Ősi jóslat 2
By: Kowi 121

4 fejezet: Új jóslat, mi halált is okoz

Végül mindent megtanult, amit kellet. Az apja kardját úgy
forgatta, mint ő hajdan. Nyíllal is megtanult bánni. Apja
kardját inkább nem használta, íjjal és nyílajkak
próbálokzott először, egy csatában, de ha azzal ment jött a
kard. De ha avval sem ment, akkor az ereje. A mai nap egy
gyakorló nap volt. Le kellet győznie egy szellet. Már
harcolt vele egy ideje. A Tessaigaval harcolt az elejétől
kezdve. Felmérte az ellenségett és utána döntött.
**
A gyermek mi születik, hatalma a legnagyobb. Megállítani
lehetetlen!
Szerelem az egyetlen! Halált is hozhat, de mégsem. Szíve
képes megállítani ha, rátalál szíve vágyára.
A démonok legfőbb úrra kinek döntése vitathatatlan.

-Miféle jóslat ez?
-Ryouga! Mit csinálsz itt?
-Találtam egy fura jóslatot Kouga. De valami jóslat
gyermekről ír.
-Jóslat gyermek? " Ez csak Kagome lány lehet!"
**
-Sesshomaru! Ma mi lesz az edzés?
-Befejeztem! Már mindent tudsz, amit kell.
-De akkor, egyet nem értek.
-Mit? Bár tudom, hogy meg fogom bánni.
-Mért engeded, hogy még mindig veled tartsak? Úgy tudom nem
kedvelted apámat!
-Igaz, hogy nem kedveltem az apádat. Meg nincs hová menned,
igaz?
-Nincs.
-Akkor a választ megkaptad. -és leült egy fa alá.
"-Nem nagyon értem a Bácsikámat. Utálja apámat és engem, meg
valamilyen okból védelmez. De miért akarja, hogy vele
menjek? Mi a pontos ok?"
"-Nem szabad, hogy Naraku megtalálja! Nem szabad!
Akármennyire nincs kedvem a dologhoz! Muszáj megvédenem EZT
A LÁNYT! Szánalmas mit ígértem apámnak! Szánalmas!"
**
Teltek múltak a napok.
-Megtaláltátok már azt a lányt?
-Méh keressük! De egy démonnal járja az utakat, és még vele
van egy macska-démon és egy kis gnóm is.
-Miféle Démon?
-Annak a kosnak a bátyja, asszem.
-Sesshomaru?
-Igen! Egyszer összefutottunk és a kis gnóm agy hívta.
"-Mit keresel ott Sesshomaru? Miért véded azt a lányt? Nem
fogok engedelmeskedni egy kölyöknek akármekkora is az ereje!
Lehet, hogy a 7 király leszármazotta de nincsen joga
uralkodni minden felett!"
**
Kouga megérezte Sesshomaru és Hanah illatát és Hanah illatát
Kagoméjnek vélte, így elment megnézni.
-Nagyuram, hova megyünk? -kérdezte Yaken, de választ nem kapott.
-DE fura szagot érzek! -szólalt meg hírtelen Hanah.
-Ez Kouga a farkas-démon szaga.
-Kagome! Elhagytad a pincsit? -és úgy, mint Kagoménél
megfogta az egyik kezét. -Sessy nem szólalt meg csak
előhúzta a Touki-jinit és a torkának, szegezte.
-Most azonnal elengeded a kezét és elhúzol innen Farkas!
-Mit akassz tőle?
-A tanítványom és az unokahúgom, szóval enged el!
-Sesshomaru, erre semmi szükség! -Sesshomaru szó nélkül
elrakta a kardot. Kouga elengedte Hanah kezét.
-Az én nevem nem Kagome hanem Hanah. Ő az édesanyám volt.
-Szóval te annak a pincsinek és Kagome lánya vagy?
-Igen. És ne nevezd pincsinek az apámat!
-KOUGA!!!
-Mi van Ryouga?
Megtámadták a falkát!
-Mi?! Indulás! -elindult és vele Hanah és Sesshomaru is.
Elérték a falkát és alig voltak túlélő. A támadó démonok sok
Farkas-démont öltek meg de, még voltak túlélők. Kouga a
dühtől rátámadt az ellenségre.
-Kouga vigyázz! -kiáltotta Hanah. "-Erő mi bennem lakozik!
Adj át végtelen hatalmadból! Tűz mentsd meg a végtől!
Pajzsba foglald! -míg ezeket mondta magában, leült a földre
és a két kezét összetette és koncertált arra, amire készült.
-Mit csinál? -kérdezte Ryouga.
-Koncentrál az erejére ami benne lakozik. -mindenki azt
hitte, könnyedén megölhetik a farkasokat de, tévedtek. A
maradék farkast Tűz pajzs fogta körül és minden támadástól
megvédve.
-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból!
Varázslatok szólítalak téged! Nyilak sokasága öld meg a
gonoszt démonokat ki előttem álnak! -kiáltotta Hanah dühvel
a hangjában. Az összes démonba egy-egy nyíl szállt és mikor
elérte elporladtak. Kouga és az életben maradt farkasok
csodálkozva néztek Hanahra. Ő felállt és akkor hirtelen
elájult és Ryouga fogta meg.
-Veled meg mi történt? -Sesshomaru kivette a kezéből és
elindult vele.
-Most meg hova viszed? -kérdezte Kouga.
-Segített neked. Most más semmi közünk nincs egymáshoz. -és
a táboruk felé ment.
**
-Hol vagyok?
-A táborban.
-És hol vannak a farkasok?
-Elájultál és visszahoztalak.
-Nem hiszek a szememnek! Sesshomaru és egy korcs.
-Naraku! Milyen okból jöttél ide?
-Te is tudod! Add át önként!
-Saját maga dönt a sorsáról. Én nem parancsolgatok neki!
-Támadás!
-Penge Tánc! -kiáltotta Kagura. Sesshomaru és Hanah
könnyedén kivédte a támadást.
-Hanah! Tűnj innen!
-DE bácsikám!
-Semmi de! Nem kaphatnak el téged! Menj el az öreg Jasuhoz ő
tudni fogja, mit kell tenni.
-És ő hol van?
-Az Átkozott erdőben. Ez az utolsó parancsom a számodra!
-Hanah egy kicsit furcsának találta Sessy viselkedését de,
nem törődött vele.
-Kirara! -megjelent a nagy Kirara. Felült a hátára és meg
egyszer Sessyre nézett. Ő harcolt a démonok ellen, amiket
Naraku küldött.
"-Remélem életben maradsz bácsikám! Már csak te maradtál
nekem, mint család!" -elindult és nem nézet vissza tudta,
hogy ha megtenné akkor nem tudna elmenni.
**
Nem tudta mi lehet Sesshomaruval és Yakennel. De volt egy
érzése, hogy életben vannak. Ő ment az Átkozott erdő felé.
Ahogy egyre közelebb ért, úgy érezte ereje, növekszik.
Leszállt egy tisztáson, az erdő közepén. Nem tudta, hogy néz
ki ez a "Jasu" vagy ki.
-Vártalak. -szólalt meg egy idegen hang.
-Ki vagy? -kérdezte Hanah. Kirara elkezdett morogni és Hanah
is arra nézett. Egy alak közeledett.
-Az én nevem Jasu. A tiéd meg Hanah. És a démoné meg Kirara.
-Honnan tudod?
-Sesshomaru mesélt rólad. 2 hónappal ezelőtt volt itt.
-Nekem azt mondta öreg Jasuhoz jöjjek.
-Igen, nem látszik rajtam de, már magam sem tudom hány éves
vagyok de, Sesshomarunál 2000 évvel vagyok idősebb, azt
tudom. Na mindegy! Gyere velem.
-Hova?
-Hát a szállásomra. Megvárjuk míg Sesshomaru ideér. -és
elindult elégé furcsa démon volt. Hosszú kék haj, a ruhája
meg fekete, a kardja nyele vörös színű, és a páncélzata
olyan, mint Sessyé. Átvágtak az erdőn és ismét egy tisztásra
értek és a tisztáson egy falu volt. Végigmentek a falun.
Hanah nagy meglepetésére ott csak démonok voltak. Nők és
férfiak. Gyereket és idősek. Meghajoltak mikor Jasu és Hanah
elhaladtak egy-egy falusi mellet. Hanah nem nagyon értette.
-Itt is volnánk.
-De ez az egész faluban a legnagyobb ház!
-Úgy bizony! Nálunk az a szokás, hogy a legidősebb a
legbölcsebb és neki kell engedelmeskedni.
-Ezért hajoltak meg?
-Nem. Az neked szólt.
-Mi?! De miért pont nekem?
-Majd megtudod. Gyere, megmutatom a szobádat. -kapott egy
szobát és ott az ágyon feküdt.
"-Miért titkolóznak folyton körülöttem? Miért nem mondod meg
bácsikám, hogy miért kellet meghalnia Anyunak meg Apunak?
Miért nem? És miért védesz meg amikor tudom, hogy nem
kedvelsz? Miért? Miféle erő lakozik bennem, hogy ezt kell
átélnem? Miféle? MIFÉLE???!!! MONDJA MEG VALAKI!!!"
-elkezdett zokogni és nem tudta abbahagyni. Végül elnyomta
az állom
Az álma:
-Hol vagyok?
-A tudatalattidban.
-KI vagy?
-Nem ismersz fel?
-Anya?
-Igen kislányom. És vagyok az.
-Annyira hiányoztál. -és szorosan megölelték egymást.
-Hanah! Nincs időnk erre. Néhány kérdésedre tudok
válaszolni. De szorít az idő.
-Miért kellet meghalnotok?
-Hogy téged megmentsünk. Ha akkor apád nem parancsolja azt,
hogy vigyelek el onnan, akkor te is meghaltál volna. És ezt
nem engedhette egy jóslat miatt.
-Miféle jóslat?
-Az áll benne, hogy én és apád össze fogunk jönni és lesz
egy gyermekünk. De nem közönséges gyermek. Kérdezd meg
Sesshomarut, hogy kik voltak a 7 király. És tudni fogod,
honnan van az erőd.
-Honnan tudsz Sesshomaru?
-Tudom, hogy a tanítod és nem bánom. De tudnom kell. Nem
mutatja de, szeret mit, egy rokonát. Neki ilyen a természete
és ezt nehéz megszokni. Az ékkőre nagyon vigyáz! Egy Naraku
nevű démon meg akarja szerezni és rossz célokra használni.
De enged, hogy ez megtörténjen! Megértetted?
-Igen. Megértettem.
-Hamarosan előkerül a végzet jóslata. Annak te vagy az
őrzője. Apád meg az élet jóslátának az őrzője volt. A
Tessaigaba van elrejtve. Vedd ki belőle és égesd el!
-Rendben mami. De még sok kérdésem van! Ki az a Kouga?
-Az időm lejárt mennem kell!
-Ne anya! NEM MENJ! KÉRLEK, MARADJ! KI AZ A KOUGA?
-ÁÁÁ!!! -ridadt fel álmából Hanah. "-Csak egy állom volt.
Semmi több. Reggel van. De mégis nem érzem a nap sugarait,
ahogy mindig is szoktam. Valami történi fog. Érzem és tudom!"
**
-Végre! Mér azt hittem történt veled valami barátom!
Hanah szobája előtt beszélt Jasu és egy idegen.
-Hol van? -Jasu csak a fejével bilentett a szobára és az
idegen a szoba felé ment. Kopódót.
-Ki az? -nem válaszolt csak bement.
-Sesshomaru?! Minden rendben?
-Gyere velem! -Hanah követe. Kimentek a házból egyenesen az
erdő felé. Egy másik tisztásra mentek. Ott volt egy vízesés
és egy furcsa fa ált a vízben.
-Hol vagyunk?
-Ez itt az Átkozott erdő szíve. Itt lapul a halál és az
élet, ezen a vidéken ő mondja meg ki hal meg vagy ki
születik meg.
-Ebben van a te sorsod. -szólalt meg Jasu aki most ért ide.
-Hogy lehet ez a sorsom?
-Meny közelebb a fázhoz és érintsd meg. Akkor bejutsz a
szívébe de, neked egy tekercset kell elhoznod, miben a
sorsod áll. -Hanah azt tette, amit mondott neki Jasu.
Elkezdett a víz felé meni de, mikor beledugta a lábát, egy
tűkör, olyan sima lett. Nem tudta senki sem megmondani, hogy
ez egy perce ezelőtt víz volt.
"-Ezt, hogy csináltam?" -tűnődött Hanah és egyre közelebért
a fához. Megérintett, és ahogy Jasu mondta a szívébe került.
Ott több 1000 tekercs volt.
-Most melyik az igazi?
"-Ha kilátástalan a helyzet. Tudod, mit kell tenned?
-Igen." -visszagondolt Sesshomaru tanítására és eszébe
jutott valami.
-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Segíts
nekem sorsomat megtalálni! -egy tekercs szállt felé és mikor
megérintette egy erő, kitaszította a fa szívéből. Kijött a
fából és visszamentek a házba.
-Ez lenne a sorsom?
-Benne áll.
-Sesshomaru! Mesélj nekem a 7 királyról.
-Honann veszed, hogy tudok valamit róluk?
-Az álmomban anyával beszéltem és azt mondta, kérdezzelek
meg és megtudom milyen erő lakozik bennem.
-Előbb olvasd fel mi áll benne, utána beszélünk róluk.
-Rendben. -Hanah kinyitotta és elkezdte olvasni.
A gyermek mi születik, hatalma a legnagyobb. Megállítani,
lehetetlen!
Szerelem az egyetlen! Halált is hozhat, de mégsem. Szíve
képes megállítani ha, rátalál szíve vágyára.
A démonok legfőbb úrra, kinek döntése vitathatatlan.

-Mi jelent ez?
-Azt, hogy az erőd minden démonnál nagyobb. És senki sem
tudja megfékezni az erődet. Szerelmes leszel valakibe, aki
megért téged. Az erőd halált is hozhat de még nem biztos. Ha
a szíved vágya meglesz, akkor erődet meg tudod fékezni. Te
vagy az összes démon királya és a döntéseidett el kell
fogadnunk.
-MI?! De hisz én csak egy Hanyou vagyok! Nagy erőkkel! Jasu
te biztos tévedsz!
-Nem tévedek! Ott voltam mikor az első jóslatott
megjövendölték! És akkor is ott voltam mikor ezt
megjövendölték! Az apám volt az aki mindig jegyzetelte az
ilyen fajta üléseket és vele engemet is elvitt, hogy utána
én legyek a jegyző. Mikor a másokdikat megjósolták akkor
nekem, kellet mennem mert, apám beteg volt. Senki nem
számíttot arra, hogy megtámadnak minket. Mindenki meghalt
akkor, kivéve én. Mielőtt még meghalt volna a Démon király a
kezembe adta a jóslatot. És azt mondta vigyázzak rá az
életem árán is és mondjam meg a fiának, hogy eljött az ő
ideje és a karjaim közt halt meg a legnagyobb démon, aki
élt! És te ennek a démonnak vagy a leszármazotta! Az erejét
uralod nagyobb mértékben, mint amit megjósolták! A Tűzet, a
Vizet, a Levegőt, a Földet, a Hegyeket, a Varázslatokat, a
Démonok és a Mikok összes erejét uralod! Egyetlen démonban
megtalálható ez! És még te sem tudod igazán használni ezt a
hatalmas erőt! Naraku azért akar megölni mert, nálad van a
híányzó ékkő meg túl nagy veszélyt jelentesz a számára. Az
ékkőnél is nagyobb hatalmad van a kezedben.
-Mért nem mondták meg nekem gyermekoromban?
-Azért mert akkor még nem tudták mit kezdjenek a nagy
erőddel. -szólalt meg egy idegen hang.
-Te meg ki vagy? -kérdezte Jasu.
-A nevem Shippou és a kis csapat egyik tagja. Én vetem át
Inuyasha szerepét. Megvédem a falut a szellemektől. A
mellettem álló személy meg Michyo. Ő meg Kagome szerepét
vette át.
-Mi?! Hiszen ő egy ember! Ide nem jöhetnek be emberek!
-Én hoztam ide. És amíg velem van, addig nem bánthatjátok.
"-Meg kell állítanom Narakut mint annak idején anya és apa
csinálta. Az ékkő, ha összegyűlik, akkor minden elpusztul.
De ha én szerzem meg akkor még van remény. Az erőmet tudom
uralni." Rendben. -mondta halkan Hanah.
-Mi van rendben? -kérdezte Sessy.
-Átveszem a szerepet anya és apa helyet.
-A kis csapat nem a régi de segítünk neked. -mondta Michyo.
-Köszönöm. Bácsikám! Köszönöm a tanítást de most velük kell
mennem. De tudom, még találkozunk valamikor.
-Tudom. És sok szerencsét Hanah.
-Most szólítasz elősször a nevemen. -és Sessyre mosolygott.

Így történt, hogy Hanah, Kirara, Michyo és Shppiou
elindultak az ékkőszilánkok felkutatására.
Olyan volt, mint régen. Shippou volt Miroku (perverzség
nélkül!), Michyo volt Sango (bumeráng nélük), Kirara maradt
és Hanah meg Kagome és Inuyasha egyszemélyben.
**
Folytatjuk!




Ősi jóslat 2
By: Kowi 121

5 fejezet : Egy új Barát, és két új útitárs

Már lassan egy hete mentek. Változás nem volt. Éppen egy
faluban voltak és a falu lakói mindennel eláraztották mert,
megmentették a falut.
-Gyere te korcs!
-MI ez? –kérdezte Hanah és kinézett az ajtón, ami nyitva
volt. Egy alakot látott és egy gyereket húzott maga után egy
lánccal. –Azonnal haggya abba! –kiáltott rá.
-Te az egyik megmentőnk vagy!
-Igen.
-Ne ártsa bele más dolgába.
-Hanah, minden rémben van?
-Nem nincs semmi sem rendben Shippou! Ez az ember láncon
tartja ezt a gyereket!
-Ő csak egy korcs!
-Ne merészelje lekorcsozni!
-Miért ne? –a veszekedésre mindenki kiment az utcára.
-Ha még egyszer kimeri mondani azt a szót, nem csak engem
hanem, még az apámat is megsérti!
-Szóval te is egy korcs vagy? Nem gondoltam volna.
-Michyo! Gyere gyorsan!
-Megyek Shippou.
-Kirara! Indulás. –Michyo és Shippou felszálltak rá és
felszálltak az égbe és onnan figyelték az eseményeket.
Tudták, hogy ezzel felidegesítették Hanaht és bármire képes.
-NA MI VAN KOCS MEGMENTÖNK?
-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Tűzet
mit úralom. Büntesd, szívtelen alakot! Érezze a fájdalmat,
mit én érzek! –mindenki meglepödött a következőkön. Az a
falusi porráégett. Semmi sem maradt belőle. –Ha még
valakitől meghallom ezt a szót, sokkal jobban fájni fog
neki, mint ennek az embernek. –odament a gyerekhez levette
róla a láncot és a hátára tette. –Kirara! Kövess! –Kirara
bólíntott. Hanah úgy ment, mint hajdan az apja. Csak sokkal
gyorsabban. Kirara alig bírta tartani a tempót. Hanah hátán
a gyerek elaludt a fáradtságtól.
**
Estére megálltak egy barlangnál. Michyo ellátta a gyermek
sebeit. Shippou tüzet rakott. Hanah meg elment szétnézni.
Késő este volt mikor a gyerek felébredt.
-Hol vagyok, és ti kik vagytok?
-Az én nevem Michyo.
-Az enyém Shippou. Övé meg Kirara.
-És az a személy, aki ott a fa tetejéről kémleli a tájat?
-Honan tudod, hogy ott áll hisz korom sötét van.
-Én a sötétben is látok.
-Milyen démon vagy kölyök? –jött feléjük Hanah.
-Tigris démon. Tudom furcsán hangzik mert, errefelé nem
gyakoriak a tigrisek de, én apámat keresem, és ide
keveredtem. De neked mi a neved?
-Az enyém Hanah. Tied?
-Machin de csak Mach-nak szoktak hívni. Te milyen démon vagy?
-Sokféle.
-Az, hogy lehet?
-Démonok, mikok, tűzek, vizek, levegőt, hegyeket, földet,
varázslatokat úralom. Anyám miko volt apám meg kutya démon.
Félig vagyok miko és kutya-démon, a többi érszem a 8 elem
keveredik. Így az erőm hatalmas.
-Én róka-démon vagyok. Michyo meg miko.
-Értem de, miért mentetek meg?
-Én is korcs vagyok, ahogy az apám is. Ő is Hanyou volt,
mint én. Nem látszik rajtam de, az vagyok. A kuya füleimet
10 éves korom óta, rendes emberi fülek váltották fel, és még
nem jöttem rá miért. Apám nem nagyon érdekelte minek hívják,
mert anyukám mindig mellette volt és segített neki. De már
egyikük sem él, hogy nekem segítsen. –felállt és elfutott be
az erdőbe. Nem érdekelte semmi csak futott és futott, míg el
nem érte a patakot ott megállt és leült a partjára és
elkezdett sírni.
-Mi a baj?
-Nehéz volt az élete. A saját szeme láttán halt meg az
anyukája és egész életében üldözték, és menekülni kellet.
Senkivel sincsen olyan jobban, mint Kiraraval. Ő mindig ott
volt mikor csak kellet és így ő került hozzá a legközelebb.
**
Hanah még mindig sírt, nem bírta abbahagyni vagy nem akarta.
„-Miért haltatok meg? Nem hiszem, hogy azért mert
megégjetek! Más volt az ok! Más volt az ok! De mi? Mi? Miért
kell ez átélnem?”
Reggelig nem tért vissza a többiek már indulásra készenáltak.
-Én is veletek tarthatok?
-Túl kicsi vagy. És nem is tudsz harcolni. –mondta Michyo.
-De tudok. Csak teli holdkor nem. Akkor elvesztem az erőmet
de, akkor meg jön a vésztartalék. Kérlek?
-Rendben de engedelmeskedsz a kéréseknek! –egyezett bele Hanah.
-Oké. –gyalog folytatták az urukat. Délben egy csapat Naraku
küldött démon támadt rájuk.
-Mindenki mögém! –mondta Hanah.
-Mire készül? -kérdezte Mach.
-Majd meglátod.
-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból!
Varázslatok szólítalak téged! Nyilak sokasága öld meg a
gonosz démonokat ki előttem álnak! –megint több száz nyíl
száguldott a démonok felé. Sok démont megölt de még a
felénél is több ált. –Közelharcra felkészülni!
-Értettük! –mondták a többek. Mach elővette a saját kardját,
mit senki sem látott. Michyo is elővette az oldalára kötött
kardot. Shippou is. Hanah meg az íját húzta fel. Elkezdődött
a csata. Michyo és Mach együtt harcoltak. Shippou és Kirara.
És Hanah meg egyedül.
-Hanah! Vigyáz, mögötted! –kiáltotta Shippou. Hanah
megfordult és a jobb karján lett egy seb.
„-Francba! Így most sem íjjal, sem kardal, sem az erőmet nem
tudom használni!” –a démon ismét támadni akart de valaki még
azelőtt megölte. Végül minden szellemet megöltek.
-Te az a farkas vagy aki mikor összefutottam Kougávak. Miért
segítettél?
-Te is segítettél nekünk és Kouga küldött, hogy meghálja
avval, hogy megvédelek, ha kell.
-Köszi de nem kell. ÁÁÁ! –ordított fel a fájdalomtól.
-Hagy nézem a sebedet. Nagyon csúnya és még el is
fertőződhet. –elláták a sebét és indultak volna.
-Minek követsz?
-Mondtam! Megvédelek, ha bajba kerülsz.
-Nem vagyok esetlen kis liba.
-Akár mit is mondasz én Kouga parancsait követem és követni
foglak.
-Nem! Szépen visszamész oda, ahonnan jöttél!
-Sajnálom, de nem tehetem!
-MI?! Azonnal elmész innen, vagy nagyon megjárod!
-Nem tudsz ártani nekem ilyen karral! –és a karjára mutatott.
-TE kis....(már elégé ideges!) Mi is a neved? –hirtelen
kedves lett.
-Ryouga. És a tiéd?
-Hanah.  TŰNJ MÁR EL RYOUGA! NEM KELL A SEGÍTSÉGED!
-Nem megyek el, mert a parancsot teljesítem!
Végül sikerült Hanahnak lenyugodnia és Ryouga velük
tartozhatott. Most már téllég olyan volt, mint régen. Kirara
maradt, Michyo volt Sango, Shippou volt Miroku, Machin volt
Shippou, mikor még gyerek volt, Hanah volt Kagome és Ryouga
meg Inulyasha. Csak annyi külömbséggel, hogy Inuyasha modora
Hanahban volt, Kagome modora meg Ryouga. Bisztos jó batátok
lesznek.
**
Folytatjuk!



Ősi jóslat 2
By: Kowi 121

6 fejezet : Halálig tartó barátság

-Ne menekülj Naraku! Itt vagyok, meg akartál ölni nem?
4 hónap telt el amióta a kis csapat ismét
összekovácsolódott. Hanah megtudta, hogy szülei haláláról
Naraku tehet. És most minden célja az, hogy megölje, bármi
áron is!
-Megint meglógott.
-Ugyanúgy, mint az elöző 62 alakomkor.
-Shippou ne emlékeztess léci. Mert így is dühös vagyok!
-Ok.
-Merre mehetnénk? És hol van egyáltalán a palotája?
-A hegyek közt még nem néztük.
-Jó ötlet Ryouga. Még a te ötleted is.
-Mi?! Hogy érted ezt?
-Ne kezdjétek! –szólt rájuk Mach. Hanah koncentrált.
-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Hegyek
szólítalak titeket! Keresek egy épűletett ott van e nálatok?
-Itt van a Ekis szorosnál!
-Mi volt ez? –kérdezte Michyo.
-A hegyek válasza. Indulás a Ekis szoroshoz!
-Tudod, hol van egyáltalán? –kérdezte Mach.
-Nem de ti biztosan!- BUMMM!!! Mindenki hasravágodott.
-Nem mi sem tudjuk.
-Akkor! Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból!
Hegyek szólítalak titeket! Vezessetek el az Ekis szoroshoz!
-Menjetek keletre és 5 nap múlva, ott vagytok!
-Köszönjük. –elindultak keletre az Ekis szoroshoz, hogy
végre leszámoljanak Narakuval.
**
5 nap múlva:
-Na végre! Meg van a mocsok!
-Akkor mire várunk?
-Semmire! –mondta Hanah és berontottak a palotába ott már
várta őket Naraku, Kagura, Kanna és úgy 500000 különbféle
szellem, szörny, démonok.
-Aki megöli az a lányt, azé lehet. És azt csinálhat vele,
amit akar! –és Hanahra mutatott.
-Ahoz nekem is van egykét szólnivalóm!
-Támadás! –mindek támadásba lendült. Kagura és Shippou,
Kanna és Mach egymás ellen harcoltak, Michyo és Kirara,
Ryouga és Hanah meg a külömböző szörnyek ellen.
„-Sikerülnie kell, meg kell halnia annak a korcsnak! Nem
maradhat életben! Nem szabad!”
-Mérges karmok!
-Süvöltő kard! Süvölts! –hallatszott két idegen hang. –Ugye
Hanah nem bánod ha én és a Bácsikád is beszállunk?
-Dehogy bánom! –ismét csöndes harc következett. Már mindenki
ki volt fáradva. A szörnyek csak Hanaht támadták meg a
többieket egynéhány. De legfökép Hanah.
-Bácsikám! Egy kis idő kellene!
-Mit forgatsz a fejedben?
-Még magam sem tudom de, már nem bírom.
-Rendben. –Sessy Hanah elé áll így ő mögötte meg Hanah
leülhetett a földre, piheni egy kicsit.
„-Ki kell találnom valamit! De mit? Várjunk! Az erőim közül,
egyedül a démoni erőmet nem tudom használni. A többi meg se
kottyan nekik. Szóval meg kell próbálnom. Eddig nem sikerült
kihoznom ez az erőmet de, tudom, hogy menni fog!”
-Erő mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból!
Bácsikám menj onnan! -kiálotta oda. -Démoni erő szólítalak!
Énemet hoz ki a sötétből! Átengedem magam az erejének, csak
segíts, kéret! –Sessy elment az útból. Mindenki Hanaht
figyelt Még Naraku meg a csatlósai is.
-Hatalmas erő kérlek téged! Segíts nekem! –nem változott
semmi. „-Nem sikerült. Vége mindenek. Ha megöltem volna
Naraku akkor, visszahozhattalak volna az életbe Anya és Apa!
Ez volt szívem vágya! Ez volt!”
Hirtelen Fekete fény tőrt fel a felszínre és Hanaht
beterítette az egész. Mikor vége lett mindenki nagy
döbbenetére. A fején két kutyafül, az agyarai
meghosszabodtak, az újain karmok lettek. Teljesen úgy nézett
ki, mint Inuyasha, csak fekete hajjal. Szépes lassan
előhúzta a Tessaiga amit, a hátán viselt. Mikor teljesen
kihúzta a tokból átváltozott. De 5X nagyobb volt, mint mikor
először kihúzta. Naraku azt hitte nagyobb, így nehezebb vele
harcolni de, Hanah megmutatta az ellenkezőjét. Az összes
szörnyet egyetlen csapással megölte, nem maradt belőlük
semmi más csak por.
-És most te jössz Naraku! –a hangja furcsa volt, mert a
saját meg még egy másik mély hangon beszélt.
-Ki vagy mi vagy?
-Én vagyok a második jóslat leánya. És ebben a személyben
testesül meg a Démon király, Vizek királya, Tűzzek királya,
Földek királya, Levegő királya, Varázslatok királya és a
Hegyek királya. Nem olyan könnyű elpusztítani őt. Mert mi
végjük!
-Kik?
-A 7 király vele van, akármerre jár. Szólított engem és meg
jöttem.
-Szóval mikor azt mondta: „Erő mi bennem lakozik! Adj át
végtelen hatalmadból! Démoni erő szólítalak! Énemet hoz ki a
sötétből! Átengedem magam az erejének csak segíts kéret!
Hatalmas erő kérlek téged! Segíts nekem!” akkor téged hívott
Démon király?
-Úgy van Jasu!
-Mi?! Hogy érted, hogy Démon király?
-Mindenki halja a hangjában még egy sokkal mélyebbet.
-Igen.
-Hanah mikor az erejét kéri akkor, nem a sajátját hanem,
amit végre akar hajtani, annak az erejét használja fel. És a
démoni erőhöz több kell ennél. A szíve vágya is kell hozzá.
Most a Démon király harcol helyette, mert ha ő tenné, akkor
HALÁLT okoz.
-Támadjatok! –kiáltotta Naraku. Kagura és Kanna támadtak.
-Tessaiga! Tudom, hogy nekem nem engedelmeskedsz. De kérlek
az össze erődet ad bele a követkő csapásba! Szélborda!
–kiáltotta Hanah de már a saját hangján. Naraku, Kagua és
Kanna meghaltak. Semmi sem maradt belőlük. Csak az ékkő volt
az, ami épen maradt. Hanah miután eltette a Tessaiga és
odament az ékkőhöz és felvett.
„-Sikerül!” –és ájultan zuhant a földre.
**
Hanah mikor legközelebb felébred abban a faluban volt, ahol
Shippou és Michyo lakik.
-Látom már jobban vagy. –jött feléje Ryouga és meghajolt.
-Miért hajolsz meg. Hisz barátok vagyunk.
-Ez a kötelessége. Te vagy minden Démon Királya. Bocsánat
Királynője. –mondta Jasu.
-Nem változtat semmit sem ki vagyok valójában! Az a lényeg,
hogy a barátaim itt vannak. –ezekre a szavakra
elszomorodott. –Bocsássatok meg de, azt hiszem, járok egyet.
-De nem is ismered a környéket!
-Tévedsz Ryouga. Itt életem egy ideig. A kedvenc helyemre
még el tudok menni. -Hanah egy vízeséshez ment ott térdig
belesétált a vízbe.
-Rég nem voltam itt kedves barátom igaz? Még mindig vigyázol
a titkomra?
-Igen!
-Köszönöm! Akkor vigyáz rá továbbra is.
-Szívesen, Hercegnő!
Csak egyszerűen Hanah. „-Mi ez a furcsa érzés mintha azt
akarná, hogy a vízesés mögé menjek!” –Hanah engedelmeskedett
az érzésnek és ment átment egy boltívféleségben és egy terme
ért.
-Hol vagyok? -kérdezte. Hirtelen két tálban tűz gyula ki.
–Nem! Anya, Apa! –meglátta a sírokat és odaszaladt. –Nem
hiszem el. Mért akarta bárki is, hogy idejöjjek? –Hanah
nyakában a nyék lélek szent ékköve lüktetett. Levette a
nyakából. –Értem már. Ki ide bezárta a gonoszt az is
bentragat. De mivel én egy miko vagyok így megtisztult és a
jó győzött. Kiengedett akár ki is legyél hatalmas Miko. Erő
mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Varázstok
szólítalak téged! Szabadíts ki, aki bentragadt. –lila lény
kezdte beragyogni a termet és akkora volt, hogy már a kinti
világ is észrevette.
-Mi ez Shippou?
-Ez az ékkő! Hanah kiengedi a megtisztult szellemeket és
Midoriut is. És evvel megsemmisül a kő.
Hanah a lila fénynél látta Kagomét, Inuyashaát, Mirokut, Sangot.
-Tudtuk, hogy sikerülni fog neked lányom. Ne feled! Ha
egyedül éreznéd magad, és nem vagyok melletted, néz fel a
csillagokra! Én onnan látni foglak és követem az útadat
amerre jársz! Ezt ne feled!!! (Ka.)
-Jól tudsz harcolni, de a szívedre is hallgas néha! (In.)
-Köszönjük, hogy bosszút állták miattunk és akiktet mi
akartunk megbosszulni.(Sa.)
-Bízhatsz abba, akit jól ismersz! És ne hagyd el a
barátaidat! (Mir.)
-Köszönöm, hogy kimentették az örök fogságból. Köszönjük,
amit értünk tették. Kicsi Királynő! –és eltűntek és vele a
lila fény is.
-A lelkük megnyugodott. Tudom, hogy Anya és Apa mindig velem
lesz. Anyu az íjamban, Apa meg a Tessaigaban. –kiment a
frris levegőre és szembe találta magát Ryougaval.
-Aggottam érte.
-Nem csak, azért mert Kouga az kérte?
-Az csak egy kifogás volt, hogy melletted legyek. Mikor
megláttalak beléd szertem azonnal. –egyre közebb ment hozzá.
Már alig válaszozta el egy öleléstől őket. –Féltetelek mikor
bajban voltál.
-Ryouga!
-Igen?
-Fogd be! –és megcsókolta a fiút. Ryouga nem bírta elhínni
és ő is viszonozta a csókot. A távolban valaki figyelte őket.
-Én megmondtam mikor beszéltél erről a srácról.
-Jól van, na! Te nyertél Jasu.
-Na, Sesshomaru mit fogsz kezdeni?
-Ne is tudom. Valószínűleg pótpapát fogok játszani.
-Na! Azért nem minden napos, hogy a démonok Vezére az
unokahúgod!
-Igaz. Meg azt hiszem megkedvelte.
A történetnek itt a vége. De sok minden történik még velük.
Jasu visszament a falujába. Michyo és Shippou
összeházasodtak (Igaz, hogy Michyo 15 évesen mutatkozik be
de, 18 éves most. Shippout meg ki is tudja?). Annyi évig
küzdöttek egy üt, hogy a végén szerelmesek lettek egymásba.
Machot meg, Hanah kistestvérének befogatta. És Sesshomaru,
téllég pót papát játszott. Yaken meg ott segített a faluban,
ahol csak tudott. (Megőrült? Dehogy, csak Sessy parancsa! )
Kirara is Hanah csakádjához tartozott, így mindig kapott egy
kis munkát a falu végelemzésében, de cserébe volt igaz
családja, akik szeretik. Hanah bátran végelmézte a falut a
Tessaigaval és a barátja segítségével. Ryouga megkérte Hanah
kezét, és végül ők is összeházasodtak.(Ne hidd hogy egy
pedofil Ryouga! Hanah a történet végére 20 éves és Ryouga
is!) Az összes démon ki megtudta, hogy a királyuk létezik,
őt keresik, nem sok sikerrel. Mert azt a falut nem csak egy
bátor lány védi hanem, a 7 király, ki egykoron ezen a földön
éltek. Ki megtalálta a falut, ott maradt és segített neki.
De voltak olyanok ki, az erejére fájt a foguk és azok
visszintesbe lettek helyezve.
Vége!!