Inuyasha látta ezt. Kiszakította magát Ayara öleléséből, és Kagome után akart futni, de már nem látta a lányt. A lehajtott fejjel álló Ayara felé fordult, és dühtől remegve szólalt meg.

-         Ezt meg miért tetted?! – kérdezte dühösen. Magyarázkodást várt, de nem ez történt.

-         Nem tehettem mást…- szólalt meg Ayara halkan.

-         Ugyan miért nem?! – kérdezte Inuyasha.

-         Azért mert Naraku megfenyegetett…- suttogta Ayara.

-         És ugyan mivel?! – kérdezte gúnyosan Inuyasha.

-         Azzal, hogy megöli a társaimat…és a húgomat…- mondta Ayara. Inuyasha észrevette, hogy a lány sír.

-         Mi? – kérdezte értetlenül.

 Ayara el akarta magyarázni, de ekkor hirtelen megjelent Naraku.

-         Szép volt Ayara…- mondta elégedetten.

-         Akkor elengeded őket?…- kérdezte a lány.

-         Nem. Azzal, hogy fogságban tartom a lelküket, a többi földszellem ereje is az enyém lesz…már csak egy hiányzik…a tied…- mondta Naraku.

Inuyasha nem hitt a fülének.

-         Szellem? Ayara egy szellem? Méghozzá földszellem…- gondolta. Tudta, milyen erejük van a földszellemeknek, és így értette, miért kell ez Narakunak.

-         De…azt mondtad!…Azt mondtad, hogy elengeded őket, ha összeugrasztom Inuyashát és Kagomét!…- mondta kétségbeesetten Ayara.

-         Hazudtam…- mondta Naraku, majd intett egyet.

Hirtelen megjelent Kanna.

-         Intézd el…- mondta neki Naraku.

Kanna Ayara felé fordította a tükröt, de Inuyasha ellökte a lányt, és így Kanna az ő lelkét kezdte elszívni. Inuyasha utolsó erejével még Ayarához fordult.

-         Keresd meg Kagomét…és mondj el neki mindent…ő tud segíteni…- suttogta, majd a földre zuhant.

Ayara futni kezdett. Az erejét használva megtalálta Kagomét, aki éppen a kútba akart beugrani.

-         Kagome, várj! – kiáltotta Ayara.

Mikor Kagome meglátta, megpróbálta elrejteni könnyeit.

-         Mit akarsz? – kérdezte a sírástól remegő hangon.

-         Kagome, nem az történt, amit gondolsz…Nem vagyunk egymásba szerelmesek Inuyashával…Naraku fenyegetett meg, azért tettem ezt, mert különben megölte volna a húgomat, és a társaimat…A kísérője, az a Kanna elszívta a lelküket, és azt mondta, elengedi őket, ha összeugrasztlak titeket…de nem tette, és Inuyasha lelkét is elszívta…- hadarta el Ayara kétségbeesetten.

-         Mi?! Elszívta Inuyasha lelkét? – kérdezte Kagome.

-         Igen…Ő mondta, hogy keresselek meg, mert te tudsz segíteni…- mondta Ayara.

-         Értem…De…hogy találtál meg? – kérdezte Kagome.

-         Az erőmet használtam…Én a földszellemek vezetője vagyok…- mondta Ayara.

-         Értem. Menjünk! – rohant el Kagome. Ayara utána.

Rohanás közben Kagome Ayarához fordult.

-         Ha ti földszellemek vagytok, miért nem védtétek meg magatokat? – kérdezte.

-         Azért, mert mi nem harcolunk…- mondta Ayara.

-         Ez jó, de azért a saját, vagy a barátaitok védelmére használhatnátok az erőtöket…szerintem…- mondta Kagome.

Ayara ezen elgondolkodott, de ekkor odaértek Narakuékhoz.

-         Nocsak…Kagome is itt van…így gyorsan elintézek mindenkit…- mondta Naraku.

-         Te azt csak hiszed! – mondta Kagome.

-         Nem hiszem…Tudom…- mondta Naraku, majd a gyökereivel támadott.

Kagome elugrott. Naraku újra támadott, de Kagome most nem tudott elmenekülni. A kezét maga elé emelte, de tudta, hogy most meg fog halni. Erős fájdalmat várt, de nem történt semmi sem. Meglepődve nézett föl. Előtte úgy fél méterrel egy gyökerek láncolataiból épült fal állt.

-         Jól vagy Kagome? – lépett mellé Ayara.

Teljesen megváltozott. Smaragdzöld ruha volt rajta, a fején egy kis koronaszerű koszorú volt a fején, és furcsa, ezüstszínű fény vette körül.

-         Igen…Ezt…te csináltad? – kérdezte döbbenten.

-         Igen…Rájöttem, hogy igazad volt…meg kell védenem magam...és a barátaimat…- mosolygott Ayara Kagomére.

-         Az erőmmel a fák gyökereire is tudok hatni, mint ahogy látod…- intett a fejével a fal felé.

-         Te intézd el a tükröt! Én addig lefoglalom Narakut…- mondta Ayara.

Kagome bólintott, célzott a nyíllal, majd lőtt. A tükör darabokra esett, a lelkek kiszabadultak. Inuyasha testébe is visszatért a lelke. Ebben a pillanatban érkezett meg Miroku, Sango és Shippou Kirara hátán. Először Kannára és a széttört tükörre néztek, majd Narakura és az előtte levő falra, végül Inuyashára, Kagomére és Ayarára.

-         Nos…most nyertetek…de azért még találkozunk! – mondta Naraku, és Kannával együtt eltűnt.

Inuyasha ébredezni kezdett. Kagome odarohant hozzá.

-         Kagome…- suttogta Inuyasha, majd rögtön elkezdett volna magyarázkodni, de Kagome félbeszakította.

-         Mindent tudok…Ayara már mindent elmondott…és segített is…- mondta.

Inuyasha Ayarára nézett. Ayara zavartan álldogált. Inuyasha elismerően pillantott rá, és ezzel Ayarában is feloldódott a feszültség, és elmosolyodott. Kagome segített felülni Inuyashának.

-         Kagome…- szólalt meg olyan lágy hangon Inuyasha, hogy Kagome beleborzongott.

-         Igen…? – kérdezte remegő hangon Kagome.

-         Én…szeretlek…- bökte ki Inuyasha.

-         Én is szeretlek…- mondta boldogan Kagome.

Inuyasha lágyan magcsókolta Kagomét, aki úgy érezte, a levegőben repül a boldogságtól.

Miroku vigyorogva nézte őket, Sango is mosolygott. Mikor Inuyasha és Kagome ajkai szétváltak, Miroku vigyorogva nézett rájuk, és már meg is szólalt volna, de Sango megelőzte.

-         Ő ki? – mutatott Ayarára.

Ayara feszülten figyelt.

-         Ő egy barátunk…- mondta Inuyasha.

-         Naraku megpróbálta manipulálni, de végül is minden rendbe jött…- mondta Kagome.

-         Ayara vagyok, a földszellemek vezetője…- mutatkozott be megkönnyebbülten Ayara, majd egy intéssel eltűntette a falat.

Mirokuék csak néztek.

-         A földszellemek vezetője…nem semmi…- Miroku elismerően füttyentett, Sango is érdeklődve nézett.

-         Én Sango vagyok…Ő meg Miroku és ő Shippou…És ő a cicám…Kirara…- mutatott be mindenkit Sango

Mirokun látszott, hogy készül megismételni egy rossz szokását, de Kagome és Inuyasha tudták, csak azért, hogy Sangot bosszantsa.

-         Mondd csak Ayara…- kezdte Miroku, de Sango egy hatalmas pofon keretében elhallgatatta.

-         Meg ne próbáld! – fenyegette meg Sango Mirokut.

-         Ugyan…Tudod, hogy csak téged szeretlek…- mondta Miroku az arcán éktelenkedő foltot dörzsölve.

-         Mit akart kérdezni? – kérdezte értetlenül Ayara a kuncogó Kagométól.

-         Azt...Hogy lennél-e a gyermekei anyja…Minden lánytól megkérdezi, de mostanában csak azért, hogy Sangot bosszantsa…- magyarázta Kagome.

Ayara egy ideig döbbenten nézett, majd nevetésben tört ki. Hirtelen szellemek jelentek meg körülöttük. Mindegyiken olyasmi ruha volt, mint Ayarán, csak a zöldön kívül barna szín is volt, és a hajukban sem volt koszorú. Egy kislány viselt csak zöld ruhát, aki Ayara felé rohant.

-         Nővérem! – kiáltotta boldogan.

-         Ayo! – kiáltotta nevetve Ayara, és megölelte a húgát.

-         Ők kik? – kérdezte kíváncsian Ayo Kagoméékra mutatva.

-         Ő Kagome…ő meg Inuyasha, ő Miroku, ő meg Shippou és ő Sango és a cicája Kirara…ők a barátaim…- mondta mosolyogva Ayara, miután mindenkit bemutatott.

-         Ő pedig a kishúgom Ayo…- mutatta be őt is Ayara.

Miután mindenki bemutatkozott mindenkinek, Ayara és társai indulni készültek.

-         Néha eljöhetnétek hozzánk…nem messze lakunk, egy tó mellett…- mondta Ayara

-         Jó ötlet…lehet, hogy elmegyünk…- mondta Kagome.

-         Mindent köszönök…- mondta Ayara.

-         Nincs mit…- mondta Inuyasha és Kagome.

Ayara megfogta Ayo kezét, búcsút intett Inuyasháéknak, majd a többi földszellemmel együtt eltűnt.

-         Hiányozni fog…- mondta Miroku.

Sango csúnyán nézett rá.

-         De én akkor is téged szeretlek…- mondta Miroku, és megcsókolta Sangot.

Sango elpirult, de nem ellenkezett.

-         Már értem, miért voltatok el annyi ideig…- mondta Kagome, aki úgy gondolta, nem csak közte és Inuyasha között történt valami.

Inuyasha ránézett, aztán megértette, majd átölelte Kagomét, és megcsókolta. Majd tovább folytatták útjukat… együtt.

The End