Titkos küldetés 3
By: Kowi 121
7. fejezet: Béke
Sau mikor felébredt egy szobában találta magát. Nem nagyon
emlékezett, hogy került oda, utoljára arra emlékezett, hogy
Nigah mellette van és utána semmi. Körülnézett és
megalapította, hogy ahova került elégé gazdag lehet az
illető. Kinyílt az ajtó és bejött valaki, aki az ágyhoz ment.
-Jobban van uram?-kérdezte a szolgálólány.
-Igen. De hol vagyok?
-Kérem, öltözzön fel én, addig kint várok.-és kiment. Sau
felöltötte a ruháját, amit kimosva talált. Kiment a szobából
és látta, hogy két őr áll ott, követte a szolgálót és a két
katona meg ment utánuk. Egyenesen a tanácsterembe vezették.
Bementek de a két katona kint maradt.
-Meghoztam útnőm.
-Köszönöm. Elmehetsz.
-Igen is.
-Maga ki?
-A nevem Yuku és az országomban vagy.
-Köszönöm, hogy ellátták a sebeim.
-Nem nekem jár, a köszöntet.
-Akkor kinek.
-A férjemnek. Ő hozott Atiszba.
-És ő hol van?
-A hátad mögött.-Sau hátra fordult és szembetalálta magát
Sesshomaruval egyik oldalán Ashival a másikon Nigahval. Sau
nem hitt a szemének, hogy az ellenség mentette meg az
életét. Nigah nem nézet Saura, csak lehajtott fejjel nézte a
földet. Sessy Yuku mellé ment. Nem sokkal utánuk megjelent
Yomay és Maron.
-Miért mentette meg az életemet?
-Van egy dolog, ami mind kettőnknek sokat jelent. Azért.
-Nem fogunk tőled semmit sem kérdezni. 3 nap múlva elmehetsz
innen, de addig a kint álló két katona mindenhová követni
fog.-mondta Yomay.
-Nem hagyhatod el a palota területét. Ha kérdésed lenne,
akkor vagy apámhoz vagy Yomayhez intézheted.-mondta Ashi.
-Az egész palota tele van katonákkal. Szökésre nincs
esélyed.-fejezte be Yuku. Sau kiment, ahogy megmondták a két
katona most is, követte. Arra gondolt felfedezi a palotát és
megkeresi a kertet.
-Biztos, hogy jó ötlet volt idehozni?-kérdezte Yomay.
-Nem tudom. De 3 nap alatt kiderül.
-Te tudod barátom.
*
Másnap Sau a palota ¼ tudta csak felfedezni, meg találta a
kertet és oda akart menni de az egyik katona megakkadájoszta.
-Ön oda nem mehet be!
-Miért nem?
-Nem látja a kisasszony, ül ott.-montda és arra nézett. Sau
is.-Mindig ugyanebben az időben ül itt.
-Igen. Ezért nem mehetek be?
-Ez csak az egyik ok. A másik közvetlen parancs az úrtól,
hogy nem mehet a közelébe.-Nem tehetett mást, mint, hogy az
erkélyről figyelte.
-Szép a kilátás, hogy itt vagy?
-Nem.
-Akkor?
-Mit érdekli önt?
-Az ott ülő személy a húgom. Szóval rám is tartozik. Mi a neved?
-Sau. Nem értem miért mentetétek meg az életemet, ha nem
akartok semmit se.
-Nem mi kezdtük a háborút. Apám azt mondta, hogy még annak
idején a nagyapám kezdte el, és neki kellet átvennie ezt.
-A háborúban nincs se nyertes, se vesztes, mert mindkét
csapatból esnek el személyek kik, fontos valakinek és miután
a győztesnek volt pár nyugis éve jön egy újabb háború.
-Te beszélsz, hogy nem érted miért nem mentünk meg, pedig az
előbb mondtad el.-és ezzel elindult.
-Ezt, hogy érted?
-Néz a kertbe.-és bement a palotába. Sau azt tette, amit
mondott. Ránézett Nigahra és megértette mind azt, amit még
Sessy mondott neki, meg amit Ashi most. A nap lemenőben volt
Nigah még mindig a kertben ült és a vizet nézte, Sau meg őt
nézte. A katonák kezdték unni a dolgot de, nem tehetek
semmit. Sau úgy döntött elmegy aludni.
-Bocsánat. Megmutatnátok a szobámat?-és a két katona
elindult. Sau bement a kijelölt szállására és kinyitotta a
kis erkélyre vezető ajtót. Onnan beáramolt a friss levegő. A
katonák odakint a fáradság miatt elaludtak. Sau tudta, hogy
a friss fevegő napféltekor és naplementekor álmosító hatása
van. Kiosont és elkezdte Nigah szobáját keresni. Nagy
nehezen rátalált és bekopogott.
-Igen?-Sau nem válaszolt csak bement.-Sau, mit keresek itt?
-Látni akartalak.
-De most nem jó. Most fordítva van.
-Tudom. És?
-Míg itt vagy nem szabad együtt lenünk.
-Miért? Apád?
-Igen. Bár ő hozott ide, azt még nem jelenti, hogy béke van.
-Tudom.-megit csak egy kevés választotta el Nigáhtól. Ismét
fejük közeledett a másik felé és forró csókban értek össze.
Hosszú percekig élvezték, mikor szétváltak:
-Most menj el, kérlek.
-Rendben.-és Sau visszaosont a szobájába. Nigah nem tudta
mit csináljon. Ha letelik a maradék idő is, ő visszamegy a
faluba, és újra kezdődik a háborúzás és annak már senki, sem
mondja meg, hogy ki fog győzni.
*
Hamar eltelt a maradék idő. Eljött a menés ideje.
Felültették egy lóra és előtte ment két katona és mögötte
ment. Csodák csodájára Sessy is ment, ő ment legelöl. Mikor
beértek az erdőbe a katonák ott megállta és csak Sessy és
Sau ment tovább. Sau furcsállta a dolgot de nem tette szóvá.
-Parancsot tejesítenek.
-Mifélét?
-Nem rád tartozik.-mentek még egy darabi és kiértek egy
tisztásra. Sessy leszált a lováról és utána Sau is.
-Minek jöttünk ide?-nem kellet sokra várnia és megjelent a
párducok vezére és még néhány párduc katona. Sau látott egy
ismeretlen katonát is, rájött kicserélik arra a katonára. A
katona nem állt meg mit a párducok, ment és Sessy előtt
meghajol és felült arra a lóra, amelyiken Sau érkezett. Sau
elindult az apja felé de még visszafordult.
-Miért menteted meg az élete?-Sessy nem válaszolt csak
visszaült a lovára és elidult de még visszaszólt.
-Minek mondjak el olyat, amit már tudsz.-és ezzel elnyelte
az erdő sürűje.
*
Sau falujában:
-Mit csináltak veled fiam?
-Semmit apám. Begyógyították a sebeimet. Szabadon járhattam
két katonával a nyakamon az egész palotában.
-Mondj el mindent, hogy hol a palota leggyengébb pontja.
-Nem tudom apám. A fal közelébe nem mehetem.
-Értelek. Elmehetsz.-Sau kiment és a bent maradt férfiak
tanácskozásba kezdtek. Sau szomorúan nézett föl a csillagokra.
-Mire vársz fiam?
-Mi?! Anyám ezt, hogy érted?
-Tudom, hogy ő jár a fejedben. Miért nem mész el hozzá?
-Nem tehetem. A törvényeinkbe ütközik és az övéikbe is.
-Fiam! Ki tartja be azokat a hülye szabályokat? Holnap menj
el és beszélj vele nyíltan és mond el neki, hogy menyire
szereted.
-Rendben.
*
Ugyanabban az időben de máshol:
-Mi bánt lányom?
-Semmi anyám.
-De bánt valami. Az a fiú volt Sau?
-Igen.
-Lányom, lányom. Én nem mondhatom, meg mit kezdj az
életeddel, de azt igen, hogy holnap beszélni fogsz vele.
-Én mi lesz apámmal?
-Majd én azt elintézem.
-Köszönöm.
*
Másnap mind a ketten a vízeséshez mentek (Ki nem tudná: oda,
ahova Sau vitte, miután visszahozza a középkori Japánba
Nigáht.) nem sejtették, hogy ott fognak találkozni. Nigah
ért oda először és leült a (hirtelen kinőtt) fa tövébe.
-Látom nem felejtetted el ezt a helyet.
-Sau! Mit kerssel itt?
-Én is kérdezhetném. Egyébként ez a kedvenc helyem. Szabad?
-Igen.-és Sau leült mellé. A nap további részét ott
töltötték és beszélgettek.
*
Mindenütt besötétedett. Sau falujában a férfiak gyülekeznek
egy utolsó haditanácsra. Ugyanakkor Atiszban is a vezetők
haditanácsot tartanak. Nigah és Sau, még mindig a fa tövénél
ültek.
-Azt hiszem nekem mennem, kell.
-Nigah, még maradjál!-kérlelte.
-Miért?-nézett rá. Eddig egyikük sem mondta azt, amiért
akartak eleve találkozni.
-Mert el akartam mondani, hogy....
-Hogy?
-Szeretlek.-mondta ki nehezen. Nigah a választ, jutalmazta
egy csókkal. Sau meglepődött de utána ő is élvezte. Nigah
levette a fiú felsőjét és végig simitotta a kezével azt. Sau
is elkezdte levenni a lány ruháit. Hamarosan már egyiküjükön
sem volt ruha és egymáséi lettek. Nem is sejtve, hogy
mindkét oldalon a végső összecsapásra készültek, ami másnap
lesz. A csapatok már a csatatéren vannak és csak a
napfelkeltét, várják, hogy az elinítcsa a támadást.
*
Pár perc és a nap mindjárt a napfelkeltét jelzi. Sau és
Nigah a fa alatt békésen aludt egymásba ölelkezve.
-Sau, Nigah! Keljetek!-halatszott egy hang mire
felébredtek.-Öltözetek!-körülnéztek de, nem láttak senkit
sem. Felöltöztek, ahogy a hang kérte.-Siesetek
megakadályozni azt, amit nem szeretnétek.
-Ki vagy és hol vagy?
-Nézz hátra.-midketen hátranéztek. A fa törzsében egy arc
volt.-Én vagyok a fa szelleme, és belőletek születtem. A
nevem Agata.
-MI?!-mondták egyszerre.
-Mikor idehoztad Nigaht, akkor erre a helyre, ahol most
állok, egy kevés vér csöppent ide. Abból van a testem, neked
akkor két könycsep gördült le az arcodról. Abból van a
tudatom. Az éjszakát, amit itt tölttetek, abból lesz majd a
BÉKE HIRNŐKE. Siessetek megakadályozni a végső háborút. Mi
napféltekor kezdődik.
-Mi?! Azt, hogy érteted, hogy a béke hírnőke?
-Tudod a választ Nigah, csak rá kell jönnöd.
-Mire kell neki rájönnie?-kérdezte Sau.
-Csak az ne mond, hogy a béke hírnöke a mi gyermekünk lesz?
-De igen és ezzel az éjszakában fogant meg.
-MI??? Azt akarod mondani, hogy apa lettem?
-Igen! De ezt majd később megvitatjátok. Most akadályozzátok
meg a háborút.-felültek Nigah lovára és elindultak.
-Ez a ti titkos küldetésetek. Ha nem sikerül egyikőtök
meghal. És az Nigah lesz. Sikerülnie kell!
*
Siettek, ahogy csak tudtak. Elérték a csata helyszínét pont
akkor mikor napfelkelte elkezdődött. A csapatok megindultak.
Nigah tudta, hogyan vonhatja a figyelmüket maguk. A lovát
felágaskodásra kényszeríttette és ő közben egy nagyot
nyerített, így mindkét csapat rá figyelt. Látta és elindult
a csapatok vezetői felé. Minden katona leesett a szája, mert
Nigah mögött Sau ült. Nigah megállt a két vezér közé és Sau
és ő is leszálltak a lóról. Nigah Sessy elé ment és Sau meg
az apja elé.
-Nigah mit keresel itt?
-Apám abba kell hagynotok az értelmetlen harcot.
-Miért?
-Apám hagy abba! Nem változathatod meg a múltat egy
értelmetlen harccal.
-Sau! Hogy kerülsz ide, és milyen okból akadályozol meg?-nem
sok sikert remélt Nigah és Sau. Hatalmas robaj tört ki és
megmozdult a föld. A két csapatott, körbefogta egy
ismeretlen hadsereg és beszorították őket.
-Mi ez?
-Nem tudom.
-De mi viszont igen.-mondta egyszerre Sau és Nigah. Agatának
köszönhetően tudták.
-Mi?! Honnan?-kérdezte a párducok vezére.
-Majd elmondom apám.
-DE kár, hogy két gyermek megakadályozta a tervemet.
Miszerint elpusztítom a nyavvatt párducokat és a korcs
kutyákat és, hogy enyém, legyen Atisz hatalma.
-Egy sárkány.-mondta Sau apja amint látta, hogy kivezeti az
ismeretlen sereget.
-Nem elég nekem a párducok harca, még a sárkányokkal szem
vagyunk puszi pajtások.-mondta Yomay.
-Mi már évezredek óta harcolunk ellen, de mindig vissza
kellet vonulnunk. Mert valamivel mindig visszakényszeritett.
De annak nagyon nagy az ereje.
-Buta párducok. Csak ezzel a kardal állítalak meg
benneteket, semmi mással.-és megmutatta a kardját.
-Hiszen ezt a Föld Villám.-mondta Nigah, Ashi és Sau.
-Honnan tudtok róla?-kérdezte a Sárkány vezér.
-Mit érdekel a téged?-kérdezte Nigah és az egész teste
fellángolt.
-Mi a? Látom, szeretsz játszani a tűzzel.
-Ne becsüld alá a hugomat.- és egy enyhe szellő kezdett
fújni körülötte.
-Egyre érdekesebb lesz.
-Úgy bizony ronda sárkány.-mondta Sau és ő fölötte egy kis
felhő jelent meg miből elkezdett esni az eső.
’’ A NÉGY ELLEM EGY HELYEN, VAN! MOST FOG ELDŐLNI KI NYERI A
HÁBORÚT A SÁRNYOK VAGY AZ ÖSSZEFOGOTT PÁRDUCOK ÉS KUTYÁK’
’-halatszott egy hang. Amely Agata volt.
-Szóval ti vagytok a tű, a víz és a levegő őrzői. Milyen
megható.
-Ne becsüld alá a gyermekeim erejét.-halatszott egy női hang
a domb tetejéről.
-Se a fiamét. -jelent meg mellette egy másik nő.
-Minél többen vagyunk annál élvezetesebb lesz leigázni titeket.
-Nem olyan biztos az.- mondta Nigah.
-Majd meglátod! Támadás, mindenkit öljetek meg.-a sárkány
sereg elkezdett támadni.
-Harci állás.-kiátotta Sessy és a Párduc vezér.
-Asszonyok! Ne hadjuk cserbe az urakat.-mondta Kino és Yuku.
Megjelentek miko, mágus és párduc asszonyok. A mikok
nyílvesszővel, a mágusok varázslattal, a párduc asszonyok
meg dárdákkal írtották a sárkány sereget. Most itt nem a
győzelem számított, hanem két nemzet sorsa, ez itt most
életre halára ment. Ma itt csak élve az fogja elhagyni a
csatateret, aki győzött. Nigah, Sau és Sahi farkas szemet
nézett a Sárkány vezérrel. Nem telt bele sok idő és mind a
hárman rátámadtak a Sárkány vezére.
*
Egy jó ideje, hogy harcoltak a sárkány sereg megfogyatkozott
ugyan de még mindig támadott. Ashi a földön és ebben a
pillanatban kerül Sau is. Már csak Nigah ált a lábán. Elégé
fáradt volt de hajtotta az a tudat, amit Agata mondott
folyamatosan az agyának.
-Elégé fáradtnak tűnsz. Pihenj le egy kicsit.
-Majd meggondolom, miután levágtam a fejed.
-Nem bírod sokáig egyedül. Bár azt hittem te fogsz kiesni
legelőször de, mindegy az erejüket nem tudod felhasználni.
,,-Ez az! Nem tudom felhasználni, de ha megszerzem az utolsó
elemet sikerülni fog.’’-Tévdsz!-mondta és valamit mormolni
ketdett.-Szélkatapult!-kiáltotta és a Sárkányok vezérének, a
szemébe por került így nem látott semmit.
-Te boszorka mit tettél?-Nigah megszerezte a kardott.-Mi hol
van a kardom?
-Azt mondják, akinek nincs fegyvere, az olyan, mint egy
gyermek. Nem tudja megvédeni magát semmitől és senkitől.
-Add vissza a kerdomat.-Nigah csak ment megállt Sau mellett
elvette a Vízi villámot és ment a bátyához a Levegő Villámért.
-Mit akarsz kezdeni három kardal? Egy híányzik.
-Nem hiányzik egy se!-mondta Yuku.-Mert nálam van az utolsó.
-Mi?-lepödött meg a Sárkény vezér. Yuku a lányához dobta a
kardott és az előtte szúródott a földbe. Nigah megfogta úgy
hogy mindkét kezében volt két-két kard.
-Hatalmas őr! Ki uralod e elemeket, kérlek eggyesíds most e
szent órában! Tűz a testem. Levegő a lelkem. Föld a szívem.
Víz a tudatom. Felajánlom erőm egy részét, hogy gonoszt
pusztítsam!-hatalmas nagy fényáradat keletkezett. Minden
egyes harcoló odanézett és mindent láttak. Mikor Nigah
elkezdte mondani a szöveget akkor tértek magukhoz Sau és
Ashi. Abbamaradt a fényáradat és egy alakot lehetett látni
de azt nem, hogy ki. Kezdett kirajzolódni az alak. Teljesen
eltűnt a fényáradat és tisztán látszott Nigah. A sárkány
katonák amint látták, hogy uruk elpusztult ők hamuvá lettek.
Nigah tett néhány lépést, a kardok kiestek a kezéből és
ájultan esett a földre.
*
Nigah a szobályában ébredt. Felöltözött és kiment a
szobájából egyenesen az udvarra. Nagy meglepetés érte ott. A
Párducok és a Kutya démonkatonák együtt ünnepeltek. A csata
délután volt, így az összes katona ünnepelt, hogy életben
maradtak. Mikor meglátták Nigáht, először meghajoltak utána
éjezésbe keztek. Nagy nehezen de megtalálta az apját.
-Apám! Mi ez a nagy ünneplés?-kérdezte
-Az, hogy megmenekültek a haláltól, hála neked és a Békéért.
-MIT mondtál? Jól hallottam?
-Jól halottad.-jött feléje Sau és az apja.-Kiderült, hogy ők
ugrasztottak össze és nem a Nagyapád és az apám között volt
a bonyodalom oka.-mondta a vezér.-És jól tudom, hogy a fiam
táplál iránta érzelmeket és te is iránta?
-Igen.-mondták egyszerre.
-Áldáson rátok.-mondta Sessy és a vezér egyszerre. És
elkezdek nevetni rajta. Sau és Nigah kihasználta és lement a
kertbe a nagy fához.
*
1 hónap múlva kettős esküvőt tartottak. Ashi elvette Maront
és Sau meg Nigáht. Nem sokáig maradt titokban az az est,
amit együtt töltöttek, mert Nigah elájult az esküvője előtti
napon és akkor megalapították, hogy terhes. Nagy örömben
úszott mindkét család. Nagyszülők lettek és még béke honol a
két nemzett között.
Aki nem hiszi el, az csak mennyel el a csodák vízeséséhez és
kérdezze meg személyesen Agatát, hogy is történt pontosan. Ő
is ugyanazt fogja mondani, mint én. Hogy miért? Mert én maga
vagyok a BÉKE HÍRNŐKE!



Vége!!!!!!!!!!!!!!!