Titkos küldetés 3
By: Kowi 121
4. fejezet: Bajban

Eltelt a tavaszi szünet. Sesshomaru és Yomay nyárra tette az
esküvőt, hogy Ashi ezt az éve még befelezze és után meg a
középkorban fog élni.
-Megint unalmasan telt el ez a nap is.-nyavajdott Kri.
-Mi történt veled Nigah? Mindig utáltad a matekot, most meg
egy pont és a legjobb lett volna. Mi történt?-kérdezte Ryouko.
-Nem tudom amióta vége, van a tavaszi szünetnek az óta rövid
pórázon, vagyok.
-Pórázom?-kérdezteék egyszerre.
-Nem nagyon engednek ell sehová. A másik lakásunknál csak a
kertig mehetek.
-Értelek. Bocsi de randim van.
-Kivel?-kérdezte Nigah és Ryouko egyszerre.
-Az osztály leghelyesebb pasiával.-és szaladt el.
-Mázlista.-mondta Ryouko.-De te nem csak ezért vagy szomorú
igaz?
-Talált. Mostanság egyre több katona jön Atiszba és egyre
több Kutyadémon vezér, és ha van fia, akkor ők is. És egy
kettő rávetette a szemét, én meg elutasítom őket.
-Értelek. De látom, hogy szerelmes vagy!
-Nem vagyok az!
-De igen. Egy papnő lányát nem tudod megtéveszteni! Na mesélj!
-Na jó, talán tetszik de, nem vagyok belé szerelmes.
-Persze, persze.
-Mondom, hogy….
-Sziasztok.-köszönt rájuk Ashi.
-Szia bátyó.
-Mehetünk haza?
-Atiszba gondolsz?
-Igen. Hétvége jön.
-Akkor együtt megyünk hazáig.-örvendezett Ryouko.-Akkor
folytatod?
-Mit?-kérdezte Ashi.
-Semmi. Majd máskor.-sugta oda Ryoukonak. Nem sokára
hazaértek meglepték az, hogy Inuyasha jött ki a szentélyből,
mert még sosem láták, hogy átjárt volna a világába. Bementek
a szentélybe és beleugortak a kútba.
*
Sikeresen átértek és a palota felé mentek. A palotában már
várták őket. Ashi ment a tanácsterembe a többi kutyadémonnal
való tanácskozásra. Nigah meg Maron kimentek a kertbe a nagy
fa alá. Jó barátnők voltak, sok mindent elmondtak egymásnak.
-Milyen a másik világ?
-Jó. Sokkal feljlettebb mint ezt itt. De mégis itt jobban
érzem magam, mint ott.
-Értelek. Velem is ez van. Otthon lenéznek a testvéreim, de
itt nem.
-Azért mert a bátyám jegyese vagy, meg az apád és az én apám
jó barátok és a szolgálok ezt tiszteletben, tartják.
-Lehet. Bocsáss meg de, leintéznék valamit.
-Rendben, menj csak. El leszek egyedül is.-és ezzel magára
hagyta Nigahát. Nem is tudta, de ma is figyelték, ugyanúgy
ahogy az óta a nap óta mindig mikor itt ült. Ugyanaz a
személy volt az. Nigah nem erezte a szagát az előtte lévő
víz illata miatt. Nem érdekelte semmi sem, csak a
gondolatával volt elfoglalva. Egész délután ott ült, a
gongra felkelt és az étkezőbe indult. Miután kiment a
kertből az alak leugrott és átváltozott egy fekete párduccá
és ismét az erdő felé ment. Sikeresen elérte és visszavette
az előbbi alakját. Nem lehetett tudni, hogy kicsoda a redő
sötétjétől, csak egy pár aranyzöldben csillogó szemeket.
*
Másnap nem történt túl sok minden. Nigah ugyanott ült, de ma
nem figyelték. Ashi a menyasszonyával beszélgetett. Sessy és
a többi vezér Kutyadémonok megint egy órákon áttartó
tanácskozásba kezdtek. Yuku kiment a faluba és ott segített
népének, amiben csak tudott vagy hagyták. Az erdőben néhány
alak volt és az a személyis, akinek a szemei aranyzölden
csillognak.
-Gyorsan! Bármelyik pillanatban észrevehetnek.-mondta az
egyik halkan.-Gyorsan felderítjük a terepet, és hamarosan
megindíthatjuk a támadást. Igaz uram?
-Igen.,,-Miért kell harcolnunk egymással? Nem értem, hiszen
bennem is csörgedezik az a vér, ami itt van. Én is ugyanúgy
a mágusokhoz tartozok, mint anyám... .’’
-Uram készen vagyunk.
-Rendben akkor indulás haza.-a vezér ránézett a palotára,
megfordult és ment a csapata után.
*
-Ismét hétfő. Gyűlölőm ezt a napot.
-Már megint nyavalyogsz Kri.
-Nem tehetek róla, ma írunk, töri fogát. Téllég tanultatok
rá egyáltalán?
-Én az egész hétvégémet erre pocsékoltam-mondta Ryouko.
-És te Nigah?
-Mi?!
-Látom te is, figyelsz.
-Bocsi csak elgondolkoztam. Mi volt a kérdés?
-Tanultál, a töri dogára?
-Igen.
*
-Nem hiszem el! 2 alát kaptam, pedig mindent
megtanultam.-nyavajgott Kri.
-Nekem 4 lett.-mondta vidáman Ryouko.-És a tiéd hányas lett?
-Nem tudom. Még meg sem néztem.
-Acca. Megáll az eszem, 5! Mi van ide írva? ’’Gratulálok, a
tiéd lett a legjobb! Látom, sokat tanultál az elmúlt
napokban!’’-olvasta fel hangosan Kri.
-Ez bisztos, hogy az én dolgotatom?-kérdezte, mert a
barátnői szúrós szemmel néztek rá és kikapta Kri kezéből, a
dolgozatott és megnézte, hogy téllég az ővé-e-Francba!
Téllég az enyém.
-Gyartulálunk!-mondták hangosan és már egy mosoly volt az
arcukon.
-Kösz.
-Mit gratuláltok ennyire?
-Szia Ashi. Semmi különöset csak a húgod írta meg a legjobb
töri dogát.-mondta Kri.
-Szép volt Nigah.
-Közszike. Mikor lesz?
-Te, honnan tud?
-Én is a családhoz tartozok.
-Apánk még nem mondta, de te eleve nem fogsz részt venni.
-Mi??!! De.. .
-Apánk döntött így. Na nekem mennem kell, még lekésem az
utolsó órámról.
-Miről volt szó?-kérdezte Kri.
-Családi titok. Nem beszélhetek róla. Megyek haza.
-Én is megyek.
-Sziasztok, akkor holnap.-köszönt el Kri.
-Szai.-úgy Nigah és Ryouko.
-Most elmondod, ki tetszik.
-Mi?! Nem hagy...
-Nem.
-Rendben. Magas, rövid fekete haj, aranyzöld szemek. Ennyi elég?
-Nem. Hogy ismerkedtetek meg?
-Erő próbán őt láttam meg először, de fáradt voltam és nem
bírtam, így elájultam és a falujában ébredtem. Rá 3 nap
múlva jött az apám és haza jöttem. Még valami?
-Igen. Mi a neve? Hol él? Milyen démon?
-Sau, egy párducdémon és a falu főnökének a fia. Ennyi
többet nem mongol.
-De azt látom, hogy aggódsz érte.
-Igen. Hamarosan megkezdődik a háború párducok és a kutyák
közt és engem eltíltottak onnan. Mától kezdve egészen a
háború végéig itt kell maradnom.
-Értem. Mondom, hogy szerelmes vagy belé!
-Nem vagyok az!
-DE bizony az vagy!
*
Közben a szentélyben Sau ugrott ki.
-Hol vagyok?-hallota Ryouko és Nigah veszekedését és
közelebb ment az ablakhoz és látta a lányokat.-Bisztos ez az
a világ, amiről Nigah beszélt.
-De az vagy!
-Nem vagyok az! Na ezt itt haggyuk abba! Én hazamegyek és te
is, menj haza. Holnap találkozunk. Szia.-és duzzogva elment.
Ryouko meg fel a lépcsőn. Sau ki akart menni de egy erőtér
megakadályozta Leült a kút szélére és elgondolkodott.
*
Így teltek a hetek. Sau át tudott jönni de a szentélyből nem
tudott kijönni. Nigah és Ryouko mindig egy kisebb
összeveszéssel váltak el. Ashi már egy hete a középkorban
volt és segített apjának. Nigah egyik napkésőn ment haza
Kritől mert segített neki megérteni a francia házit. Sokáig
elhúzták az időt és más korom sötét volt odakint. Ahogy
sétált az úton egyre rosszabb érzés fogta el.
*
Sau szokásához híven a kút szélénél ült. Hirtelen felkapta a
fejét és az ajtó felé ment. Kinitotta és ki tudott menni a
szentélyből. Lábai mintha más irányították volna, elkezdtek
egy irányba menni, agya csak azon tudott járni, hogy
veszélyben van. Szaladt amerre a lábai vitték. Mivel sötét
volt a háztetőkön ment és senki sem látta. Lábai megálltak
és körülnézett. Nigáht látta futni és utána négy alakot. És
az egyik kezében egy kést.
-Na, hova futsz csinibaba?-kérdezte a késes fickó. Az
egyiknek sikerült elkapnia és lefogta. Sau a következő
tettére nagyon bedühödött és leugrott a háztetőről.
-Engedjétek el!-mondta vészjosloan.
-Te meg ki a frász vagy?-kérdezte az, akinek egy sebhely
volt az arcán.
-Ha nem engeditek el akkor a halálotot.-monta.
-Na ide figyej ez a mi területünk itt azt csinálunk, amit
akarunk. Felfogtad? Na húz innen.-mondta a negyedik.
-Úgy látszik ti, nem értetetek meg engem.-és eljött a lámpa
fényébe mivel eddig a sötétségben ált. A négy férfi egy
kicsit megijedtek. Nem a külseje miatt, hanem két kard is az
oldalára volt kötve.-na engedjétek el szépe.-mondta még
mindig nyugodtan, bár belül nem volt az.
-Nem fogsz itt parancsolgatni nekünk.-mondta az, aki lefogta
Nigaht. Nigah látta, hogy Sau az de nem tudta, hogy miért
teszi meg, hogy mit akar tenni.
-Utolsó figyelmeztetés. Engedjétek el!
-Soha mondta a főnök.
-Akkor találkozunk a pokolban.-mondta és elkezdett alakot
ölteni, felvette az igazi alakját. KB olyan nagy lett, mint
Kirara mikor nagy, de még egy méterrel hosszabb lett. A négy
fickó megijedt és elcsodálkozott. Nigaht levágták a földhöz
és elájult. Elkezdek menekülni Sau elöl. Sau utánuk ment és
szabályosan szétmarcangolta, visszament Nigáhhoz és
visszaalakult. Látta, hogy ismét elájult. Felvette a
karjaiba és a szentély felé ment vele ismét a háztetőkön.
Mikor elérte bement a szentélybe és beleugrott a kútba.
Átmentek a másik világba és Sau elvitte egy helyre, amit
csak ő ismert. Letette a vízesés partjára és elment
gyógynövényeket szedni. Ez idő alatt Nigah felébredt és
elcsodálkozott, hogy milyen gyönyörű a táj meg, hogy hogyan
került ide.
-Látom, felébredtél.-halatszot egy ismerős hang a háta
mögül. Megfordult és Sauval találta magát szemben.
-Te mit keresel itt?
-Bocsáss meg de, én hoztalak, ide miután elájultál.
-Ööö... .Köszönöm. Már másodor mentetted meg az életemet.
-Semmiség. De kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Mikor elmentél ki volt azok, akik érted jöttek?
-Miért? Csak nem te is a háború miatt kérdezed.
-Nem, de hogy is.,,-Nem hazudhatok neki. Nem lenne
tisztességes vele szemben.’’
-Az apám volt az, aki előtt meghajoltam, a fiatalabbik a
bátyám, a másik démon meg a bátyám veje lesz.
-Értelek. De te honnan tudsz a háborúról?
-Mivel én is Kutyadémon vagyok, meg még egy-két furcsaságok
is történtek mostanában a palotában.
-Mint például?
,,-Ő is a harcra gyűjti az információt, mint mostanság a
párducok és a kutya démonok egyaránt. Azt hittem ő nem
ilyen, de tévedtem.’’-Nigah fellát és úgy folytata.-Tud én,
nem fogok harcolni egyetlen csatában sem és te is csak az
információk, érdekelnek, amiket ki tudsz szedni
belőlem.-ránézett Saura aki döbbenten látta, hogy a lány
sír.-Azt hitem te más vagy, de tévedtem. Ne merészelj még
egyszer a közelembe jönni, ha bajban vagyok, ha nem.-és
ezzel elszaladt. Sau nem tudott mit mondani a szavak
hallatán, amik elhagyták a lány ajkait. Csak azt tudta
megbánta a dolgot.
-Sajnálom Nigah. Sajnálom.-mondta és két könycsep gördült le
az arcán a földre, ahol Nigah feküt mikor idehozta. Felállt
és visszament a falujába. Ahova a két könycsep esett egy kis
növény kezdett el fejlődni. Fél óra alatt, olyan hatalmas
nagy lett mintha 100 éve itt állna. Hogy ez a fa miért nőt
ilyen nagyra és hogyan került ide az majd megtudod.
*
Folytatjuk!!!






Titkos küldetés 3
By: Kowi 121
5. fejezet: Véletlen találkozás

Nigah abba az erdőbe ment, ahol van a kút és ottan egy
vízeséshez. Lefürdött és kimosta a ruháit.
-Végre. Most már nem érszem rajta a mocskos büzét.-mondta és
visszavette a ruháit. Elindult Atisz felé. Mindenki meg volt
döbbenve, hogy itt van. Úgy tudták nem lesz itt a harcok
során. Sesshomaru, Yomay, Ashi és Yuku is meglepődtek és
rögtön a tanácsterembe mentek.
-Hogy kerülsz ide lányom?-kérdezte Sessy.
-Véletlenül apám.
-Mi hozott ide?-kérdezték tovább.
-Semmi. Véletlenül kerülten ide.-mondta, de mindenki
kiolvasta a szeméből a csalodotságott és a szomorúságott.
-Most nem érünk téged visszavinni. Itt maratsz és segítesz
anyádnak, amiben tudsz.
Rendben?
-Igen apám.-és kiment a teréből egyenesen a szobája felé.
Átöltözött, hogy a ruhája korhoz illő legyen és ledőlt az
ágyára.
-Mi történhetet?-kérdezte Yomay.
-Nem tudom.-válaszolta Yuku.
-Ashi te tudod?
-Sajnos nem. Mostanában nem beszélünk, mivel én a harccal
vagyok elfoglalva.
-Van egy ötletem. Maronnal ugye jól kijönnek?
-Igen. Barátom, csak nem arra gondolsz?
-De bizony Yomay.
-Akkor el van intézve. Megyek máris.
-Apám mit tervezel?
-Ugye két barátnő mindent megoszt egymással.
-Az akarod, hogy Maron derítse ki?-kérdezte Yuku.
-Igen.-és ezzel elzárták a beszéltetést.
*
Másnap a katonák Sesshomaru és Yomay vezetésével
gyakoroltak.(Képzeljétek el a Sessy és Nigah gyakorlást,
csak ők egész végig kardal harcolnak.) Sahi a haditervet
beszélte meg a többi vezérrel. Yuku hivatalos dolgokat
vérzett. Nigah meg a nagy fa alatt ült. Maron megígérte,
hogy megtudja mi a baja és ő is a fa alatti padra ült.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Igen.
-Én nem ezt látom rajtad. Nekem elmondhatod, hisz barátnők
vagyunk.
-Szerelmi bánat. Úgyse tudsz segíteni.
-Miért?
-Nem lehetnék együtt akármit is, tennénk érte. Meg még azt
hiszem csak egyirányú.
-Értem. Ó! Majdnem elfelejtettem valamit. Bocsáss meg.
-Semmi baj.-és tovább nézte a kis tavat. Maron meg ment az
apjához, hogy elmondja mit is tudott meg.
-Apám.
-Igen, lányom.-és a fülébe súgott valamit.-Menj a
tanácsterembe.- Maron nem válaszol csak ment arra.-Kapitány
folytassák az edzést. Sesshomaru megvan.-és elkezdtek a
tanácsterem felé ment. Bennetek és ott volt Ashi, Yuku és Maron.
-Mit tudtál meg lányom?-kérdezte az apja.
-Szerelmi bánata van.
-Az meg magyarázza a csalodottságott de a szororúságott
is.-mondta Yuku.
-Meg azt is megtudtam, hogy nem lehetnek együtt.
-Akkor démon lesz az illető. Véletlenül nem említette a
nevét?-kérdezte Ashi.
-Nem. De lehet, hogy viszonzatlan szerelem.
-Még egy ok.-mondta Sessy.
-Köszönöm lányom, elmehetsz.-Most mit tegyünk?
-Többet nem nagyon tudunk kiszedni belőle.-mondta Ashi.
-Én azért megpróbálom.
-Biztos Yuku?
-Igen. Eleve meg kell tanulnia, hogy mit kell csinálnia
mikor itt az idő, és ő fogja átvenni a helyemet.
-Anyunak igaza van apa.
-Rendben. Holnap elkezded.-Yuku csak bólintott. Mindenki
eltűnt egészen vacsoráig, mindenkinek volt sok dolga és
azokat csinálták. Vacsoránál az összes vezért és a fiaikat
vendégül látták a dugig rakott asztalhoz, mindenki megjelent
kivéve Nigaht. Ez Yukut aggasztota.
-Bocsássanak meg uraim.-és ezzel felállt a helyéről.
-Rendben.-mondta Sessy mivel, ránézet és láta az aggodalmat.
Tudta, hogy hol találja a lányát és oda indult.
-Mi a baj lányom?
-Anyu. Neked nem az étkezőben kellene lenned?
-Ahogyan neked is.
-Nem vagyok éhes.
-Leülhetek melléd?
-Igen.
-Köszönöm. Amióta véletlenül átkerülték, azóta mintha
bántana valami. Mi az?
-Nem érdekes.
-Nem hiszek neked. Akkor miért könnyezel?
-Ezt meg honnan tudtad?-ránézet Yukura.
-Butuska. Tűzdémon vagyok félig és megérzem a közelemben a
legkissebb vizet is.
-De..
-Tudom, hogy a tó is vízből van de, az messzebb van, mint te.
-Igaz.
-Mond el bátram.
-Nem mondod el senkinek?
-Ígérem.
-Tudod mikor volt az erőpróbám akkor, akit megtámadtam az
elvitt a falujába az édesanyja meggyógyított én meg cserébe
nem ölöm meg a fiát, ahogy kellene. És azt hiszem a fiúba,
szeretem.
-Értelek. De hogyan kerültél ide?
-Kri nem értette a francia házit és átmentem, hogy segítsek.
Elégé későn végeztünk és hazafelé menet egy, he banda
rátámadt, én elkezdem elfutni előlük, de az egyik elkapott.
Nem tudom, hogyan talált rám, de Sau ott termet és megölte
őket, mikor elengedtek elájultam és itt ébredtem fel egy
vízesésnél. Elkezdtünk beszélgetni, és azt mondtam, hogy
egynéhány furcsaság történik itt és ő meg megkérdezte, hogy
mifélék én nem válaszoltam rá csak megmondtam, hogy én nem
fogok részt venni a csatában, és a szemébe vágtam, hogy
azért viselkedik, így mert kellenek az információk, és tőlem
akarja megszerezni és utána a kútnál lévő erdőhöz futottam.
-Te ott kimostad a ruháidat, hogy ne érezzük rajtad az illatát?
-Igen.-és megölelte az anyját és sírni kezdett.
*
Másnap reggel nagy harsonára ébredt mindenki. Maron, Yuku és
Nigah kimentek az erkélyre és onnan nézték, mi folyik. Egy
kisseb csapat indult el Sesshomaru vezetésével. Senki sem
tudta megmondani meddig fog tartani a harc vagy a háború, mi
mostanra bontakozott ki. Mindenki tette, amit tenni kellet.
Yomay egy csapattal edzet, Ashi ugyanígy egy másikkal.
Holnap a két csapat közül valamelyik elindul. Nigah egy
lovon kiszökött a palotából.
,,-Úgyse fog feltűnni senkinek sem, hogy kiszöktem. Anyu el
van foglalva. Ugyanúgy ahogy Yomay és Ashi is.’’-a
vízeséshez lovagolt, ahol kimosta a ruháit. Leült egy köre
és onnan nézte a vizesest. Nem vette észre mikor elketzdte
valaki figyelni egy fa mögül.
-Órákon keresztül el tudnám nézni.-monta és kinyujtoztatta a
kezeitt.-De ideje visszamennem.
-Ha órákon keresztül itt tudnál lenni, miért nem teszed
meg?-kérdezte egy hang. Arra felé fordult és meglátta Saut.
-Mit akarsz?
-Én semmit. Csak erre jártam. És ne hidd, hogy kémkedni
jöttem.-és elkezdett felé menni.
-Ne gyere közelebb.-parancsolt rá, de nem ált meg csak akkor
mikor már csak egy centi választotta el
tőle.-Mi...ért..jötték?-kérdezte remegő hangom. Sau nem
válaszolt csak nézte a smaragdzöld szemeit. Nigah is
belenézett az aranyzöld szemeibe.
-Gyönyörű vagy.-mondta. Felnézett és mintha belátna az erdő
sötétjébe látott valamit.-Mennem kell. Még találkozunk én
kicsi rózsám.-és ezzel eltűnt, Nigah döbbenten visszaült a kőre.
-Na végre! Meg vagy hugica.
-Ashi mit keresel itt?
-Inkább te mit keresel itt. Apánk hazajött a győztes
harcból. Nekem meg utánad, kell futkosnom.
-Bocsáss meg.-felült a lovára és együtt hazamentek. Otthon
nagy ünnepséget csaptak a hazatérő katonák tiszteletére
kivéve azokat, akik holnap mennek csatárra. Nigah nem
törödött az ünnepelő katonákkal elment a nagy fához és elült
az alatta lévő padra.
-Apám!
-Igen fiam?
-Asszem tudom kibe lett szerelmes a húgom.
-Mit mondasz?-elmentek egy csendesebb helyer.-Ki lenne az?
-Tudod mikor elmentünk megkeresni, akkor éreztem rajta egy
különös illatot és ma is ugyanazt az illatot, éreztem rajta.
-Egy nevet is mondott nem?
-De, azt, hogy Sau.
-Szóval ő. Rendben majd később foglalokzunk vele de ma nem,
hiszen ünneplünk.-és visszamentek.
*
Folytatjuk!!!







Titkos küldetés 3
By: Kowi 121
6. fejezet: Apa vs. Apa

Másnap is a hangos harsonára ébredtek. Nigah elcsodálkozott,
hogy hol aludt. Felült és látta, hogy egy ismeretlen pokróc
van rajt.
-Sau.-sugtogta. Körülnézett de semmi jelét nem látta annak,
hogy a kertben lenne. Összehajtogatta a pokrocott és
beindult a palotába. Próbált nem nagy fejes Kutyadémonok
mellet el meni és végül sikerült elérnie a szobályát. A
szobában volt egy íróasztalként funkciónált darab, meg egy
szépítkezős asztal, az ajtóval szemben volt egy hatalmas
nagy ágy, természetesen két személyes. És egy nagy szekrény
is tartozott hozzá, meg egy kis könyvespolc. Letett a
pokrocott az íróasztalra és a szekrényhez sietett. Felvette
a lovagló ruháját és előszedett egy nyeregtáskát, abba
berakta a pokrocott és kifelé ment a szobából egyenesen az
istálló felé. Felnyergelte a lovát és kifelé ment a palota
udvarából.
-Hova mész Nigah?
-Apám! Én lovagolni.-egy kicsit zavarban volt. Tudta mit
tenne az apja, ha megtudná, hogy egy párduc szellemet
megekdvelt és most vissza akarja adni a pokrócát.
-Reggeli előtt?
-Nem vagyok éhes.
-Rendben de ne maragy sokáig.
-Oké.-felült a lóra és kifelé vágtatott.
-Ti ketten utána és egy percre se veszítsétek szemellől. Ha
visszajöttetek azonnal jelentést, teszek.
-Értetük.-mondták egyszerre és felültek két lóra és utána
indutak.
*
Nigah a vízeséshez ment, ahol múltkor találkoztak remélte,
hogy ott találja.
-Én kicsi rózsám.
-Egy mióta vagyok a tulajdon?
-Én nem mondtam ilyet.
-Oké. Tessék és köszönöm Sau.-és átadta a pokrócott.
-Szívesen.
-Hogyan jutottál be a palotába?
-Én csak a kertig és a nagy fáig mentem. Tovább nem.
-Értem.
-Te nem tudod, de mikor egyedül voltál ott, én is ott voltam
és figyeltelek.
-Mi?! De, bármikor lebukhattál volna.
-Megérte a kockázatott, hogy lássalak.-és megint egymás
szemébe néztek. Egymás felé közeledett a fejük végül
megérezték egymás forró ajkait. Hosszú ideig élvezték a
csókot. Nigah szakította félbe.
-Mennem kell.
-Még ne menj.-kérlelte a fiú.
-Sajnálom, ha apám megtudja, hogy találkoztam veled nem is,
tudom, mit tesz. Bocsáss meg de nem maradthatok tovább.-és
még egy rövid csókot adott neki. Felült a lóra és haza
vágtatott. Nem is sejtették, hogy mindkettejük után kültek
katonákat. Nigah mikor hazaért gyorsan bement a szobájába és
átöltözött és a lovagló ruháját meg kimosta. Közben az utána
küldött katonák, jelentést tettek Sesshomarunak.
-Értem. Igazad volt fiam.-mondta.
-Miben apám?
-Abban, hogy ellenségbe szeretet bele a lányom.
-Nigah?
-Igen és nem is akárkibe.
-Kibe?
-A párducok vezérének a fiába.
-Nem lehet igaz.
-Hol van a lányom?-rontott be a tanácsterembe Yuku.
-A szobájába. Egyébként jó, hogy jötték, mert akkor
beszélhetünk vele.- Néhány pillanat múlva megjelent Nigah.
Kapott egy kis fejmosást és nem hagyhatta el a palota területét.
-Miért?-kérdezte Yuku.-És ne ad azt a kifogást, mert az
ellenség.
-Akkor is az ellenség fia.-Yukut nem érdekelte a kifogásai
és szenvedélyesen megcsókolta.
-Próbáld meg végig gongolni.-kérlelte a smaragdzöld
szemeivel.-Akkoriban Jon csinálta ezt, de nem hallgatunk rá
és most az asszonyod, vagyok, de ne tedd meg azt, hogy
elkergeted a saját lányodat, mert szerelemes lett.
-Rendben.-és most ő csókolta meg.
*
Nigah a nagy fához ment és felnézett rá. Nem látott semmit
de megérezte, hogy ott van Sau és őt, figyeli. Leült a fa
alá. Éjfélig ott volt mikor meghallotta a harsonát. Sau
leugrott mellé.
-Mi ez a hang?-kérdezte.
-A harsona és háromszor ez asz jelenti, hogy három nap és
elkezdődik a ...
-Háború.-mondta Sau.
-Sajnos igen. És többet nem találkozhatunk.
-Mért?
-Nem fogtad föl?! Te párduc, én kutya, nem élhet együtt.-és
ezzel visszament a palotába. Sau nézte, aztán rájött, hogy
az ellenség területén van és hazament. Mikor hazaért barátja
fogadta.
-Hol a csudába voltál?
-Hagy békén Mik.
-Á! Olyan, vagy mint a mosott szar! (szerkeztő: bocsi a
kifejezésért) Mi bajod van?
-Semmi.
-Még, hogy semmi? Szerelmes vagy, igaz?
-És ha igen?
-Semmi. És ki a szerencsés?
-Egyikünk se szerencsés.
-Mért? Jaj!!! Csak azt ne mond, hogy abba a kutyába lettél
szerelmes, amelyik itt volt.-Sau nem válaszolt csak felnézet
az égre.-Szóval igen. Reménytelen a helyzet barátom.
-Tudom.
-És 2 nap múlva háború lesz.
-Még szerencse, hogy nem lesz ott.
-Mi?! Ki nem lesz ott? És hol?
-Nigah a csatában.
-Újabb ok hogy ne legyen fájdalmas neki, mikor megöljük az
apját.
,,-Mik te olyan hülye vagy. Még, hogy jó?!! Igaz, ha látná,
hogy ki ölte meg szó szerint lefejezné. De én nem vagyok
képes megölni se, az apját se a családja közül valakit.
Bárcsak ne lenne ez a hábórú.’’- és még mindig az eget kémlelte.
-Mi a baj fiam?-kérdezte Kino.
-Szerelmes vagyok anyám.
-És kibe?
-Ép ez a baj, hogy kibe.
-Abba a kutya lányba, aki itt volt?
-Igen. De az apja és az én apám sem kedvelik egymást. Miért
van ez az értelmetlen háború?
-Nem tudom fiam, nem tudom. Szereted?
-Igen.
-Akkor miért nem mész el hozzá?
-Onnan jöttem.
-Értelek. Ugye nem lesz ott a harcban?
-Nem az apja megtiltotta. És azt is, hogy elhagy a palotát,
ezt olvastam ki a szeméből.
-A háborúban nincs döntetlen. Csak egy nyertes és egy
vesztes. Azt még nem tudjuk mi lesz a háború végkimenetele
de, lehet, hogy ez a szerelem lesz a béke hírnöke. Ezt még
én sem tudom, ki megtudja jövendőlni a jövőtt.
*
Eltelt 3 nap a csapatok mindkét oldalon fel voltak készülve.
Nigaht reggeli után azonnal a tanácsterembe hívatták.
-Mit parancsolsz apám?
-Te is velünk jössz.
-Mi??!!-nem érette, hogy miért gondolta meg magát.-De apám..
-Semmi de. Vegyed föl a páncélodat és indulunk.
-DE...
-Azonnal!-parancsolt rá egy kicsit ideges hangon.
-Igen is.-Nigah jól tudta mikor így mond valamit az már egy,
kicsit idegesíti, és mindig belemegy ilyenkor akármennyire
nincs kedve. Így hát elment a szobájába felvette a ruhájára
a páncélját és felkötötte tűzvörös haját lófarokba, mint
ahogy az erőpróbán tette. Az oldalára közötte a Levegő
Villámot és indult megkeresni az apját. Az összes katona
tisztelget előtte és csodálkozott, hogy ő is jön. Miután
mindenki a csatarendbe ált megszólaltak a harsonák egy
hosszú szóra, elindultak a csatatérre. Sesshomaru vezette a
haderőt, utána ment Nigah és Ashi, mögöttük csapatokban
mentek a katonák és előttük mindit a csapat
vezére.(Mondhatni Sesshomaru volt a legfőbb vezér és utána a
gyerekei.) Délre érték el a csata helyét ott tábort vertek
és beosztották az őrjáratokat, hogy egyetlen párduc szellem
se tudjon a vonalaik mögé menni. Most már csak a feszült
várakozás maradt ugyanis a párduc szellemek csapata, utánuk
fél órával láthatóvá váltak. Sessy egy dombon ált, ahonnan
többéletesen látta mind az ő katonáit mind az ellenségét.
-Hányan vannak?
-Úgy egy-két ezren.-mondta Yomay.
-Mi?
-Három és fél ezren.-modta.
-Az jó.-mondta és körülnézett a csapatában.-Hol van Nigah?
-Nézd apám! Ott van a vonalaink szélén.
-Yomay ide hívnád?
-Persze barátom.
-Igen apám?
-Mi a bajod? Olyan szótlan vagy.
-Nem tudom még magam sem.
-Pihenj le. Hónaptól kezdve, bármikor kitörhet a háború.
-Rerndben.-és elment talált magának való fát és leült a
tövébe és a csillagokat kezdte kémlelni.
-Ashi tartsd rajta a szemed.
-Értetem apám.-és indult is.
,,-Nem hiszek neked Nigah. Tudom mi bánt, de nem tehetek a
hábórúról, mit apám kezdett el annak idején. Reméltem, hogy
nem rám haggya ezt a felelőségett. De nem tehetek ellene
semmit.’’-ezeket gondolta Sessy a csillagos égre nézve.
*
Másnap mindenkin lehetet látni a nyugtalanságot kivéve a
csapatvezetőket, Sessyn és Ashin. Nigah nem azon aggodott mi
vár rá, mint a többiek, hanem a harcban megismeri e majd
Saut vagy ő őt. Egy hangos kürtszó és mindenki a vonalakhoz
rohant. Látták, hogy ők kezdték a harcot. Csatarendben
felálltak és nem sokkal rá már el is kezdődött a harc. Egyik
csapat sem kímélte a másikat. Ütötte, vágtak, ahol csak
tudtak. Nigah akaratlanul is rá volt kényszerülve, hogy
megölje a rátámadó párducokat és közben figyelte, hogy hol
lehet Sau. Nem látta de egy párduc szellem rá akart támadni
de a hallásának köszönhetően sikeresen kivédte. Egymás
szemébe néztek, és teljesen lefagytak. Nem hittek a
szemüknek. Nem tehetek mást így egymásnak estek, de a csata
hevében is:
-Azt mondtad, nem leszel itt.
-Nem tehetek róla, az apám ma mondta, hogy én is jövök.
-Mindkettőnknek nehezebb így.
-Azt hiszed, nem tudom? De nekem többet jelentesz mind az
életem.
-Te is.-mondta. Sesshomaru éppen harcolt a párducok
vezérével. Én nem nagyon figyelt másra. Ashinak nem volt
harcoló párja és figyelte hol az apját hol Nigaht. Látta,
hogy hátba akarják támadni.
-Apám a hátad mögött!-kiáltotta. Sessy még időben fordult
hátra kivédte a támadást és megölte az illetőt. Ismét időben
fordult vissza, mert a vezér is le akart csapni.
-Ashi!-kiáltotta és felé kezdett futni. Mert mikor az
apjához kiabált egy párduc katona hátorról megakarta
támadni. Niga megölte a támadót.
-Kösz.
-Nincs mit.-és együtt kezdtek harcolni, mint annak idején.
Már vagy egy órája harcolnak mikor a párducok, kezdtek
visszavonulni. Mindkét csapatban nagy volt a vesztesség.
Nigah körülnézett a harctéren és megakadt valamin a szeme.
Saut látta a földön, oda rohant és látta, hogy már nem
sokáig bírja.
-Sau!
-Nigah.-mondta ki nehezen.
-Meg fogsz gyógyulni, ne félj. Én nem tehetek semmit, mert
elfogyott az erőm.
-Nem kell...-többet nem mondott, mert elvesztette az
eszméletét. Nigah megdöbbent mikor az apja megjelent mellet
és felvette az ájult Saut a földről és Atizs felé ment vele.
*
Folytatjuk!!!