Kaedehez egy sápadt női alak lépett be

-         Hallottam a jóslatról. Hol van?

-         Tudod jól kikről, szól a jóslat. Minek akarod? – kérdezte Kaede

-         Ha elpusztítom a jóslatot, akkor soha sem teljesedik be.

-         Tévedsz Kikyou, így is, úgy is beteljesedik.

Kikyou hirtelen összerogyott, és a mellkasához kapott.

-         Mi ez? Miért érzek fájdalmat?

-         Elkéstél. – mondata halkan Kaede, de a hangja jeges fuvallatként söpört végig a kunyhóban – A jóslat beteljesedett. A testedet az a tudat tartja össze, hogy Inuyasha szeret téged és az iránta érzett gyűlölet. Mivel az egyik nem létezhet a másik nélkül, megérezted, hogy Inuyasha már nem téged szeret. Most veszteted el örökre, ő már Kagomét szereti.

-         Nem! Soha! – Kikyou meglátta a jóslatot Kaede mellett és utána kapott, miután elérte kettétépte.

-         Az első felét ismeritek de, a másodikat sohasem fogjátok megtudni!

-         Kikyou neee!! – Kaede halott nővére után kiáltott de Kikyou már nem hallotta.

Inuyasha a madarak csicsergésére ébredt, élénken éltek még benne az emlékek és ezek mosolygásra késztették. Lassan Kagome is felébredt és meg látta mosolygó Inuyashát.

-         Te min mosolyogsz? – kérdezte csodálkozva – egyáltalán te tudsz mosolyogni?

-         Miért kérded, hogy tudok-e mosolyogni?

-         Mert eddig még nem láttam egyszer sem, hogy te mosolyogsz.

-         Lehet, hogy nem szokásom mosolyogni de tudok. Ha akarod, többet mosolygok.

-         Nem, én nem szeretném, ha miattam megváltoznál én olyannak, szeretlek amilyen vagy. Nem akarom, hogy megváltozz.

Inuyasha elgondolkodott azon, amiket Kagome mondott neki.

-         Tudod Kagome – kezdte a hanoyou – amikor még Kikyou élt…- és elkezdett Kikyouról beszélni. Kagome nem bírta tovább. Kikyou neve hallatára könnyek gyűltek a szemébe.

-         Elegem van Inuyasha! Azok után is ami köztünk történt ismét Kikyouval jössz. SOHA TÖBBET NEM AKARLAK LÁTNI!!!

-         De Kagome…

Kagome amilyen gyorsan csak lehetet, felötözött és lement a kúthoz, Inuyasha követte.

-         Kagome én nem akartam…

De a miko már nem figyelt a fél szellem szavaira, csak oda adta neki a szilánkokat és belelökte a kútba.

-         Légy boldog Kikyouval! – kiáltotta utána

Inuyasha nem értett semmit. Mikor vissza akart menni a kút nem nyílt meg előtte, sőt még valamilyen erő meg is rázta.

Miután Kagome átlökte Inuyashát a kúton egy dobozra való szelleműző cetlit is utána borított a kútba. Majd sírva felrohant a szobájába és ismét álomba sírta magát.

Teletek-múltak a napok, Inuyashát hat ökörrel sem lehetett volna elvinni a kút közeléből. Sangoék hiába kérdeztek tőle bármit is ő nem válaszolt.

-         Inuyasha – álltak egyik nap a fél szellem elé. – Mi elmegyünk. Ha van valami változás, gyere utánunk.

Inuyasha épphogy csak bólintott. Mirokuék tanácstalanul elindultak Naraku után.

Kagome mikor egyszer kijött a szobájából, ami az utóbbi időben elég ritka volt, rosszul lett. Azonnal hívták a mentőket. A korházban kiderült, hogy több minden maradt Inuyasha után mit az emlékek. Kagome tudta, hogy nem mehet Inuysahához mert az ékkődarabok nincsenek nála. Így beletörődött abba, hogy egyedül maradt.

3 év múlva Inuyasha a kút mellett ült éppen, mint mindig amióta Kagome átlökte rajta. Ha nem a kút mellett ült, akkor a Szent fánál lehetett megtalálni. Nem ment messzebb a falu határánál.

Kagome éppen a fiával játszott az udvaron mikor leült a Szent fa tövébe, mert elfáradt.

Inuyasha mintha Kagome illatát érezte volna, de nem a kútból, hanem a Szent fától. Elindult a fa irányába de látta, hogy senki sincs ott. Mérgében leült a fa tövébe és elaludt. Álmában a Kagomét hívta, aki ezt meg is hallotta.

-         Inuyasha..

-         Kagome, miért tetted ezt, miért hagytál el?? Én szeretlek téged és évek óta, csak azt várom, hogy újra velem legyél.

-         Inuyasha én is szeretlek. Hiányzol, kérlek, gyere értem.

-         Kicsim menj be a házba.

-         Jó, mama.

Kagome a kút irányába futott. Beleugrott és kiszedte belőle a varázs cetliket. Inuyasha felijedt álmából és a kút felé rohant majd beleugrott. Azonnal kimászott a kútból és az első, akivel szembe találta magát az Kagome volt, aki a könnyeivel küszködött.

-         Kagome …- odarohant hozzá és olyan szorosan megölelte mintha attól félne, hogy a következő percben elszakítják tőle.

-         Inuyasha – mondta a lány és megölelte szerelmét.

-         Kagome miért tetted? Miért üldöztél el magadtól? Hiszen én szeretlek!!

-         Sajnálom, most már tudom, hogy tényleg szeretsz. Én azt hittem, hogy Kikyout szereted. De az előbb bele láttam a szívedbe és…..- de nem bírta tovább folytatni, mert hangos zokogásban tört ki

-         Kérlek, ne hagyj el többé. – mondta Inuyasha

-         Nem foglak.

-         Anyu, ki ez a bácsi?

Inuyasha hirtelen elengedte Kagomét és a fiára nézett.

-         Tied? – kérdezte Kagomét

-         Mutatkozz be. –mondta a fiának Kagome.

-         Szia én Inutaisho vagyok. Téged hogy hívnak?

Inuyashának leesett az álla.

-         Nem az enyém, a mienk. – mondta Kagome

-         Tessék?! Ő az én fiam?

-         Igen.

-         Kagome, én vagyok a legboldogabb ember a világon. – Inuyasha felkapta a lányt, és körbe pörgette.

-         Anyu, ki ez a bácsi? – kérdezte ismét Inutaisho.

-         Én – kezdte Inuyasha és letérdelt a fiához – vagyok az apukád.

-         Tényleg? – nézett kérdően anyjára a fiú, Kagome bólintott.

-         Jaj de jó! Végre nekem is van apukám! – és ezzel Inuyasha nyakába ugrott.

Ha valaki még ezek után is szeretné a folytatást elolvasni, az ismét jelezze a vélemények a ficikről menüpontban. Köszi Kumiko