Az utolsó szilánk (1)
(Az összetört álmok folytatása)
Naraku halála után mindenki azt gondolta, hogy vége a harcnak és útjaik végleg elválnak…azonban ez nem így történt.
Egy kunyhóban táboroztak le. Inuyasha, Kagome, Miroku, Sango, Shippou és Kohaku a tűz mellett ültek.
- Hogyhogy nem teljes az ékkő?- kérdezte Inuyasha az összeállított ékkődarabot forgatva, amiből egy kis darab még mindig hiányzott.- pedig Naraku összes szilánkja nálunk van sőt Kouga szilánkjai és a Kohaku hátába ágyazódott is. Hol lehet az az egy hiányzó szilánk?- a többiek is értetlenül néztek.
- Ne aggódj Inuyasha megkeressük.- mondta Kagome.
- Igen és mi is segítünk!- mondta Miroku és Sango.
- Jólvan. Holnap reggel elindulunk és megkeressük az utolsó szilánkot, majd mindenki mehet a dolgára.- mondta Inuyasha, mintha azt akarná, hogy a többiek minél előbb elmenjenek. Ezután kiment a kunyhóból. A többiek furcsállva néztek össze, Kagome pedig szomorúan lehajtotta a fejét.
- Hidd el Kagome, Inuyasha nem úgy gondolta. Csak azért ilyen zaklatott, mert az ékkő nem teljes még mindig.- magyarázta Miroku a helyzetet Kagoménak.
- Igen tudom.- mondta Kagome. Ezután lefeküdtek aludni. Inuyasha kiment a falu határában egy fára és az egyik faágon gondolkodott, hogy mitévő is legyen, ha teljes lesz az ékkő. A nagy gondolkodás közben pedig elaludt.
Másnap reggel felkeltek és felkészültek az útra. Shippou és Kohaku a faluban maradtak, Miroku, Sango és Kagome pedig elindultak Inuyashához, aki a falu határában várta őket.
- Merre menjünk?- kérdezte Inuyasha Kagomét.- Csak nem olyan nehéz megtalálni az ékkövet, hiszen már csak egy szilánk van.
- Hát…valamit érzek arra.- Kagome egy domb felé mutatott.
- Rendben, akkor gyerünk!- mondta Inuyasha lelkesen és elindult a domb irányába a többiekkel a nyomában. Inuyasha mindig előrébb járt, mint a többiek, mert nemakart most beszélni velük. Magában még nem tudta tisztázni a dolgokat, hogy mit is akar valójában. Nemsokára felértek a domb tetejére, ahonnan egy közeli tisztásra lehetett lelátni. Itt érdekes látvány fogadta Inuyasháékat. Húsz bandita támadott meg három kalandozót. Inuyasháék a dombtetőről szemlélték az eseményeket, inkább nemakartak beleavatkozni. A banditák az utazókra rontottak. Az egyik kalandozó, egy kétméteres, teljes páncéllal felvértezett fickó kardja mágikus kisugárzású volt és máris lecsapott vele négy banditát egy suhintással. A másik kalandozó arcát eltakaró, hosszú, csuklyás köpenyt viselt és egyetlen kézmozdulatára egy három méter magas földelementál emelkedett ki a földből, pont a rárontó négy bandita előtt. A banditáknak esélyük sem volt az elementál ellen. A harmadik kalandozó hosszú hajú, bőrpáncélos férfi az íjjával lelőtt a felé futó három banditából egyet, majd a rövidkardját előrántva végzett a másik kettővel is. Már csak egyetlen bandita maradt életben, aki könyörögve térdre esett. A csuklyás alak megszólalt.- Barátom, a kalandozók élete kemény. Ha erős vagy, fentmaradsz, ha gyenge vagy, elpusztulsz. Ezen semmiféle nyafogás nem változtat.- mondta a banditának, majd a kétméteres páncélos férfi egyetelen csapással végzett a banditával.
- Láttátok ezt? Micsoda mészárlás.- mondta Miroku.- Annak a magas fickónak a kardja gonosz mágiát sugároz. Vajon kik lehetnek ezek?- kérdezte Miroku a többieket.
- Hé, ti ott!- fordult feléjük a csuklyás.- Érzem hogy nálatok van ékkőszilánk.
Inuyasháék előjöttek nemmessze a kalandozóktól.- És akkor mivan, ha van nálunk ékkő?- kérdezte Inuyasha gúnyosan a csuklyás fickót.
- Ez azt jelenti, hogy tevagy Inuyasha igaz?- kérdezte a csuklyás, a két társa pedig közelebb lépett.
- Talált fafej.- mondta Inuyasha ismét gúnyosan.
- Akkor had mutassam be magunkat, az én nevem Solisar.- mondta a csuklyás.- Ő Osgari- mutatott az íjászra- ő pedig Sardullah Sharpa.- mutatott a páncélos alakra.
- És akkor mivan?- kérdezte Inuyasha még mindig gúnyosan.
- Csupán annyi, hogy mi vagyunk a végzeted!- mosolygott Inuyashára gúnyosan a páncélos fickó és felkészültek a harcra…
(Folyt . köv.)
2005.10.02
AJÁNLOM AZ OLDALT
