango.