A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
6. fejezet: Minden a helyére áll

Délben elindultak. Nem tudták, hogy menyi ideig fog tartani
ameddig meg találják az ujjá született Narakut. De
mindegyikük elhatározta, hogy mindenkép meg kell ölniük. Nem
beszéltek utközben. Mindenki a maga kis világával volt
elfoglalva. Sessy Yukura és a fiára gondolt, Inu Kagomére és
a születendő lányukra, Miroku Sangora és születendő
gyermekére, Jon a stratégián törte a fejét, hogy hogyan
lenne legyőzni Narakut. A testvérpár ment leghátul és halkan
beszélgetek:
-Olyan rossz előérzetem van.
-Nekem mondod. Amióta találkoztunk azzal a fickóval az az
érzésem, van, mintha ő lenne Naraku.
-De az nem lehet. Vagy mégis?
-Nem tudom Nigah, nem tudom. De én most inkább azon aggodom,
hogy Atiszban télég bisztonságban vannak?
-Bisztosan. Ne becsüld alá a pap és mágus nőket.
-Oké. De Kagura megszülte, így még kevesebb esélyünk van.
-Megbirkózunk vele, meglátod. Hisz a titkunkat még fel sem
használtuk és ahhoz nagyon nagy dühre van szükségünk.
-Igaz.
*
Lassan már vagy 2 hete úton vannak, de még mindig semmi
nyoma Narakunak. Nem rég keltek útra a délutáni pihenésből.
-Egyre jobban fázom.-mondta Nigah.
-Az meg, hogy lehet?-kérdezte Miroku.
-Nigah mit érzel?
-Nagyon hideget.
-Mi van vele?
-Ez egyszerű Inuyasha. Valaki a közelünkben gonosz és ezt
Nigah hidegnek érzi.
-De hogyan?
-Tűz démon az anyja Sesshomaru és a te erődnek egy része
benne van, így a szervezete, ha nagyon hideg személlyel
találja magát ez fog történi.-mondta Jon.
-Nézzenek oda. Akiknél az ékkő van. Milyen nagy meglepetés!
Na ide az ékkővel!
-Nincs nálunk. És minek kell az neked?-kérdezte Inu.
-Cccc.... itt csak én kérdezek. És nem mindegy!
-Nem.-halatszott egy női hang.
-Nocsak egy fiatal nő is veletek van? De cukorfalat.
-Ne merészelj még egyszer így hívni!!
-Miért nem cukorfalat.
-Most húzta ki a gyufát.
-Miért Ashi.-kédtezte Miroku.
-Utálja, ha becézik. De jobb lesz, ha hátrébb megyünk, mert
ha elkezd tombolni, akkor itt kő kövön nem marad semmi.
-Cukorfalat. Egész jól áll rajtad ez a ruha. Cukorfalat
mond, meg szépen hol van az ékkő.
-Azt hiszed, így eléred, amit akarsz? Őt nem olyan könnyű
felidegesíteni de te megtetted, most elszenveded a
következményét.-kiáltotta oda Ashi.
-Ezt meg, hogy érted?
-Majd meglátod.-mondta Nigah és elkezdték a harcot. Már egy
ideje harcoltak:
-Mikihisa!-halatszot egy női hang
-Kagura! Mit szeretnél?
-Nincs időnk ilyenekre.
-Viszlát cukorfalat.-és felugrott Kagura tollára. Nigah
nézte egy darabig utána összest.
-Nigah!
-Jól van?
-Igen. Sok erőt használt föl.
-Keressünk egy védett helyet az eső ellen.
-Rendben.-így elindultak és nem sokkal később találtak egy
barlangot de akkor már javban tombolt a vihar.
*
Másnap nem tudtak útra indulni, mert még mindig szakadt az
eső. Nigah még mindig nem kelt fel és ez Ashit zavarta.
-Mi a bajod fiam?
-Az, hogy Nigah még mindig nem kelt fel.
-Természetes nem?-kérdezte Inu.
-Nála nem. Mindig, ha elájult elég volt fél óra és minden
rendben volt. Ez engem nagyon aggaszt. És Naraku bármikor
ránk támadhat.
-Igaz.-mondta Miroku.
-Úgyse tudunk tovább menni addig, amíg el nem áll az eső és
fel nem ébred Nigah.-mondta Jon. 5 óra múlva végre ellát az
eső és Nigah is felébredt így folyatták az útjukat. Nem
sokkal később elértek egy palotát mely mindegyiküknek
ismerős volt. Végre megtalálták Naraku egykori palotáját.
-Mikihisa! Készülj a vendégeink, megjöttek.
-Jaj anyám. Nem küldhetnénk rájuk szörnyeket?
-Látszik, hogy nem vagy teljesen olyan, mint ő volt.
-Kiről beszélsz?
-Az apádról, egyetlen percet sem vesztegetett el arra, hogy
e csapatnak a lelkébe ne gázolt volta. Ők ölték meg.
-Ez a szánalmas ki csapat őlte meg az apámat?
-Igen. Pontosabban a húga ölte, meg aki most nincs velük.
Úgy hívják: Yuku.
-Megfizetnek.
-Hát nem hittem volna, hogy még egyszer bemegyek ide.-mondta
Inu.
-Na indulást.-mondta Sessy.
-Üdvözlet a palotában.
-Te vagy az a fickó.
-Á, cukorfalat! Te is eljöttél milyen kedves tőled.
-Ne nevezz így.-kedzett felmeni benne a pumpa.
-Mikihisa tegyél elesett a vendégeinknek.-jött ki egy alak a
palotából.
-Igen is.
-Kagura.-mondta Sessy.
-Üdvözlet! Ó, látom most csak egyetlen nő, van veletek, de kár.
-Nem volt elég a multkori?
-Cukorfalat, ne beszélj így vele!
-Miért ne Kígyó?-kérdezte Ashi.
-Csak.
-Mikihisa mondtam valamit.
-Bocsáss meg.
-Miért jöttetek?
-Ne nevetess. Tudod miért jötünk.-kiáltotta oda Nigah.
-Soha ne fogom hagyni, hogy még egyszer megtegyétek. Penge Tánc!
-Nigah!
-Rendben.
-Víz fal!-kiáltotál el magukat a testvérpár. A pengék majd
nem elérték őket de, egy védőfalba ütköztek és
semlegesítették a támadást.
-Látom mindenre fel, vagytok készülve.
-Úgy bizony. Na, mond, meg szépen hol találjuk, és már itt
sem vagyunk.-vágta oda Nigah.
-Ccc... . Yuku nélkül nem tudjátok elpusztítani.
-Majd meglátjuk.-kiáltotta Inu.
-Szörnyek! Gyertek, elő védjétek meg uratokat.-és több ezer
szörny jelent meg.
*
Már egy jó ideje harcoltak. Nigah azon törte a fejét, hogy
hogyan tudna Kagura közelébe menni.
,,-Ha közel tudnék, meni akkor egy csapással, végezhetnék
vele, de az viszont veszélyt jelent, de ha innen próbálom
meg, könnyedén háríthatja. Végre.’’-látott egy is rést.
Elindult arra és elég közel volt Karurához de az ő figyelmét
lekötötte Inuyasha. Elkezdet mormolni egy varázslatot.
-INUYASHA! MENJ ONNAN! TÜZES NYILAK!-Inuyasha megértette és
elment onnan. Kagura a hang hallatára hátra fordult,
észrevette a felé közeledő nyilakat, de már nem volt ideje
hárítani és el találta. Holtan rogyott össze.
-Neeee!!!-kiáltota Mikihisa.-Anyám!!!-és hozzá futott.
-Szóval te lennél az.-mondta Nigah dühe a hangjában.-Te
lennél az a mocsok? Te vagy?
-Nem tudom, miről beszélsz de, ezért megfizetek! Mindannyian!
-Télég te vagy az. Minden egyezik.-mondta Ashi.
-Miről beszétek?-kérdezte Miroku.
-Te vagy annak a mocskos Narakunak az utódja és a reikarnációja.
-Mi??-szólaltak meg a többiek.
-Igen. Én vagyok az, de ez titeket miért zavar?
-Tudunk egy kettő a jövőről.
-Még is mit cukorfalat? Miért kelltet megölni az anyámat és
az apámat?
-Még te kérdezed? Apád sok fájdalmat okozott nekik.-és
Inuyashára és a töbiekre mutatott.-És anyád ugyanúgy benne volt.
-Ez nem ok. Most végetek.-és elkezdett támadni egy újabb
szörnycsapattal. Nem kímélte őket. Miroku súlyos sérülést
szerzet, ugyanúgy ahogy Sessy, Inu és Jon. A testvérpárnak
az ereje fogyóban van.
-Itt már csak a csoda segíthet.
-Ne mondj ígyeneket Jon.-mordult rá Sessy.
-Már csak pár pillanatig bírjuk a pajzsot...-Nigah ájultan
esett össze.
-Nigah! Fenébe, egyedül még nehezebb lesz visszatartani.
-Mi ez?-kérdezte Sessy.-Rózsa?
-Sesshomaru mit mondtál?-kérdezte Jon.-Yuku!-kiáltott föl
Jon mikor meglátott egy lovast. Melléje még jött kettő és
egy nagy macska. Elindultak feléjük és elkezdték írtani a
szellemeket. Egy fél óra alatt majdnem az egésszel végeztek
mikor:
-Vissza!-mondta Mikihisa és a szörnyek megáltak.-Kik
vagytok? És miért teszitek ezt?-kérdezte.
-A nevem Kagome. A mellettem állok Sango és Yuku és éppen a
jövendő belieink is ott vanak.-mutatott a palzs felé.
-Szóval itt is meg akartok halni? Rendben!
-Tévedsz mi téted fogunk megölni! Nem, pedig
fordítva.-mondta Nigah és felkelt a földről.
-Ó! Cukorfalat de felvágták a nyelvedet.
-Ashi gyógyidsd be a sebeiket.
-Rendben. De te mit akarsz csinálni?
-Segíteni.-és oda sétált Yukuhoz és a többiekhez.-Mi a terv
anyu?
-Harcolunk.
-De..
-Egésséges.
-Rendben.
-Támadás!-adta ki a parancsot Mikihisa. Elkezdtek ismét
harcolni. Nigah Mikihisaval harcolt, pontosabban kardal
vívott csata zaljlott köztük. Óráknak tűnő percek
következtek. Yuku, Kagome, Sango és Kirara hamar végeztek a
szörnyekkel és most a fiuknál, vannak.
-Jól vagytok?-kérdezte Sango.
-A gyógyító varázslatnak által igen Kész ennyi volt apa.
-Kösz. Nigah hol van?-és mindenki a párbajozok felé nézett.
Mindegyikük ki volt fáradva, sok sebet ejtetek a másikon és
mindegyikből folyt a vér. Nigah kardja hirtelen fellángolt
és lecsapott. Hatalmas fényáradat keletkezett. Mindenki
kénytelen becsukni a szemét. Mikor abbamaradt senkit sem
láttak csak a harcteret.
-Nem halhatott meg.-hitetlenkedett Jon.
-Képtelenség. Anyag nem vész el csak átalakul.-mondta Kagome.
-Akkor hol vannak?-kérdezte Sango.
-Nézétek.-mutatott valamerre Miroku. néhány színes gömböcske
jelent meg és kezdet alakot ölteni mire kivehető lett az
alak mindenki megkönyebült. Nigah volt az, ájultan
ereszkedett le a földre (tudniillik, hogy a gömbök tartották
a testét). Mindenki odament.
-Csak elájult semmi baja. Menjünk vissza Atiszba.-mondta,
nyugodta Ashi és visszaindultak.
*
-Hol vagyok? Mi történt?-ébredt fel Nigah. Megdöbbent, mert
egy pihe puha ágyban találta magát. Körülnézet és
észrevette, hogy egy szobában van. Léptek zaja közeledett
felé, majd az ajtó kinyílását.
-Húgom! Hát felébredtél?
-Ashi! Hol vagyok?
-Atiszban.
-Mi történt? Csak arra emlékszem, hogy a kardom fellángolt
és mintha ösztönből nekitámadtam Mikihisanak.
-Nem csodálod? Az erődben megbíztál és ő cselekedett,
egyéként 5 teljes napig voltál ájultan, már kezdtem aggódni.
És végleg meghalt Naraku.
-Igen? A többiek?
-Ők jól vannak. Megszületet Sango fia és Kagome kislánya, na
meg természetesen te is.
-Akkor ma?
-Igen ma. Öltőz fel, és rögvest indulunk.
-Rendben.-Nigah felöltözött és megkereste a bárját.
-Télég mennetek kell?
-Igen anyu. De otthon találkozunk.
-Mindent köszönünk.-bucsiuztak el a ,,kis’’ csapat.
-Viszlát.-köszöntek a testvérpár és a kút felé, vették az
irányt.
*
-Nem hiszem el! Ezzel vége a kalandnak.
-Ne nyavalyogj Nigah. Agyuk vissza az ékkövet Ryoukonak és
menjünk haza.
-Rendben.-kimentek a személyből és rögtön összefutotak
Ryoukoval.
-Hogy hogy ilyen hamar visszajöttek?
-MI???-mondták egyszerre.
-Vagy egy órája menteket el.
-Nem lehet. 1 és fél évet ott voltunk.
-Talán csak egy órát késtünk, mert erre az idősikra gondoltunk.
-Igaz. Tessék.
-Köszönöm.
-Ryouko! Hova tűnt ez a lány? Ryouko, gyere telefon!
-Anyu? Tehát sikerült. Itt vannak a ruháitok most akartam
vinni a tisztítóba.
-Köszi. Akkor mi mentünk.
-Sziasztok és köszönöm.
-Ryouko! Hol vagy?-kiabált Kagome
-Itt vagyok!-és boldogan szaladt felé.
-Ha Kagome él akkor nekik is élni kell. Itthon vagyunk.
-Anya, apa?
-Igen. Mit szeretnétek gyerekek?
-Anyu!!-szaladt felé a testvérpár és szorosan átölelték.
-Na de gyerekek még megfolyjátok anyátokat.-Halatszot egy
mély hang.
-Apu!-kiáltota Nigah és megölelte Sessyt és ő is a lányát.
-Mi ez a nagy ölelgetés?-kérdezte Sessy.
-Ti télég nem emlékeztek semmire?
-Mire kelet volna fiam?-kérdezték egyszerre. Így hát a
délután hátra levő részét meséléssel töltötték. Ashi és
Nigah mindent elmesélt az elejétől a végéig.
,,-Hát így történt. Nem egy átlagos lány vagyok de nem
bánom. A szülein élnek és ez a fontos számomra. A kalandomat
sosem fogom el felejteni.’’


VÉGE!!!!!!