4. rész

-         KAGOME!! – Inuyasha a lány nevét kiáltva ébredt fel, erre a többiek is felkeltek.

-         Mi a baj Inuyasha? – kérdezte Sango.

-         Valami nagyon rossz történt Kagoméval!

-         Ezt meg honnan veszed?

-         Érzem…nem…tudom!

-         Nyugodj, meg megtaláljuk őt is és Kikyout is. – mondta kedvesen Sango.

-         Aludj tovább. – tette hozzá Miroku. A többiek már rég visszaaludtak de Inuyasha szemére nem jött álom, egyre erősödő rossz érzése miatt.

-         Anyu! Anyu! – Inutaisho sírva riadt fel álmából az egész házat felébresztve.

-         Mi a baj kicsim? – jött be Kagome anyukája.

-         Azt álmodtam, hogy anyuval történt valami! – sít tovább nagyanyja karjaiban.

-         Cssss. Nyugodj meg. Ne sírj csak egy álom volt, anyunak nincs semmi baja. – nyugtatgatta a gyereket. Inutaisho valamennyire megnyugodott de alig, mert vissza aludni.

Reggel Inuyasháék korán elindultak napokig csak mentek de nem találtak semmit. Az egyik délután egy erdő mellett táboroztak le. Hirtelen az egyik bokorcsoport megzörrent majd Kagome lépett ki mögüle.

-         Kagome! – kiáltott Inuyasha és oda rohant a lányhoz. Jó szorosan magához ölelte de Kagome meg se mozdult.

-         Mi a baj? Mit csinált veled Kikyou?

-         Gyűlöllek. – mondta halkan a lány.

-         De…de Kagome miért mondasz nekem ilyeneket? – Inuyasha nem értett semmit, Kagome a fél szellemre emelte a tekintetét. Inuyasha belenézett a gesztenyebarna szemekbe de mást onnan nem tudott kiolvasni, mint fájdalmat és ürességet.

-         Mit tett veled Kikyou? – kérdezte ismét.

-         Most már tényleg nem fog teljesülni. – hallottak egy rideg hangot. Inuyasha elkezdett hátrálni.

-         Mit telttél vele te átkozott!

-         Csak egy kis varázslatot.  A csalódás illúzióját. Ez még rosszabb a halál illúziójánál is. Ebben a varázslatban azt szeretem a legjobban, hogy az ellen lehet fordítani az embert, akit a legjobban szeret.

-         Te.. a saját kezemmel szedlek szét!!!

-         Azt nem hiszem. Nézd csak. – mindenki Kagoméra nézett, akinek a kezében már egy kifeszített íj volt, amivel Inuyashára célzott.

-         Hazudtál. – mondta Kagome

-         Nem én nem hazudtam neked. Kagome és szeretlek!

-         Hallgass! Soha sem szerettél! Most megöllek!- Kagome kilőtte a nyilat.

-         Anyu! Ne! – Inutaisho sírva szaladt ki a szobából a konyhába.

-         Mi a baj? – kérdezték tőle a többiek – Megint rosszat álmodtál?

-         Anyu rátámadt apura. –sír tovább.

-         Na na na . ilyet még csak ne is gondolj. Anyukás sohasem bántaná apukádat.

-         De láttam! Anyut akarom! – Inutaisho egyfolytában ezt hajtogatta majd hirtelen eltűnt.

Inuyashának sikerült kitérnie a nyíl elől.

-         Kagome ne csináld! Gondolj a fiadra! – mondta Inuyasha ahogy magához, térítse a lányt. Kagome egy pillanatra habozott.

-         Nem! hazugság! – majd ismét kilőtt egy nyilat. De ekkor Inuyasha és közte megjelent Inutaisho aki, most a nyíl útjában állt. Miután Kagome meglátta a fiát azonnal megtörte az átkot.

-         Neeee!!! – üvöltötte egyszerre Kagome és Inuyasha. Inutaisho előtt hirtelen megállt a nyíl majd megfordult és hirtelen olyan gyorsasággal elkezdett Kikyou felé száguldani, hogy már csak azt látták, ahogy szétporlad a volt miko. Kagome semmivel sem törődve odafutott a fiához és átölelte.

-         Jól vagy kicsim?

-         Igen anyu.

-         Mégis, hogy kerülsz ide? – szalad oda ezzel a kérdésével Inuyasha.

-         Nem tudom, én csak anyut akartam.

-         Kagome jól vagy? – kérdezte a fél szellem a lányt.

-         Igen. Én úgy …úgy sajnálom. Ha nem hittem volna el Kikyou hazugságait, akkor…

-         Kagome semmi baj az a lényeg, hogy újra velem vagy.

-         Kagome tudsz valamit a jóslatról, hogy hol van? – kérdezte Miroku.

-         Nem sajnos nem…

-         És azt, hogy hova vitt téged Kikyou? – kérdezte Sango.

-         Az igen. Azt mondta, hogy a végzet hegyéhez.

-         Akkor menjünk oda. – mondta Miroku.

-          Jó. – egyeztek bele a többiek. Elindultak, 3 napi járás után el is értek a hegy lábához. Ott 20-25 barlang volt egymás mellett.

-          Kagome nem emlékszel, hogy melyik barlangba vitt Kikyou?

-         Nem csak a barlangban tértem magamhoz. Annyira emlékszem, hogy nagyon sötét volt.

-         Akkor nincs más választásunk végig, kell járnunk az összest. – mondta Miroku.

-         De van, nagyon halványan de érzem Kagome illatát, sőt még talán Kikyouét is.

-         Akkor menjünk. – mondta Sango.

Elindultak Inuyasha ment elől a földet szaglászva. A kis Inutaisho nem bírta ki röhögés nélkül.

-         Te meg min nevetsz? – kérdezte tőle Kagome.

-         Apu olyan viccesen néz így ki. – mondta és még hangosabb nevetésben tört ki. Inuyasha felállt és oda ment hozzá.

-         Ha tudsz jobbat, mutasd. – Inutaisho széles mosolyra húzta a száját, majd oda futott a negyedik barlanghoz.

-         Ide kell menni. – a többiek odamentek hozzá.

-         És ezt te honnan tudod? – kérdezte kerek szemekkel Kagome.

-         Érzem, hogy itt jártál.

-         Ez meg, hogy lehet?

-         A jóslatban az állt, hogy nagy ereje lesz. – kezdte az elmélkedést Miroku – Eddig nem tűnt fel vagy el hirtelen sehol ugye?

-         Nem. Ezt még eddig nem csinálta. Igaz nem is volt rá szüksége.

-         Úgy szólt a jóslat, hogy nagyobb ereje lesz, mint bárkinek ezen a földön. Eddig negyed részt szellem, negyed részt miko és félig ember.

-         Igen. – mondta egyszerre Kagome és Inuyasha

-         Nem lehet, hogy valamelyik ősötöknek varázs tudása is volt?

-         Én nem tudok róla. – mondta Inuyasha.

-         Én igen. Még a nagypapa mesélte régen, hogy volt egy valaki a családba, aki értett a külön fél varázslatokhoz, illúziókhoz és a gyógyításhoz.

-         Akkor itt van a kapcsolat! – kiáltott föl a szerzetes.

-         Milye kapcsolat? – kérdezték a többiek.

-         Több száz évvel ezelőtt a földön 4 nagy népcsoport élt békében. A démonok, a mikok, a varázslók és az emberek. Akinek mind a négy fajta vér csörgedezett az ereiben az volt a legerősebb. Kölcsönösen segítették egymást, de ez nem mindenkinek tetszett. Egy varázsló és egy démon egymás ellen fordították a démonokat és a varázslókat. Hiába próbálták a mikok és az emberek kibékíteni őket ez nem sikerült nekik. Azóta harcban állnak egymás ellen. A démonoknak szinte sikerült megölni az összes varázslót. Akik megmenekültek azok olyan helyen élnek ahol senki, nem találhat rájuk.

-         És mi lett azokkal, akiknek mond a négy vér folyt az ereikben?

-         Azokra mindenki vadászott, mert erősebbek voltak náluk. Sokakat még gyerekkorukban megöltek, mielőtt még felfedezték volna az erejüket.

-         Ez szörnyű. –mondta Sango.

-         Igen az……

Véleményeitekre még mindig kíváncsi vagyok. Köszi Kumiko.