25. rész – Rin hatása

Reito csalódott unokatestvérében. Nem hitte volna, hogy a kegyetlen és érzelemmentes Sesshoumaru, aki gyűlöli még a saját öccsét is, egy halandó gyerekkel utazik. Yakentől megtudta, hogy Sesshoumaru életre keltette a lányt, és az azóta velük tart. „A Tensaiga lehet az oka mindennek. Az a kard… nincs jó hatással rá. Az apja vére lém, benne is megmutatkozik, néném hiába próbálta kiölni belőle. Hát mégis maradtak érzései. Bár azt el kell ismerni, a lány tudja, milyen Sesshoumaru, mégis nagyon ragaszkodik hozzá. Különös. Ez lenne a szeretet? Szeretet… egy emberi érzés. Hát a démonokban is létezik Nevetséges. Velem nem fog ilyesmi történni.”

-         Reito! Reito! – hallotta meg Rin hangját.

Csodálkozva nézett a lányra.

-         Mit akarsz? – kérdezte keményen.

-         Te Sesshoumaru Nagyúr rokona vagy? Yaken azt mondta. Ti jóban vagytok? Inuyasha Sesshoumaru Nagyúr testvére, de ők nem szeretik egymást. Folyton harcolnak. Te más vagy?

Reito nem értette Rint. „Mit akar ez itt? Nem fél tőlem?”

-         Ne merj egy nyomorult féldémonhoz hasonlítani engem, halandó.

-         Bocsánat….

Reito egyre jobban csodálkozott. „Még csak nem is rezzent össze.”

-         Te nem félsz tőlem? – kérdezte lassan.

A lány mosolyogva megrázta a fejét.

-         Nem – nevetett.

-         Miért nem? Bármikor megölhetlek téged.

-         Én tudom, hogy Sesshoumaru Nagyúr nem hagyná, hogy bánts – nevetett tovább – Mégha te a rokona is vagy, szembeszállna veled – Rin ugrabugrálva haladt tovább, hogy utolérje Sesshoumarut.

Reito megállt. Nézte Sesshoumarut, amint közönyös arckifejezéssel rendületlenül haladt ismeretlen célja felé, a kis Rint, amint boldogan követi akárhová, mindig engedelmeskedve neki, és Yakent, amint lihegve fut utánuk. Egy pillanatra elgondolkozott. „Sesshoumaru kötődik hozzájuk, hiába nem ismeri be még magának sem. Vajon az a lány, akit meg kell találnom, hogyan gondolkodik erről? Őt is megfertőzte ez az érzés? Hiszen ember volt. Hogyan is válhatna belőle igazi démon? Hogyan is lehetne a társam? Egy volt ember…. Nevetséges. Talán jobb, ha nem is találom meg.” Sesshoumaruék már messze jártak, ígyhát ő is elindult. Hamarosan utol is érte őket. Este letáboroztak Rin miatt. Yakent elküldték tűzifáért. Mikor visszajött, Rin megsütötte a halakat, amiket délután fogott. Sesshoumaru ismét egy fa tövében ült le, Reito pedig a tűz mellé heveredett le.

-         Tessék! – nyújtott felé Rin egy sült halat.

Reito nem tudta, hogyan viselkedjen vele. Nem félt Sesshoumarutól mint Yaken, de a lányt már nem akarta bántani, érdekelte. Kinyújtotta a kezét, és elvette az ételt tőle.

-         Nem eszem emberi ételt – mondta.

-         Legalább kóstold meg! – kérlelte Rin nagy szemekkel.

Reito lassan a szájához emelte a halat, és beleharapott. „Miért teszem azt, amit kért?” – csodálkozott magán.

-         Nem rossz – közölte.

Rint ez nagyon boldoggá tette. Örült, hogy többen lettek, tetszett neki Reito. „Olyan, mint Sesshoumaru Nagyúr.” – gondolta mosolyogva.

Sesshoumaru némán nézte a jelenetet. „Rin… mindenkire ilyen hatással van? Reito, aki legalább annyira gyűlöli az embereket, mint én, most Rinnel együtt eszik.”

-         Még mindig bántani akarsz? – kérdezte a kislány nagy komolyan Reitót.

-         Nem – válaszolta lassan.

-         Ennek örülök! – mosolygott, majd odafutott Sesshoumaruhoz, és lekuporodott mellé.

Reito nézte őt, majd Sesshoumarura nézett, aki csak a távolba meredt.

-         Megértelek – mondta.

Sesshoumaru ránézett, Reito folytatta.

-         Ez a lány… nem mindennapi jelenség. Nem fél tőlünk, pedig démonok vagyunk. Bízik benned. Szeret téged. Mellette nem könnyű közönyösnek maradni. Még én is megkedveltem őt.

Sesshoumaru tudta, hogy unokatestvérének igaza van. „Igen. Rin különleges. Azt hiszem… fontos nekem..” A kislányra nézett, látta, hogy fázik. Közelebb ment hozzá, és az ölébe vette, mire Rin abbahagyta a vacogást.

Reito még mindig meglepve nézte a jelenetet. Mióta ismerte Sesshoumarut, soha nem látott még ennyi gyengédséget tőle, mint most.

-         Ennyire törődsz vele? Miért? – kérdezte.

-         Nem tudom – felelte Sesshoumaru, de tudta, nem akarja, hogy bármi baja essen a lánynak.

-         Én sem – mondta Reito – de én ugyanígy tennék vele. Nem kell tartanod tőlem, nem fogom bántani. Biztonságban lesz mellettem.

Yaken teljesen ledöbbent. Látta a két nagyhatalmú démont, akiknek kegyetlensége mesze földön híres volt, és akik most egy halandó kislány felett beszélgettek arról, hogy megvédik őt.