A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
1. fejezet: Rokonok

-Nigah! Gyere már! Elkésünk!
-Egy pillanat Ashi!
-Egy pillanat? Fél órával ezelőtt is ezt mondtad!
-Oké! Kész vagyok.
,,-Üdvözlök mindenkit. A nevem Nigah Sarashina. Nigah
jelentése jótevő az anyám adta a nevemet. Van egy bátyám,
Ashi az ő neve jelentése, hogy harcos, ő az apánktól kapta a
nevét. És a Sarashina jelentése, furcsán hangzik: örök és
ezt büszkén viseljük. Ma pontosan 2115 jan. 30.-át írunk, 10
nap múlva leszek 118 éves. A bátyám tegnap töltötte be a 119
évét. Hogy ez, hogy lehetséges? Azt majd megtudod! Nem
átlagos gyerekként születtünk. Nekem tűzvörös hajam és
smaragdzöld szemeim vannak, a bátyámnak ezüstős haja és
aranysárga szemei vannak. Külsőre nem látszik de, belsőre
mások vagyunk, mint a többi gyerek.’’
-Szia Nigah!
-Szia Ryouko!
-Ma hogy hogy nem késtél el?
-Sota nagybátyám utazik, így kikísértem.
-Ja, vagy úgy.
-Szia Kri!
-Sziasztok csajok!
-Nigah, mikor végzel?-kérdezte Ashi.
-2-kor.
-Rendben. Akkor, 2-kor itt. Ne kés!
-Rendben, szia!
-Annyira helyes a bátyád.
-Mi?!-akadt ki Ryouko és Nigah.
-Neked tetszik az unokatesom?
-Mióta az unokatesod?-kérdezte Kri.
-Amióta meg születtünk.
-Ezt eddig miért nem mondtad?
-Ez titok, azért.-adott kitérő választ Nigah.
,,-Szóval én egy átlagos gimnazista lányként szeretném élni
minden napjaimat, de ez nem lehetséges. 103 évet arra
használtam, hogy apámhoz méltó kardforgató legyek. Sajnos a
szüleim hamar meghaltak, ugyanúgy ahogy Ryouko szülei is.
Alisa azt mondta, hogy én aznap voltam 1 hetes, a bátyám meg
1 éves. Mi nem itt születünk, hanem az ősi Japánban és az
unokatesonk is. Mi most Alisánál lakunk. Ryouko meg a
nagybátyánál, de mind a hármunknak ugyanaz a vágya.’’
-Jaj, ne az a hülye csengő!-mondta egy lány.
-Üdvözlet mindenkinek! Á, Higurashi ma nem késett el? Ez
meglepő! Mi történt?
-Csak a nagybátyám elutazott.
-Ó, valóban. És menyi időre?
-2 hónapra.
-Rendben. Akkor kezdjük az órát!-mondta a tanár.
*
-De uncsi volt a mai nap.
-Igen.
-Hol van Kri?
-A tanár akart vele beszélni.
-Szerinted miről?
-Nem tudom. Nézd, ott jön a bátyád.
-Szia Ryouko!
-Szia!-köszönt Ryouko.
-Indulhatunk?
-Még nem!-mondta Ryouko.
-Miért nem?
-Az ékkő. Az otthon van a szentélyben.
-Téllég. Siessünk. Hosszú az út odáig.
-Szia Ashi!
-Szia Kriszta!
-Hívjál csak Kri-nek.
-Nigah induljunk. Sok dolgunk van!
-HÉ, várjatok meg! Nem tudjátok kivenni a
szentélyből!-szaladt utánuk Ryouko.
*
-Tessék. Itt van! De vigyázatok rá kérlek!
-Rendben.
-Várjatok! Kaptok illő ruhákat, ilyenekben feltűnőek vagytok.
-Közi.
-Mind azt akarjuk, hogy ne történjen, meg ami történt.
-DE hiszen ezek a szüleink ruhái.
-Tévedsz annyi időm volt, hogy varrtam nektek hasonlót.
Anyád ruhája vörös a tiedé meg zöld. Apád ruhája fehér a
tied világos kék csak hiányi róla a prém és a páncél. Tessék
ezt jobb, ha magatokkal viszitek.-és oda adott két kardot, a
vöröset Nigahnak a fekete markolatut meg Ashinak.
-De hiszen ez apám kardja.
-És anyámé.
-Igen. A Tessaiga és a Tensaiga is itt van. Mindent, amit
örököltünk az anyám szobájában van.
-Azt csináltátok meg szentélynek?
-Igen. De most már téllég ideje menetek.
-Falazol?
-Igen.
-Köszi.
-Sok szerencsét és változtassátok meg.
-Megtesszük!
,,-A kalandjaink itt kezdődtek. Visszamegyünk az időnkbe,
hogy megváltozassuk azt. Hogy mégis mit szeretnénk
megváloztattni? Azt majd megtudjátok. Életben kell
maradniuk, Sesshomarunak és Yukunak! Muszáj! Ugyanúgy
ahogyan Inuyashának és Kagoménak!’’
*
Folytatjuk!



A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
2. fejezet: Találkozás

-Nem hiszem el.
-Én se. Mi ez a szag?
-Olyan, mint Ryoukoé.
-Nem ez az anya szaga.
-Akkor az apja is a közelben van. Bújunk el.
-Kagome! Várj már!
-Hagy békén Inuyasha!
-Nem úgy van, ahogy gondolod.
-Persze nem ...-nem tudta befejezni a mondatát, mert inu
csöndre intette.
-SSSS..! Valaki járt itt. Eléggé Feris a nyomai.
-Mi? Ki lehetett itt?
-Nem, tudom, de azt igen, hogy démon.
-Inuyasha, én mentem.
-Mi?! Nem mész te sehová! Meg tiltom!
-Nem tilthatod meg!
-De, igen.
-Ez vicces. Nem Ashi.-szólalt meg Nigah egy fa tetejéről.
-De.
-Ti kik vagytok?-kérdezte Kagome.
-Titeket éreztelek.
-Úgy bizony Kutyuli.
-Minek neveztél? Kutyulinak?
-Igen. Annak neveztelek, Kutyuli.
-Nigah nincs most időnk szórakozni.
-Igaz. Viszlát Kutyuli.
-Ezért most meghalsz. Vasromboló!
-Viszlát, még találkozunk, Kutyuli.-mielött a csapás
elérhették volna elugrottak.
-Gyávák. Mi?! Kagome? Fenébe, haza ment.-és visszament a faluba.
*
-Ott van.
-Olyan, amilyennek elmondták, minden részlet egyezik.
-Holnap lesz az, hogy Yuku visszajön.
-Mi?? Egy démon.
-Segítenünk kell. Nem bír el vele. Akkármenyire is büszke.
-Igen.
*
Eközben Sessy harcolt a démonnal. Nem látszott rajta de mér
ki volt fáradva. És akkor megérezte a testvérek szagát.
,,-Kié lehet ez a szag?’’-gondolkodott. De kár volt. Nem
vette észre és egy csapás telibe talált a földre esett.
Fellát de egy pillanat múlva, két alak ált előtte.
-Csinálhatom?
-Nekem nyolc.
-Köszi.-tett néhány lépést előre és elkezdett valamit
mondani, s mikor belejezte.-Halálcsapás.-kiáltotta el magát
Nigah és a szellemnek hűlt helye maradt.
-Kik vagytok?-csuszott ki a kérdés Sessyből.
-A nevem Ashi az ott álló személy meg a húgom Nigah.
-Miért segitettetek?-kérdezte Rin aki már oda futott.
-Azért mert helyesnek láttuk és a nevem jelentése örök jótevő.
-Nigah csak jótevőt jelent.
-Tudom, de a Sarashina örököt jelent.
-Köszönöm.
-Szívesen a ....-nem fejezte be a mondatát, mert Ashi
oldalba lökte.
-Mit akartál az előbb mondani?
-Majdnem!
-Tudom. Egyébként csak anyitt, hogy akkor mi mennénk.
-Viszlát a ...-most meg Ashi kapott az oldalába.
-Most viszont te.
-Tudom.-és veszekedve mentek el.
-Furcsa egy szerzetek voltak. Nem nagyuram?
-De. Na menjünk. ,,-Ez a testvérpár nagyon különös volt. Az
a Nigah vagy ki olyan volt, mint Yuku de a fiú úgy nézett
ki, mint én. De ez nem LEHET!’’
*
-Majd nem elszóltuk magunkat.
-Igen. Addig nem tudhatják, meg amíg Rinéket el nem rabolják.
-Ashi, tudod mi lesz utána. Akkor nem csak ők, hanem
Inuyasháék is megtudják.
-Nem baj az, a lényeg, hogy életben maradjanak.
-Ha ő meghal minden a helyére áll. Ugye?
-Remélem igen. Nigah tud, meg hol van anyánk.
-Értetem.-öszekulcsolta a kezét és koncentrált. Az arcán két
vörös csík jelent meg. De pillanatok múlva eltüntek.-Még
Atiszban van. De eléggé nehéz volt megtalálnom.
*
Folytatjuk!




A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
3. fejezet: Döbbenet

-Nem hiszem el! Na végre megvannak.
-Most már csak várnunk kell. Nézd, ott van.
-Igen.-éppen Sessy vitte Yukut az öccse felé mert megsérült
sujosan. Hallották, ahogy Kagome és Inu veszekednek. De
tudták, hogy még nem jött el az idejük. Másnap reggel
feszültek voltak. Tudták, hogy ma mi fog történi. Kagura
megjelent és egy csapat szellem. Elkezdtek harcolni. A
testvér pár még mindig a rejtekhelyén voltak de nem sokéig.
-Mérges karmok!-kiáltotték el magukat egyszerre és
kiudrottak a csatatérre.
,,-Már megint az a testvér pár.’’-gongolta Sessy.
-Ugye nem késtünk el? Vagy igen?-kérdezte hülyén Nigah.-Á,
szerbusz Kutyuli.-Inu nem válaszolt csak magában mérgelődött.
-Itt meg kik vagytok?-kérdezte Kagura.
-Az én nevem Sarashina Nigah a bátyám neve Sarashina Ashi.
És azért jöttünk, hogy megakadályozzunk egy szörnyűséget.
-Igen? És mi lenne az?
-Azt nem mondhatjuk meg.
-Akkor Penge Tánc.
-Tüzes pajzs.-kiáltotta Yuku aki most kelt fel az ájulásból.
-Te még mindig élsz?
-Igen. Nem bánthatod őket, amíg én itt vagyok.
-Tévedsz.-és mejelent mellette egy szörny, aki elfogta Kagomét.
-Kagome’’’-kiáltotta Inu.
-Viszlát.
-Vigyél egy kis ajándékot. Mérges karmok.-kiáltotta Ashi.-Ez
is meg volt.
-A következő lépésünk messe, van még.
-Kik vagytok?-kérdezte Miroku.
-A nevem Ashi és a húgomé Niga.
-Hogy értettétek, hogy meg kell akadájoznotok egy
szörnyüségett?-kérdezte Sango.
-Azért jöttünk, hogy megelőzzük, hogy meghaljanak a szüleink.
-De, ti honnan jötetek?-kérdezte Sessy.
-Télég kíváncsi vagy rá?
-Igen.
-Mi pontosan 2115-ből, az az a jövőből.
-Mi??-akadtak ki.
-És kik a szüleitek?-kérdezte Yuku.
-Ashi mond te el én nekem erre most nincs időm. Tudod jól.
-Rendben.-Nigah elfutott egy irányba.
-Hova megy?-kérdezte Inu.
-A feladatunkat csinálja.
-Kik a szüleitek?-kérdezte mag ismét Yuku.
-Rá fognak jönni az illetők, kik köztetek vannak. Az erőmet
elmondom de többet a húgom jelenléte nélkül semmi mást. Mi
félig mágusok és ¼ tűz és kutya démonok vagyunk.
-Micsoda?!-kiáltottt föl Yuku és Sessy.
-Na, ebből se lesz semmi.
-Mi a baj kedves bátyám?
-Se...mm....mi.-dadogta.
-Ugye nem arra célzol, hogy mi?-kérdezte Yuku.
-De bizony. Te és Sesshomaru lesztek majd a szüleink.
-Mi???-kiáltotak föl a többiek.
-Pontosítok apa lett.
-Mi???-kiáltotak föl ismét.
-A barlangi esetkor fogantam meg. Szóval következtesd ki és
rájössz.
-Te ezt honnan tudod?
-Alisa nevelt fel minket. Tanított minket és Ryouko.
-Ki az a Ryouko?-kérdezte Sessy.
-Kagome és Inuyasha lánya ő vigyáz a szent ékkőre.-mondta
Nigah aki most jött meg.-Kész.
-Mi??? Én és Kagome? Kizárt.
-Inuyasha igaz lehet.-mondta a szerzetes egy széles
mosolyasl az arcán.
-Te disznó!!
-Elég legyen. Inkább induljunk kiszabadítani Kagomét, Rint
és Yakent.-váott közbe Ashi még mielőtt a szerzetest agyon
vernék.
-Hova?
-Naraku palotájába. Ez is Naraku tervének a része az elrablás.
-Te ismered a többi részét a tervének?
-Sajnos nem.
-Csak annyit tudunk anyu amennyit Alisa és Souta elmesélt.
-Ki az a Souta?-kérdezte Sango.
-Kagome öcse.-válaszolt Inu.
-Mi tovább élünk, mint ő de az ékkő segítségével ameddig
kell életben, van akárhol is, legyen az ékkő.
-Mi az ékkő nálatok van?
-Igen Kutyuli a jövőbeli ékkő ezzel jöttünk ide. De most már
télég induljunk.-és elindultak megkeresni Naraku palotáját.
*
Folytatjuk!