Titkos küldetés 3
By: Kowi 121
1. fejezet: Gyakorlás

-Sarashina kisasszony! Nem órán kéne álmodoznia.
-Elnézést tanárnő.
-Rendben, folytatjuk az órát.
*
-Gyűlölöm a matekot.
-Mégis min álmodoztál már megint? Mostanában egyre
gyakrabban csinálod ezt!
-A középkori Japánról álmodok. Milyen jó is volt ott.
-DE hiszen a több mint 2 éve volt!
-Tudom.
-Sziasztok. Hova tüntetek?
-Szia Kri.-mondták egyszerre.
-Sziasztok.
-Szia Ashi.-mondták egyszerre.
-Olyan helyes még mindig a bátyád.-mondta áradozva Kri.
-Ne áradoz róla Kri.
-Miért ne Ryouko?
-A bátyámnak már jegyese van.
-Mi?? Nigah azt mondtad, hogy jegyese?
-Igen.
-Ilyen fiatalon már jegyese van?
-Igen.-Nigah és Ryouko majd megszakadtak a röhögéstől de nem
mutatták ki.
-Bocs Kri de menünk kell. Holnap dalizunk.
-Rendben.-és ezzel elszaladtak.
-Láttad milyen képet vágott.
-Igen. Egy kicsi és elröhögöm magam előtte.
-Az is jó szöveg volt, hogy ’’ilyen fiatalon”.
-Igen. Ha tudná, hogy a bátyám 121 éves.
-Ja.
-Sziasztok!-szaladt feléjük Ashi.
-Szia Ashi. Hogy telt a napod?
-Kösz Ryouko jól.
-Ashi ugye nem felejteted el az eljegyzésedet?
-Francba, teljesen kiment a fejemből.
-Még jó, hogy 2 hetes tavaszi szünetünk lesz
holnaptól.-mondta Nigah.
-Igaz. Sziasztok. Akkor majd holnap találkozunk.-és Ryouko
felment a lépcsőn.
-Te sem felejteted el a próbatételedet?
-Azt, hogy is felejthetném el. Azon járt a fejem egész nap.
-Holnap délután megyünk a középkorba. Én a menyasszonyom
miatt, te, megy gyakorlás céljából.
-Igen. Szerinted most anyu velünk jön?
-Remélem igen. Hé, ma pizza hét van!
-Remek akkor vasárnap pizzát süt. Siessünk haza, hogy
megkérezhessük.-mondta Niga és elkezdtek szaladni.
*
A másnap gyorsan és unalmasan telt el.
-Gyerekek készen vagytok már? Nem kell annyi cucot vinni!
-Megyünk anyu.
-Ugye egyikőtök se felejtette el, hogy miért megy oda!
-Nem felejtünk olyan hamar apa.-mondta Ashi.
-Inulás.-mondta Niagh.
*
-Mi a baj Inuyasha?
-A bátyám szagát érzem.
-Szevasz drága őcsém.-halatszot egy hang.
-Bátyám. De rég nem láttalak! ,,-Ennek is most kell felütnie?!”
-Mi járatban vagytok Yuku?-kérdezte Kagome. A fiúk már régen
harcba kezdtek volta, de megígérték a kedves feleségüknek,
hogy nem harcolnak soha többet egymással. De azért még
magukba gyülölhetik!
-Megyünk a középkorba.
-Igen? Mi holnap vagy este megyünk. De miért mentek?
-A gyerekeknek feladatuk van. Többen nem mondhatok.
-Jó utat.
-Köszönyük.-köszöntek el és mentek a kút felé.
*
Sikeresen megérkeztek a középkori Japánba. És a kastély felé
vették az irányt. Pontosabban Atisz felé mentek. Bementek a
palotába és mindenki elfoglalta a szobáját, átöltöztek (a
közép köri ruhájukba) és onnantól vacsoráig azt csinálnak
amit, akarnak. Ashi a kertben lévő hatalmas fa tövébe leült
és a kis tavacskát nézte, ami előtte volt. Yuku elintézet
egy, két hivatalos munkát (nem csoda, hiszen az országában
vannak), Sessy meg elment valahová. Nigah lement az
edzőterembe és gyakorolni kezdett. Felmérte a saját
közérzetét, menyire tudja jól a kardot forgatni, és hogyan
tudja a démoni erét használni.
*
Vacsora után mindenki a tanácsterembe ment, hogy néhány
dolgot megbeszéljenek.
-Holnaptól kezdve gyakorolni fogsz, addig, amíg a nap el nem
jön.
-Igen is apám.-mondta Nigah.
-Holnap délután jön meg a jegyesed. Legyél vele kedves! Egy
régi barátomnak a lánya.
-Rendben apám.-mondta Ashi.
-Yuku neked mit kell tenni?
-Az ország keleti részénél él néhány párduc és azok betörnek
az országba és tönkreteszik a vetést. Itt kevés férfi él és
az asszonyok nincsenek felkészülve ilyen támadásra. Ezen
kell változtatni.
-Segítek, amiben csak tudok.
-Köszönöm.
-Én is segítek apám!-mondták egyszerre.
-Nem nektek megvan, a feladtok, és most menjetek.-és a
testvérpár kiment a teremből.
-Nem hiszem, hogy direkt csinálná ezt apánk.
-Nigah kibírjuk, hogy nem fogunk harcolni.
-Te nem de én igen. Elfelejteted?
-Ja, peresze.
-Na és, hogy néz ki a jegyesed?
-Fogalmam sincs, most látom először. Asszem a neve: Maron.
*
Másnap reggel Nigah és Sessy kimentek az erdőbe gyakorolni.
Ott mindent felmért, amit tudni szeretett volna a lánya
képességeiről. Eközben a palotában megérkezett a jövendőbeli
és az apja.
-Üdvözlöm Atiszban önöket!-köszöntötte egy szolga.
-Köszönöm! Sesshomaru hol van?
-Ő most nincs itt, de vacsoránál itt lesz.-jött le a lépcsőn
Yuku.
-Önben kit tisztelhetek meg?
-A nevem Yuku. Ennek az országnak az úrnője vagyok.
-Gyönyörű az országa Milady.
-Köszönöm. Ő lenne a lánya?-kérdezte.
-Igen. Maron.-és az említett meghajolt.
-A fiam hamarosan csatlakozik hozzánk. Jöjjenek körbe,
vezetem önöket.
-Szabad megkérdeznek, hogy érti azt, hogy a fia?
-Sesshomaru nem sok démonnak mondta el, én vagyok a felesége
és, hogy van egy fia és egy lánya.
-Ó! És miért nincs itt?
-A lányunk gyakorló és ő felügyeli. Az erőpróbára készül.
-Aha. Értem.-útjuk közben, ahogy Yuku mondta Ashi is
csatlakozott és megismerkedett a jövendőbeliével. Miután
körbevzették, megmutatták a szobáikat és lepihentek. Vacsora
előtt 1 órával érkezet meg Sessy és Nigah. Sessyn nem
látszott de kapott egy néhány sebet a lányától mikor
felmérte, hogy hogyan tudd harcolni kardal. Nigah többet és
egy kicsivel mélyebb sebeket kapott. Nigah elfürdött és
átöltözött és úgy ment az étkezőben. Ashi, Yuku és Sessy is
átoltözött és már ott voltak. Már csak a vendégekre vártak
de nem sokáig. Bementek az étkezőbe és leültek az asztalhoz.
A szolgák hozták a finomabbnál finomabb ételeket. Miután
befejezték a vacsorát, beszélget.
-Szép nagy ez a palota kedves barátom.
-Köszönöm. Habár Yuku elődje érdemli az elismerést. Ő építette.
-Értem. Mi történt az óta amióta nem láttalak?
-Nem sok minden...
-Nem sok minden? Van két gyermeked és egy gyönyörű szép
asszonyod.
-Jól van, na barátom! Majd egy kicsit részletesebben elmondom.
-Bocsássanak meg de, én elmennék aludni.-ált fel az
asztaltól Nigah.
-Biztos lányom?-kérdezte Yuku.
-Igen. Engedelmükkel.-és ezzel elhagyta a termet.
-Én is megyek apám, ha nem zavarja.-mondta Maron.
-Rendben van kislányom.-és Maron is elhagyta a termet.
Látta, hogy Nigah merre megy, és követni kezdte ő. Kiment a
kertbe és egy nagy fához ment ott már valaki ült és ő is
leült mellé. Ashi volt az, aki már vagy egy félórája elment.
Közelebb ment, hogy halja, mit mondanak egymásnak.
-Mi a baj kedves Bátyám?
-Semmi.
-Nem tudsz átverni! Valami aggaszt igaz?
-Nem igaz!
-De bizony, igen az! Mi az mondjad!
-Mi vagy te? Vallató bizottság?
-Nem csak egy egyszerű hugica. Na mondjad már!-kezdett
türelmetlenkedni.
-Talán á! Nem is tudom igazán mi bajom, van. Megyek,
elteszem magam holnapra.
-Akkor én is megyek.-és visszaindultak a palotába.
*
Másnap mire mindenki felkelt és az étkezőben voltak:
-Hol van Sesshomaru és a lányod? Miért nem jönnek reggelizni?
-Ők nem fognak reggelizni. Ők már kint vannak és edzenek.
Csak vacsorára jönnek haza. Ebédet meg küldünk nekik.
-Értem.
-Bocsánat mi az ön neve?-kérdezte Yuku.
-Én kérek bocsánatot. A nevem Yomay.
*
Eközben az erdőben:

-Tudod te ennél jobban is!-mondta Sessy a lányának. Mert
ismét egymás ellen harcoltak és így tanítja. Kb. egy 3 órán,
keresztül ezt csinálták utána mást 2 órán keresztül utána
ismét egy 3 órás harc következett és ez így ment egészen
vacsoráig. Mikor haza értek, jobb állapotban volt Nigah mint
tegnap. Sessy meg egy kicsit rosszbúl nézet ki.
*
Folytatjuk!!!





Titkos küldetés 3
By: Kowi 121
2. fejezet: Erő próba

Az edzések így mentek még 1 hétig. Az utolsó edzési napon
Sessy elmondta, hogy miből áll ez a próbatétel.
-Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog.
-Sikerülnie kell Nigah! És pontosan miből áll?
-Az első démonnal, akit meglátok, legyen az félszelem,
akiben csörgedezik a démon vér harcolnom, kell vele és
legyőznöm.
-Neked ez meni fog hugica.
-Ne neves előre! Csak a démoni erőmet használhatom meg a
Levegő Villámot. Semmi mást nem.
-Értelek. Eddig mindig a mágusi erődre hagyatkoztál. Igaz?
-Igen. Ez a vacsora gong.
-Menjünk.-és elindultak az étkező felé. Vacsora után
mindenki a saját szobájába ment kivéve Ashit aki, megint a
nagy fa alatt ült, Maron megint követe.
-Maron tudom, hogy ott vagy! Gyere elő!-Maron kénytelen volt
előjönnie.
-Én csak erre jártam.
-Nem kell magyarázkodnod. Gyere és ülj le mellém.-Maron
leült Ashi mellé és ő is a vizet nézte.-Mesélj valamit magadról.
-Igen is. Anyám meghalt a párducokkal vívott csatában. Van
két bátyám, Yos és Hos. Furán hangzik, mintha ikrek
lennének, pedig 2 év van köztük. Anyám halálakor apám
kereste a megfelelő fért számomra, de én mindegyiket
elutasítottam. Ő erre a barátainak, ha volt fia, azok közt
keresgélt nekem való férjet, akihez ha akarok, ha nem, akkor
is hozzámegyek. Én úgy tudom, hogy apád írt az apámnak és
így vagyunk most itt. Kérem most ön, meséljem magáról.
-Egyet szögezünk le, hagyd el ezt és beszédesünk nyíltan,
nem kell ez. Rendben?
-Rendben.
-Mint tudod, van egy húgom. Én ¼ mágusok és ¼ kutya és tűz
démonok vagyunk. Te milyen démon vagy?
-Én tiszta kutya démon vagyok, habár két személyiséggel.
-Hogy hogy?
-Tudok szelíd lenni, mint egy bárány, akkor anyámra
hasonlítok, de tudok vadállat is lenni, akkor meg apámra
hasonlítok.
-Értem. Jobb lenne eltenni magunkat holnapra.
-Rendben.-és bennetek a palotába.
*
Másnap Nigah már elindult hajnalban a többiek csak kb. 3 óra
múlva keltek fel. Egyedül Ashin látszott meg az aggodalom.
-Nyugodj le fiam.
-De apám! Egyszerűen nem megy.
-A naplementéig nem jön vissza akkor utána mentek. Oké fiam?
-Igen anyám.
*
Nigah az erdőben elült egy kőre és ott várta, hogy arra
tévedjen egy démon.
,,-Kezdem unni a dolgot. Legyalogolni a lábaimat nincs
kedvem. És erre sem jön egy átkozott démon.... .’’-Nigah
éppen meglátott egyet. Kihúzta a karját a tokból és
rátámadott. A démon megérezte a szagát és fel volt készülve.
Nigahn nem lehetet látni, hogy férfi vagy nő lenne, mert a
páncél, amit felvett nem lehetet látni az idomait és a
haját, csak felkötötte egy coftba (pl.: Inutaisho). A démon
hárította a támadás a kardjával és visszatámadott. Már egy
jó ideje, hogy harcolnak. Nigahn nem látszott, de még nem
heverte ki az apjával való edzéseket és ez most nagyon
fáradt volt. A démon egy támadást indított és az Nigaht
telibe találta és ájultan esett a földre. A démon közelebb
ment, hogy megnézze él e még.
,,-Hiszen ez nő!!! Remélem nem lett komolyabb baja. Hála az
ég, csak elájult. Jobb lesz, ha haza visszem, ilyen
állapotban nem maradhat itt.’’-felvette a földről és
elindult hazafelé vele.
*
-Mindjárt lemegy a nap.-mondta idegesen Ashi.
-Mindig ilyen a fiad?
-Nem, Yomay csak ha Nigáról van szó. Eléggé félti.
-Miért?-kérdezte Maron.
-Együtt nevelkedtek és tanultak. Ha az egyik meghalna
véletlenül, akkor a másik nem tudna mit kezdeni, mivel
vannak olyan varázslatok, amikhez kettő személy vagy egy
testvérpár kell.-mondta Yuku.
-Értem.
*
Közben a démon hazaért.
-Anyám!
-Igen fiam? Ő meg ki?
-Nem tudom. Valamilyen okból rám támadott és harcoltunk de
az utolsó csapásom telibe találta és elájult.
-Hiszen ez nő! Kíméletesebb nem lehették volna?
-Miután elájult odamentem és akkor láttam meg, hogy nő addig
nem tudtam.
-Rendben. Ellátom a sebeit, fektesd a vendégszobába.
-Igen is. Apám?
-Őrjáraton van a többiekkel. Te miért nem mentél velük?
-Addig minek ameddig nem ismerik az erőmet?
-Na vigyed!-és bevitte a szobába. A nő levette a páncélját
és ellátta a sebeit. Elcsodálkozott mikor látta a régebbi
sebeit és voltak egy kettő, amik még nem gyógyult be. 3 és
fél órával később felébredt pont akkor mikor éppen cserélték
a kötéseit.
-Hol vagyok? Mi történt? Maga ki?
-A nevem Kino és a fiam hozott ide. Kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Honnan szerezted a sérüléseket?
-Az apám csinálta.
-Mi???
-Ne aggódjon csak gyakoroltunk. Felmérte a kardforgatási
tudományomat.
-Értem. És miért támadtál a fiamra?
-Erő próba. Az volt a feladatom, hogy az első démont... Á,
ez fáj!
-Bocsánat, folytassad.-belejezte a kötözést, és a lányt nézte.
-Első démont, akit meglátok azzal harcolnom, kell, és le
kell győznöm.
-Úgy érted, hogy megölnöd?
-Igen. De ezt nem fogom végrehajtani, mert ellátta a sebeimet.
-MI EZ A BŰZ????
-Bocsáss meg, a férjem most jött meg az őrjáratból az összes
férfival.-és ezzel kiment a Szobból. Odakintről ordibálás
hallatszott és azt tisztán értette:
-Kutya démon! Nem maradhat itt!
-De igen itt fog maradni, addig, amíg fel nem épül! És több
vitát nem akarok!-fejeszte be a vitát Kino.
*
-Indulás!! Meg kell keresnünk Nigaht!
-Rendben van fiam, indulhatunk.
-Én is megyek Sesshomaru.
-Rendben van Yomay.
-Nyomás!!-és elindultak megkeresni.
*
2 nap telt el az óta amióta Nigah Kinoéknál van. Ma végre
jobban érezte magát és kiment a szobából.
-Látom jobban vagy.
-Tudok valamiben segíteni?
-Igen. Gyere utánam.-és elindult valamerre.-Vigyáz rájuk egy
kis ideig, kérlek.
-Rendben.-és odament a gyerekekhez. Jól eljátszogatott
velük. Észre sem vette mikor egy démon, kezdte el nézni.
-Remekül megérted a gyerekeket.
-Te ki vagy?
-A nevem: Sau. Engem támadtál meg.
-Sajnálom.
-Semmi baj. Anyám elmondta, hogy miért tetted. És mi a te neved?
-Sarashina Nigah.
-Szép név. Örök jóság.
-Ezt te honnan tudod?
-A nagybátyám mágus volt, a kardomat tőlle örököltem.-és
előhúzta.
-Hiszen ez a Vízi Villám.
-Honnan tudod?
-A családomé a Tüzes és a Levegő Villám.
-Hát itt vagy Sau! Mi egy kutyával?
-Nyugalom Mik.
-De sziszen az ellenség!
-Miért nézel ellenségnek?
-Mert a kutyák és a párduc démonok örök ellenségek.
-Apám!-mondta Sau.
-Csak azért maradhattál, mert a feleségen úgy rendelkezett
de amint jól vagy el mész innnen.-és visszaindult a faluba.
*
Folytatjuk!!!




Titkos küldetés 3
By: Kowi 121
3. fejezet: Ellenségek

-Itt érzem a szagát, meg..
-Párduc.-mondta Yomay és Sessy egyszerre és elkezdtek a szag
irányába futni.
*
A faluban a gyerekek nem mutatták azt, amit a felnőttek.
,,-A gyerekek sokkal emberiebbek, mint a szüleik.’’-gondolta
Nigah. Vacsorázott és kiment a kertbe. Sau utána ment.
-Mi a baj Nigah?
-Azt, hogy az itt élő felnőttek úgy kezelnek, mintha fertőző
betekségett terjesztenék.
-Nem a te hibád. Apám mondta nekik, mert a szüleit megölte
egy kutya démon.
-De az még nem ok arra, hogy ezt tegyék.
-Tudom. Gyere be, kezd hűvősödni.-és ezzel bementek.
,,-Téllég én mondtam ezeket? Úgy beszélgetünk, mintha évek
óta ismernénk egymást. Úgylátszik kezdem megkedvelni. NEM!
NEM SZABAD de akkori kedves lány’’-az utolsó gondolatára
elmosolyodott és eltette magát holnapra.
*
A másnap hasonlóan telt, mint az előző nap. Nigah a
gyerekekre vigyázott és játszott velük. Az asszonyok a házi
munkát végezték. A férfiak most nem mentek őrjáratra, hanem
edzést tartottak. Dél könnyékén ebédeltek a férfiak.
-Kutyákat érzek.-mondta a vezér (ki nem tudná Sau apja a vezér).
-Én is.-mondta egy másik.
-A falu határáról jön.
-Indulás.-mondta a vezér és a vezetésével elindultak.
*
-Itt lennne?-kérdezte Yomay.
-Nem érdekel, in.. .
-Ne legyél vakmerő fiam! Ez itt az ellenség területe, ide
csak úgy nem mehetünk be.
*
Közben a férfiak felálltak a falu szélére és látták a
közeledő 3 kutya démont. Megálltak az idegenek és köztük
volt vagy 300 m is.
-Mit akartok KUTYÁK?-kérdezte a vezér. Ők nem válaszoltak
csak farkasszemet néztek egymással.
*
-Mi?!-Nigah beleszagolt a levegőbe.-Sau mennem kell.
-Hova Nigah.- nem hallgatta végig, mit akar mondani csak
elkezdett a falu széle felé futni. Nem ált meg de lát azt,
hogy kik álnak ott és azt is, hogy a falu férfii is ott
vannak. Még mielőtt egymásnak ugorhattak volta Nigah elérte
őket és mindenki lefagyott a falubeliek közül, hogy mit
keres itt.
-Köszönök mindent Sau.-mondta, mert tudta, hogy utána futott
és most jött meg. Nigah a 3 kutyadémon felé. Előttük megált
és a középen álló démon előtt egy kicsit meghajolt, aki
hátat forditott és ment el ugyanúgy, ahogy a másik kettő is.
Nigah még egyszer hátra nézet a döbbent arcokra és gyors
léptekkel beérte az előtte haladó 3 szellemet.
*
-Hogy kerültél oda?
-A vezér fia vitt oda apám.
-Ha hazaérünk mindent, beszámoz részletesen. Megérteted?
-Igen.-és folytatják az útjukat hazafelé.
*
Mikor hazaértek Yuku várta őket a kapuban és megölelte a
lányát és ő is az anyját. Sessy nem szólt semmit csak a
tanácsterem felé ment, ahogy Yomay és Ashi is. Nigah lement
és átöltözött és bement a tanácsterembe.
-Mondj el mindent.-parancsolt rá Yomay. Nigah mindent
elmondott. Mikor befejezte, kiküldték és bent csak Yuku,
Yomay, Ashi és Sessy maradt.
-Szóval segítetek a lányomnak.-vette le a következtetést
Yuku.-És ő is nekik.
-Hamarosan megkezdődik az ellenük a harc. Ez most nem
kellet, volna.
-Igazad van Sesshomaru. Mit tegyünk?
-Apám! Ha harcba indulunk ellenük, akkor vigyük vissza a
másik világba. Ott nem tud semmit sem tenni ellene.
-Igaz fiam. De az ékkőt kölcsönkéri Ryoukotól, akkor
akármilyen valázslatott is rakunk a kútra, nem használ
elene.-mondta Yuku.
-Sajnos meg van a saját véleménye ezzel.-mondta Yomay.-Így
őt nem küldhetjük háborúba. Nem lenne képes megölni egyetlen
párducot sem.
-Rendben. Majd eldöntjük akkor, hogy mit csinálunk vele.
Most a csapatokkal kell foglalkoznunk.-és elkezdték a hadi
tanácskozást. Yuku kiment, mert neki is volt pár
elintézetlen dolga és eleve kiküldték onnan a férfiak. Nigah
kiment a nagy fához és leült alája, egész délután ott volt
addig, amíg meg nem hallotta a vacsora gongot. Nem is
sejtette, de amióta leült a fához figyelték. Az alak most
ugrott le a fáról és ment el a kertből. Megállt az erdő
szélén, mi a palota mellet terült el visszanézet és utána
elnyelte az erdő sötétsége.
*
Folytatjuk!!!