Jóslatok jóslata

1. rész

-         Nagyapa! Nagyapa hol vagy? – kiabált Kagome a ház udvarán. – Hova tűnt már megint. – mérgelődött magában a miko.

-         Itt vagyok! – hallotta nagyapja hangját Kagome az egyik melléképületből.

-         Na végre! – mondta Kagome – Mit csinálsz?

-         Régi jóslatokat rendezek.

-         Az jó lehet. Nézd, hoztam neked egy varázsigés tekercset. – mikor Kagome be akart lépni az ajtón megbotlott a küszöbben. A tekercs, amit hozott beesett a többi közzé.

-         Áhhhh Kagome azokat most rendeztem el!

-         Bocsánat

-         Most megint kezdhetem, előröl. Vidd be azt a tekercset a házba.

-         Jó. – Kagome felkapott egy tekercset és elindult a ház felé. Útközben Inuyashába botlott.

-         Hát te mit keresel itt?

-         Késtél és utánad jöttem. Menjünk.

-         Jó csak hozom a táskámat.

Kagome miután visszaért beleugrottak a kútba. Amint átértek rögtön a falu felé vették az irányt ahol a többiek már vártak rájuk.

-         Kagome! – ugrott a lány nyakába a kis rókaszellem.

-         Szia Shippou

-         Az meg mi a kezedben?

-         Ez egy tekercs, amin varázsigék vannak. Nagyapának szántam de valaki miatt nálam maradt. – nézett szúrósan Inuyasha felé.

-         Megnézhetem? – kíváncsiskodott Shippou.

-         Persze, nézd így kell kinyitni. – mikor Kagome kinyitotta a tekercset teljesen meglepődött.

-         - Ez nem is az a tekercs.

-         Hogy hogy? akkor mi az?

-         Ez egy jóslat, biztos akkor kevertem össze, amikor nagypapa rendezte ezeket a melléképületben.

-         És mi áll benne?

-         Mindjárt felolvasom:

Jóslatok jóslata mely olyan régi mint  e  föld

Él majd e földön két ember

Kiknek a szerelme az időn is átível

Szerelmük gyümölcs a gyermek

Kinek az élete figyelmes

Sokaknak vére folyik majd ereiben

Kik ezen a földön valaha is éltek…

-         Ez vajon mit jelenthet? – kérdezte Sango

-         Azt olvastad az elején, hogy jóslatok jóslata?

-         Igen.

-         Én már hallottam erről Kaede anyótól, menjünk hozzá. – mondta Miroku

-         Jó.

Elmentek Kaede anyóhoz és megmutatták és elmondták neki a dolgokat

-         Értem. Több jóslat is megjósolta ezt. Az egyik arról szól, hogy annál vagy azoknál fog felbukkanni, akikről szól.

-         Akkor köztünk van az a két személy, aki benne szerepel? – kérdezte Miroku majd Sango felé fordult – Sango leszel a gyermekeim anyja?

PUFFF…

-         Te perverz…- kezdte Sango de, Kaede anyó félbeszakította.

-         Szerintem nem rólatok szól. A második sorban az áll „Kiknek szerelme az időn is átível”.

Mindenki Inuyashára és Kagoméra nézett

-         Most meg mit néztek? – kérdezte Inuyasha és egyre jobban elvörösödött

-         Szerintem minden világos – mondta Kaede – ti szerepeltek a jóslatban

-         Hogy mi?! Ez nem lehet!! Ez csak egy szöveg, amit egy ócska papírra írtak! Kelt ki magából Inuyasha.

-         Inuyasha az ilyen jóslatok általában igazak.

-         Kagome mondj már te is valamit! – kérte a lány a fél szellem. Kagome tiszta vörös fejjel felállt.

-         Én most kimegyek – azzal megfordult és kiment az ajtón.

-         Inuyasha, menj már utána!

-         Én? De hát minek?

-         Hogy hogy minek? Menj már! – üvöltötték a többiek.

Inuyasha kiment és elindult Kagome illata után, a szent fánál érte utol.

-         Szerintem hülyeség ez az egészjóslat – szólalt meg végül a fél szellem – Ezekben, a dolgokban sohasem szabad hinni. – mikor felnézett Kagome kisírt szemeit látta meg először. A lány felállt és elindult.

-         Kagome várj már. Hova mész? – kiáltott utána.

-         Oda ahol szeretnek – kiabált vissza a lány.

-         De hát itt is szeretnek… – mondta Inuyasha de ezt már csak magának

Kagome meg sem állt a szobájáig.

„Miért kell ilyen érzéketlennek lennie? Miért olyan elképzelhetetlen az ami a jóslatban áll? Hiszen én annyira szeretem…”

Kagome csak feküdt az ágyán és sírt, a végén álomba sírta magát. Inuyasha a lány után jött, miután látta, hogy Kagome alszik, leüt az ágya mellé és csak várt. Egy idő után megeredt a nyelve.

-         Kagome én nem akartam a múltkor bunkó lenni, ahogy te szoktad mondani, csak tudod egy kicsit furcsa, hogy én apa legyek. Ezen még nem is gondolkodtam el és, hogy tőled legyen gyerekem… Én azt hittem Kikyou…

Ekkor vette észre, hogy Kagome még álmában is sír és motyog valamit.

-         Inu… yasha… miért… én szeretlek…

Csak ennyit hallott belőle de ezt kristály tisztán, teljesen ledöbbent.

-         Én is szeretlek – mondat végül, fogta magát és Kagome mellé feküdt az ágyba, majd a lánnyal a karjai között aludt el.

Reggel Kagome arra ébredt, hogy nem bír megfordulni, mikor kinyitotta a szemét az alvó Inuyashával találta szembe magát. Mikor jobban körül nézett látta, hogy Inuyasha álmában szorosan magához öleli. Elmosolyodott és addig nézte a fél szellemet, amíg az fel nem ébredt.

-         Jó reggelt. – mondta halkan.

-         Ez a legcsodálatosabb reggel.

-         Miért? – kérdezte Kagome

-         Mert azt a személyt tartom a karjaimban, akit szeretek. – az utolsó szót már a lány fülébe súgta.

-         De Inuyasha… és Kikyou?

-         Nem érdekel, csak te érdekelsz. – mondta Inuyasha és megcsókolta Kagomét. A lány hiába próbált tiltakozni az érzelmei nem engedték neki. Hagyta, hogy a fél szellem azt tegyen vele, amit csak akar. Inuyasha sem bír parancsolni magának. Lassan lekerültek róluk a ruhák és a körülöttük izzó levegőben egymáséi lettek.

      Ha szertnétek, hogy folytassam írjátok meg a Vélemények a ficikről menüpontba. Köszi

Kumiko