-         Dehogy nem… Kagome! Gyere ide! – mondta, és a lány odasétált hozzá.

-         Látod… ő az enyém…- mondta lekezelően Youko.

-         Nem! Engedd el!!! – kiáltotta Inuyasha, és Youko-nak ugrott.

Youko könnyedén hárította a csapásait, de a hanyou-nak egyszer sikerült megsebeznie. Youko felordított, aztán Inuyasha susogó hangot hallott, majd éles fájdalmat érzett a mellkasában. Lenézett, és egy nyílvesszőt látott a mellkasában, ami egy fának szögezte. Felnézett, és meglátta Kagomét, a kezében egy íjjal.

-         Kagome… nem…az nem lehet, hogy te tetted…- suttogta, majd elájult.

-         Ügyes voltál szerelmem…- ment oda Kagoméhoz Youko.

A vállán a seb már majdnem begyógyult. Kagome szemébe egy pillanatig visszatért a régi csillogás, de ahogy Youko megcsókolta, eltűnt. Youko intett egyet, és Inuyasha teste megemelkedett. Kagome kihúzta a nyílvesszőt, és az ájult hanyou teste a levegőben lebegett. Youko elindult vissza a kastélyba Kagoméval. Inuyasha lebegő teste követte őket.

-         Mikor érünk már oda? – türelmetlenkedett Shippou.

-         Nem tudom… Talán Miroku tudja…- nézett Sango várakozóan a szerzetesre.

-         Semmivel sem tudok többet, mint ti.- felelte bosszankodva a szerzetes.

-         Miért folyton tőlem kérdezgetitek? – kérdezte.

-         Talán azért, mert te találtad ki ezt az egészet…- válaszolt rosszkedvűen Sango.

-         Többet nem hallgatunk Mirokura…- morogta Shippou.

-         Hagyjatok már békén! – mondta a szerzetes, majd ledermedt.

Sango, és Shippou várakozásteljesen nézett rá, majd Miroku előre mutatott. Előre néztek. Előttük volt a kastély kb. öt km-re.

-         Induljunk! – kiáltott Shippou, de Miroku leintette.

-         Ma már ne… majd holnap reggel…- mondta, majd a lemenő napra nézett.

-         Jó… Táborozzunk le…- mondta Sango.

Leültek a fák alá. Shippou hamar elaludt, Miroku meg Sango még fenn voltak egy kicsit, de aztán őket is elnyomta az álom.

Másnap reggel Inuyasha magához tért. Egy kör alakú teremben volt a falhoz láncolva. Láncai, mint a kígyók tekeredtek rá, nem tudta eltépni őket. Hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett Youko, az oldalán Kagoméval. Inuyasha tudta, a lány még mindig nincs magánál, mert Kagomén fekete ruha volt. Nem nézett ki rosszul benne, de Inuyasha tudta, Kagome ki nem állhatja a feketét.

-         Látom, felébredtél…- mondta gúnyosan Youko.

-         Minek hoztál ide? – feszengette Inuyasha a láncokat.

-         Mert szükségem van rád. Kagome, számomra valami megmagyarázhatatlan okból vonzódik hozzád, és azt tudom, hogy te is hozzá. Így nem lehet teljesen az enyém.

-         Belátod végre, hogy nem uralkodhatsz rajta? – kérdezte Inuyasha.

-         Nem igazán. Tudod, azért van szükségem rád, hogy Kagome örökre az enyém legyen…- vigyorodott el Youko,

-         Oh, igen? És ehhez miért kellek én? – kérdezte Inuyasha.

-         Ez egyszerű. Kagome meg fog ölni téged az esküvőnk előtt, így teljesen a varázslatom alatt fog állni. Végül is, még senkinek sem sikerült megtörnie a rá bocsátott varázslatot, szóval ez egyfajta óvintézkedés…- magyarázta vigyorogva Youko.

-         Most el kell mennem egy időre… meg kell szerveznem az esküvőnket… Kagome! Addig tartsd szóval kedves vendégünket! – mondta, majd elment.

Kagome és Inuyasha kettesben maradtak. A lány csak állt, nem nézett a hanyou-ra.

-         Nem veszíthetem el… Talán meg tudom törni a varázst…! – gondolta kétségbeesetten Inuyasha.

-         Kagome! Kagome, figyelj rám! Inuyasha vagyok! Emlékezned kell rám! – kiáltotta.

A lány ránézett, de tekintetében nem csillant meg a felismerés. De Inuyasha nem adta fel. Túl fontos volt neki a lány ahhoz, hogy elveszítse.

-         Kagome, emlékszel arra, amikor rajtakaptál Kikyou-val, amikor csókolóztunk? Akkor még nem tudtam választani közületek… Most már tudok… Téged választalak, Kagome! Csak téged! – kiáltotta teljes szívéből Inuyasha.

Kagome pislogott egyet, és szemében megint ott volt az a csillogás, ami régen, a kézfején pedig elhalványult a Youko által vésett jel.

-         Inuyasha? – kérdezte Kagome alig hallhatóan.

-         Kagome…- suttogta Inuyasha.

-         Inuyasha… Én… én sajnálom… hogy… bántottalak… nem akartam, de Youko irányított… nem tudtam megállítani…- kezdett lassan sírni Kagome.

-         Semmi baj… tudom…- suttogta vigasztalóan Inuyasha.

Kagome odament hozzá, és a láncain keresztül megölelte. Inuyasha lágyan megcsókolta. Kagome hozzásimult. Mindketten érezték a másik szerelmét, és Inuyasha láncai egy fehér fény kíséretében eltűntek, de őket nem érdekelte semmi sem, csak az, hogy együtt legyenek. Mikor a pillanat végetért, Inuyasha az ablakhoz sietett.

-         Itt ki tudunk szökni! – mondta, és már lépett volna ki az ablakon.

-         Ne! – kiáltotta Kagome, és visszarántotta őt.

-         Az ablakokon varázslat van… ha ki akarsz menni, visszalök…- magyarázta.

-         Oh… ez probléma…- mondta Inuyasha, és nem vette észre, hogy a jel megint erősen látszott a lány kézfején.

-         Mi a baj? – kérdezte, a megdermedt lánytól, majd meglátta a kezén a jelet, és a szemében a csillogás hiányát, és megdermedt.

-         Kagome visszaváltozott?…Ez nem lehet…Talán Youko közeledik…- gondolta kétségbeesetten.

Az ajtó kinyílt, és belépett rajta Youko. Sötétkék ruha volt rajta, és láthatóan nagyon elégedett volt valamivel.

-         Jó hír, szerelmem… Minden előkészülettel készen vagyunk…- mondta, majd észrevette a kiszabadult Inuyashát.

-         Mi?! Hogy szabadultál ki?! – kiáltotta, majd Kagoméra nézett, és észrevette a jel elhalványodását.

-         A jel! Elhalványult! Ezt te tetted! De most már mindegy! – kiáltotta Youko.

Intett egyet, és három fegyveres, erős szellem jött be, és lefogták Inuyashát.

-         Vigyétek a trónterembe! A szertartás hamarosan kezdetét veszi! – mondta, majd elsétált Kagoméval.

Inuyasha tehetetlenül nézte.

-         Kagome, emlékezz! Nem bírnám ki, ha el kéne vesztenem téged! – gondolta.

Inuyashát elhurcolták.

-         Vajon melyik ajtón menjünk? – kérdezte Shippou.

-         Szerintem azon…- mutatott a jobb szélsőre Miroku.

-         Jó… - bólintott Sango, és elindultak.

Reggel óta folyvást jöttek, és miután elértek a kastélyhoz, bementek a hátsó ajtón, és most a folyosók rengetegében próbálták megtalálni a barátaikhoz vezető utat. Hirtelen lépteket hallottak. Gyorsan behúzódtak a fal egy hasadékába.

-         Az ott Inuyasha, akit a szellemek fognak! – mondta halkan Miroku.

-         Segítsünk neki! – mondta Sango.

-         Ne! Inkább kövessük! Így a szellemek elvezetnek Kagoméhoz, és mindkettejüket meg tudjuk menteni…- mondta Miroku.

-         Jó…- egyezett bele Sango és Shippou.

A szellemek ekkor már a folyosó végén jártak. Mirokuék gyorsan utánuk lopóztak. A szellemek egy trónterembe mentek, Inuyashát a falhoz bilincselték. A padokban egy csomó szellem ült. A terem túlsó végén megjelent Youko és Kagome kézen fogva. Kagomén is olyan kék ruha volt, mint Youkon. A pár elindult az Inuyasha előtt lévő oltárhoz.

-         Itt meg mi folyik?! – kérdezte értetlenül Sango.

-         Nem tudom… figyeljünk…- mondta Miroku.

Megbújtak egy oszlop mögé, és figyelni kezdtek.

Eközben Youko és Kagome az oltárhoz ért.

-         Tessék…- adott Kagome kezébe egy tőrt Youko. Ugyanazt, amivel a jelet véste a lány csuklójára.

-         Tudod, mi a dolgod…- mondta.

Kagome elindult Inuyasha felé. A hanyou azon gondolkozott, hogy tudná megtörni a varázst. Nem akarta elveszíteni a lányt.

-         Kagome… Emlékszel, mit mondtam?…Szeretlek…Nem akarlak elveszíteni…- suttogta.

A lány egy kicsit meginogott. Inuyasha tudta, nemsokára megint a régi lesz.

-         Szeretlek, bármi történjen is…- suttogta.

A lány megállt. Szeme újra csillogott, a jel pedig már alig látszott.

-         Inuyasha! – kiáltotta, és oda akart rohanni hozzá.

-         Nem! – ordította Youko, és elkapta Kagome kezét, azt, amiben a tőrt tartotta.

-         Majd rásegítek! – mondta vigyorogva, és a lány kezével döfött.

A tőr majdnem elérte Inuyashát, amikor Kagome kiszabadította a kezét, és Inuyasha elé ugrott. A tőr őt sebezte meg.

-         Kagome!!! – kiáltott Inuyasha, amikor a lány rázuhant.

Elszakította a láncokat, és elkapta Kagomét, és biztonságba helyezte. Mirokuék is előugrottak. Shippou Kagoméra vigyázott, Sango, és Miroku pedig a szörnyeket irtották. Inuyasha pedig Youko-val harcolt, de nem tudta legyőzni. Youko éppen halálos csapást mért volna Inuyashára, amikor Kagome magához tért. Látta, hogy szerelmének segítségre van szüksége, ezért felkapott egy íjat meg egy nyilat, Youko-ra célzott, és lőtt. Youko csak egy szúró fájdalmat érzett, majd meglátta Kagomét a kezében az íjjal.

-         Kagome… szerelmem… hogy tehetted ezt velem…- suttogta, majd összeesett, és meghalt.

 Ebben a percben a palota, a szellemek, és minden eltűnt. Inuyasha felkapta Kagomét, és együtt estek a földre. Sango is a földre esett. Felkelt, körülnézett, és meglátta Mirokut néhány méterre tőle, mozdulatlanul a földön feküdni.

-         Miroku! – kiáltotta Sango, és a szerzeteshez rohant.

Miroku akkor tért magához. Meglátta Sangot, majd elmosolyodott.

-         Sango?…Lennél a gyermekeim anyja?…- kérdezte.

-         Mi? – lepődött meg Sango.

-         Kérlek… nem akarlak elveszíteni… szeretlek…- mondta ki a nagy szót Miroku.

Sango alig tudott megszólalni. Már olyan régóta várt erre a pillanatra. Könnyek szöktek a szemébe, majd felelt.

-         Én is szeretlek… És leszek a gyerekeid anyja…- válaszolta.

Miroku magához húzta, és megcsókolta. Eközben Shippou is földet ért Kirarával. Összeszedték magukat, és elindultak Inuyasháék felé. Inuyasha az ölében tartotta Kagomét.

-         Nagyon fáj…? – kérdezte a lány sebére mutatva, hangja gyengéd és lágy volt.

-         Már nem…- suttogta Kagome.

Inuyasha megcsókolta Kagomét, és nem akarta elereszteni. Még akkor is csókolóztak, amikor Mirokuék odaértek.

-         Khöm…- köszörülte a torkát Miroku.

-         Mi?…Jah…- vették észre magukat Inuyasháék.

Feltápászkodtak, de Kagome megszédült, és elájult. Inuyasha a karjaiban tartotta őt.

-         Vigyük el Kaedéhez…- javasolta Sango.

-         Jó…- egyezett bele Inuyasha.

Néhány nap múlva Kagome felébredt. Oldalra fordulva Inuyashát pillantotta meg.

-         Jobban vagy? – kérdezte a hanyou.

-         Igen…- válaszolt Kagome.

Inuyasha segített neki felülni, majd megcsókolta. Kézen fogva mentek ki a kunyhóból a többiekhez.

-         Kagome! De örülünk, hogy jól vagy! – kiáltotta Miroku, Sango és Shippou.

-         Én jól vagyok… És ti? – nézett végig rajtuk Kagome.

-         Mi is…- válaszolt Miroku.

Sango megcsókolta. Kagome elmosolyodott, majd elindultak, és folytatták az ékkőszilánkok keresését.

The End