A varázsló

( by Keiko)

-         Már megint…- sóhajtott fel Miroku.

-         Nem értem, miért nem tud belenyugodni…- mondta Sango.

Mindketten a dühöngő Inuyashát nézték.

-         Nem értem, miért kell már hazamenned! – kiáltotta dühösen Inuyasha.

-         Mert holnap matematika dolgozatot írunk! – válaszolta Kagome.

-         A matek különben is a gyengém… tanulnom kell a dolgozat előtt…- folytatta a lány.

-         Nem érdekel! Nem mehetsz haza, amíg meg nem kerestük az összes szilánkot! – kiáltott Inuyasha.

-         Haza fogok menni, akármit is mondasz! – válaszolta látszólagos nyugalommal, de barátai tudták, fogytán van a türelme.

Kagome elindult a kút felé, Inuyashát faképnél hagyva. Épp beugrani készült a kútba, amikor a hanyou elé urott.

-         Nem mész te sehová sem! – kiáltotta, elállva az utat a kúthoz.

Kagome leszegte a fejét.

-         Fekszik! – kiáltotta.

Inuyasha elterült a földön. Kagome átlépett fölötte, majd beugrott a kútba, és eltűnt. Közben Miroku, Shippou és Sango is megérkezett.

-         Minden alkalommal eljátszák ezt, amikor Kagome haza akar menni…- mondta Shippou.

-         Ez volt kb. a huszonhatodik alkalom…- mondta Sango.

-         Huszonhetedik…- javította ki Miroku.

-         Mi? Te számolod? – kérdezte megrökönyödve Sango.

-         Inuyashának bele kéne nyugodnia ebbe… sokkal jobb lenne, ha nem dühítené mindig fel Kagomét…- váltott gyorsan témát Miroku.

-         Igen… én sem örülök, amikor Kagome elmegy, de már megszoktam…- mondta Shippou.

-         Igen… remélem, Inuyasha nem bántotta meg nagyon Kagomét…- mondta Sango, közben Inuyashára nézett.

-         Hagyjatok békén! Akkor sem kérek bocsánatot! – kiáltotta Inuyasha dühösen, majd elrohant.

Sangoék megrökönyödve néztek utána.

Eközben Kagome már a szobájában volt. Neki akart állni a tanulásnak, de folyton Inuyasha járt a fejében.

-         Inuyasha olyan gyerekesen viselkedik…sokszor nem értem, mit miért csinál…nem hiszem, hogy nem bír várni az ékkőkereséssel néhány napot…de vele ráérek később foglalkozni…viszont, ha most nem tanulok, akár meg is bukhatok…- gondolta Kagome, majd elővette a matematika könyvét, és tanulni kezdett.

Tíz óra körül fejezte be a tanulást. Holtfáradtan az ágyához ment, lefeküdt, és elaludt. Hajnalban meglibbent Kagome ablakának függönye, és Inuyasha ugrott be rajta. Körülnézett a szobában, majd az alvó lányon akadt meg a szeme.

-         Már elaludt…- gondolta.

-         Pedig bocsánatot akartam kérni tőle…- gondolta, majd leült az ablakpárkányra.

-         Nem értem, miért viselkedek ilyen furcsán…nem bírom nélküle…de nem tudom megmondani neki…hogy…hogy…- gondolta.

Gondolatait az ébresztőóra éles hangja oszlatta szét. Kagome mozgolódni kezdett. Inuyasha kivetette magát az ablakon. Kagome felnézett. A még mindig libegő függönyre nézett.

-         Ez furcsa… nem is fúj a szél…olyan érzésem van, mintha Inuyasha itt lett volna…- gondolta.

-         Kagome! Gyere reggelizni, mert különben elkésel! – hallatszott anyja kiáltása.

-         Megyek! – kiáltotta Kagome, felöltözött, majd lement a lépcsőn.

Megreggelizett, majd elindult az iskolába. A folyosón szembejött vele egy fiú, de olyan gyorsan, hogy feldöntötte. Kagome kezéből kihullottak a tankönyvek. Elkezdte felszedni őket. A fiú is segített, majd felsegítette Kagomét.

-         Bocs…- mondta szabadkozva.

-         Semmi baj…- válaszolt Kagome, de ekkor megszólalt a csengő.

Kagome besietett az osztályába, leült a helyére. Mikor a tanár bejött, vele jött az a srác is, aki feldöntötte a folyosón Kagomét.

-         Ő itt az új osztálytársatok Youko.- mutatta be a fiút a tanár.

-         Ülj le egy üres padba.- mondta.

Kagome mellett volt egy. Youko leült.

-         Szia, Kagome vagyok! – mutatkozott be a lány.

-         Szia, én meg Youko! Még egyszer bocs, hogy feldöntöttelek…- mondta a fiú.

-         Semmi gond. Itt laksz a közelben? – kérdezte Kagome.

-         Nem fontos…- tért ki a válasz elől Youko.

Ekkor elkezdődött az óra. Mikor vége volt a tanításnak, Youko odament Kagoméhoz.

-         Nincs kedved eljönni velem a bálba? – kérdezte Youko.

-         Milyen bálba? – kérdezett vissza Kagome.

-         Ma lesz… az iskola szervezi… nem tudtad? – kérdezte értetlenül Youko.

-         Nem…- felelte Kagome.

-         Akkor nincs kedved eljönni velem? – kérdezte a fiú.

-         Inuyashával kéne lennem…- gondolta Kagome.

-         Sajnos nem tudok…- mondta.

-         Kérlek…- nézett a szemébe Youko egy kedves mosoly kíséretében.

Kagome most nézte meg igazán Youko-t először. Magas volt és jóképű, mosolya lefegyverző.

-         Oh… rendben…- adta meg magát Kagome.

-         Jó! Nyolcra érted megyek! – ígérte Youko egy újabb mosoly kíséretében.

-         Szia! – mondta, majd elment.

-         Szia…- mondta Kagome.

-         Hogy-hogy nem tudtam ellent mondani neki? Elvileg Inuyashával kéne lennem…ki lesz akadva, ha megtudja, hogy mással randizom…bár…nem járunk…- gondolta, majd hazament.

Mikor a kertbe ért, megállt a Szent Fa előtt.

-         Ennél a fánál ismertem meg Inuyashát… csak a középkorban…- gondolta.

Mikor megfordult, Inuyashát találta maga előtt.

-         Inuyasha! Te meg mit keresel itt? – kérdezte.

-         Bocsánatot kérni jöttem…- mondta a hanyou a szokásosnál lágyabb hangon.

-         Bocsánatot kérni?…Tőlem?…- kérdezte meglepetten Kagome.

-         Igen…- válaszolt Inuyasha.

-         Inuyasha bocsánatot kér tőlem…? Ez furcsa…- gondolta a lány.

-         Akkor visszajössz? – kérdezte Inuyasha.

-         Hát….- habozott Kagome.

-         Kagome! Gyere be! – hallatszott anyja hangja.

-         Mennem kell! – mondta Kagome, és beszaladt a házba.

Inuyasha egy ideig utána nézett, majd eltűnt. Kagome, mivel az indulásig csak másfél órája volt, elkezdett készülődni. Megcsinálta a haját, már csak a megfelelő báli ruhát kellett kiválasztania. Fehérneműben állt a szekrény előtt. Inuyasha épp akkor akarta újra meglátogatni. Nesztelenül beugrott a szobába, és ott találta Kagomét fehérneműben. A lány nem vette észre.

-         Milyen szép… milyen fehér… milyen törékeny…- gondolta Inuyasha, majd halkan elsóhajtotta magát.

Kagome meghallotta, és maga elé rántotta egyik ruháját, de amikor látta, hogy Inuyasha az, megnyugodott.

-         Inuyasha! Mit keresel itt? – kérdezte.

-         Érted jöttem… visszajössz, nem…? – válaszolt a hanyou.

-         Oh… nem…- felelte Kagome.

-         Miért nem? – kérdezte Inuyasha.

-         Mert randim van… bálba megyek…- mondta Kagome.

-         Randi?! Bál?! Te valaki mással randizol?! – kérdezte felháborodva Inuyasha.

-         Igen…- válaszolta Kagome.

-         Nem hiszem, hogy ennyit nem lehet várni a szilánkok keresésével…- védekezett.

-         Nem a szilánkok érdekelnek! Te hiányzol! – kiáltotta Inuyasha, és közelebb lépett Kagoméhez.

Arcuk majdnem összeért. Inuyasha közelebb hajolt Kagoméhez…

-         Kagome! Egy Youko nevű fiú van itt! Azt mondta, a bálba akar elkísérni! Beengedjem? – hallatszott anyja hangja.

Kagome gyorsan elhajolt Inuyashától, és elpirult.

-         Persze anya… engedd be! – kiáltott le, majd Inuyashához fordult.

-         Kimennél?…Fel kéne öltöznöm…- mondta.

-         Oh… persze…- válaszolt Inuyasha, aki akkor jött rá, hogy Kagome fehérneműben áll előtte, majd kiugrott az ablakon.

Kagome gyorsan felöltözött, majd lement a nappaliba, ahol Youko már várta. Elköszöntek Kagome anyjától, majd kimentek a házból. Inuyasha egy fáról figyelte őket.

-         Ennek a fiúnak olyan furcsa szaga van… mint egy szellemnek…- gondolta Inuyasha.

-         Jobb, ha szemmel tartom… azt hiszem… ez egy szellem…- gondolta, majd nesztelenül utánuk eredt.

Közben Kagoménak folyton Inuyasha járt a fejében.

-         Azt mondta, hiányzom neki… és majdnem megcsókolt! Talán többet jelentek neki, mint egy ékkődetektor…- gondolta, majd egy bizarr ötlete támadt.

-         Ha most Youko-val randizok, Inuyasha egész biztosan féltékeny lesz… és akkor talán bevallja, mit érez irántam…- gondolta.

-         Gyönyörű vagy… szerintem a legszebb lányt kísérhetem el ma a bálba…- mondta Youko.

-         Köszi…- pirult el Kagome.

-         De ma biztosan jól fogom érezni magam…Youko nagyon helyes srác…- gondolta.

Eközben megérkeztek. A bál már javában tartott. Éppen Kagome egyik kedvenc számát adták.

-         Jössz táncolni? – kérdezte Youko.

-         Oh...persze…- válaszolta Kagome, de hirtelen meglátta Inuyashát az egyik ablakban.

-         Várj egy percet… mindjárt jövök…- mondta, és kiment a kertbe.

Inuyasha eléugrott. Kagome gyorsan körülnézett, nem látja-e őket valaki.

-         Mit szeretnél Inuyasha? – kérdezte.

-         Kagome, ez a fiú egy szellem, érzem a szagán…- mondta Inuyasha.

-         El kell jönnöd innen…- mondta.

-         Ne találj ki ilyeneket, Inuyasha! Youko-val osztálytársak vagyunk, hogy lenne szellem? – válaszolta Kagome, majd bement, faképnél hagyva Inuyashát.

-         Sohasem hallgat rám… iszonyú makacs… de vigyáznom kell rá…- mondta Inuyasha, majd felugrott az ablakra.

Már csak azt látta, hogy Youko és Kagome kisétálnak a kertbe.

-         Még kettesben is marad vele! – gondolta, és elöntötte a féltékenység.

Eközben Youko egy padhoz vezette Kagomét és leültek.

-         Ez valahogy jobb, mint a zajos bál…- mondta, majd a lányra mosolygott.

-         Igen… nyugodtabb…- mosolyodott el Kagome is.

Inuyasha egy fáról figyelte mindezt. Azt nem hallotta, mit mondanak egymásnak, de látta Kagome mosolyát, és azt is, hogy a lány nem ellenkezett, amikor Youko megfogta a kezét. Inuyashát elöntötte a féltékenység, legszívesebben laposra verte volna Youko-t. Hirtelen minden elsötétedet, Inuyasha az orráig sem látott. Mire világos lett, észrevette, hogy a pár eltűnt.

-         Az a szellem elrabolta Kagomét! – gondolta dühösen.

-         Biztos a középkorba vitte…- gondolta, és elindult Kagoméék háza felé.

Kagome egy szobában tért magához. Csak arra emlékezett, hogy az egyik percben még Youko a kezét fogja, aztán elájult. Felkelt az ágyról, és körülnézett. A falakból ítélve egy kastélyban volt, és amint kinézett az ablakon, megállapította, hogy a középkorban van.

-         De hogy kerültem ide? – gondolta, majd megpróbált kimászni az ablakon, de amint lábát a párkányra tette, egy furcsa erőtér visszalökte a szoba padlójára.

-         Így nem tudok kimenni…- gondolta, majd más szökési lehetőség után nézett. Más nyílás csak az ajtó volt.

Kagome elindult az ajtó felé, ami még mielőtt odaért volna, kinyílt. Kagome egy halk sikoly kíséretében hátraugrott. Az ajtó kitárult, és belépett rajta Youko. Fekete ruhában volt, és egy vastag, régi írásjelekkel díszített ezüstgyűrű volt az egyik ujján. Kagome a falhoz hátrált, de amint a fiú ránézett, megdermedt. A semmiből fekete bilincsek tűntek fel, és a falhoz bilincselték Kagomét. A lány nem tudta elszakítani őket, mozdulni sem tudott. Kagome sikoltani akart, de Youko egy mosoly kíséretében a szájára tette a kezét. Mikor levette a kezét a szájáról, a lány megszólalt.

-         Ki vagy te, és mit akarsz tőlem? Mert nem halandó vagy, az biztos…- mondta, és Youko-ra nézett.

-         A nevem Youko, de ezt már tudod… és a varázslók uralkodója vagyok. – válaszolta a fiú, és közelebb lépett.

-         Mit akarsz tőlem? – kérdezte Kagome.

-         Azt, hogy a feleségem legyél… már nagyon régóta keresek egy okos és szép királynőt magamnak… és az, hogy nagy erőd van, csak növeli a jó tulajdonságaidat…- mondta Youko.

-         Én a te feleséged?! Ne is gondolj erre, mert Inuyasha úgy is megment! – mondta Kagome.

-         Oh, igen… Inuyasha… ő egy kis probléma… de megoldom…- mondta Youko, majd Kagome hitetlenkedő tekintetét látva folytatta.

-         A varázserőmmel a szolgámmá foglak tenni… és elfeledtetem veled Inuyashát…- mosolyodott el.

-         Ne! – kiáltotta kétségbeesetten Kagome.

-         De igen… nem fog fájni… ne félj…- mondta Youko, majd egy hosszú, hegyes tőrrel egy jelet vésett Kagome jobb kézfejébe.

A lány mindent elfelejtett, csak azt tudta, Youko az ura, őt kell szolgálnia.

-         Most már hozzám jössz? – kérdezte Youko.

-         Igen… hozzád megyek…- válaszolta Kagome.

-         Csodás…- mondta Youko, majd egy intéssel eltűntette a bilincseket, odament Kagoméhez, és megcsókolta. A lány nem ellenkezett.

Youko kézen fogta Kagomét, és elvezette.

Eközben Inuyasha visszaért a középkorba.

-         Hol voltál? – kérdezte Sango.

Inuyasha nem törődött a kérdéssel.

-         Kagomét elrabolták! – mondta barátainak.

-         Mi?! – kiáltott fel Miroku, Sango és Shippou.

-         Ki? – kérdezte Sango.