6.:Bűntudat
2005.10.12. 18:52
Bűntudat
Kagome kezdett ébredezni. Fájt a keze és a feje. A hangog lassú pa tak ként csordogáltak a füleibe. Valaki beszélgetett. Pontossabban 3 valaki. Kagome a hangjuk alapján felismerte őket: Inuyasha, Kouga é s Kaede beszélgetek. Kagome vissza a kart aludni, de a neve hallatán ki nyitotta a szemét. Inuyasha az egyik, kouga a másik oldalán ültek, Kaede anyó pedik a tulsó fal melett matatott.
-Kaede anyó szerinted mikor fog felébredni Kagome-Inuyasha hangja most szomorúan csengett-már egy hete alszik. Aggódom érte.
Inuyasha aggódik értem? És már egy hete alszom?
-Nem tudom-felelte Kaede-nagyon súlyos sebet ejtettél rajta Kouga. Sze rencse hogy életben maradt.
Kouga lehorgasztotta a fejét.
Kagome csak most vette észrehogy Inuyasha fogja a kezét. Szólni akaa rt neki hogy felébredt, de hang nem hagyta el a száját. Kagome megszo rította a kezét.
Inuyasha odakapta a fejét.
-Kagome!-kiáltotta, erre Kaede és Kouga is odanéztek. Mindannyian me gkönnyebültek.
-Kérlek szólj sangoéknak-Kaede Kougahoz intézte szavait. Kouga f ölpattant és már rohant is kifelé.
Nem telt bele pár másodperc és a többiek berontottak az ajtón. M ivel Kagome nem tudott megszólalni csak boldogan mosolygott a barátai f elé. Sango, Miroku és Shippou örömtáncba kezdtek. Most még Sang o is megengette, hogy Miroku megfogja a kezét, Shippou pedig mert alacson y volt, a levegőben repült.
-Fölébredt! Fölébredt! Fölébredt!-kiáltozták.
-Tessék. Ezt idd meg-szólt Kaede és egy csészét nyomott Kagome k ezébe. Kagome hálásan rámosolygott az anyóra és kiitta a gyóg yszert. A szer azonnal hatott. A hangja visszajött és a fájdalom is m egszűnt.
-Köszönöm. Most már jól vagyok-mondta. Inuyasha felsegítette K agomet.
-Szerintem beszélj Kougaval-suttogta a fülébe a félszellem- Nagyon le van tőrve.
Kagome Kouga után nézett, aki most lépett ki az ajtón. Kagome elme nt a táncoló csapat mellett és Kouga után indult. A fiut az erdő közepén találta meg.
-Kouga-szólította meg Kagome
-Sajnálom-motyogta.
-De hát mit?-értetlenkedett Kagome. Lassan közelített a fiu felé és megállt mögötte.
-Hát ezt-Kouga most megfordul és Kagome kezére mutatott.
-Nem kell bocsánatot kérned.
-De kell. Majdnem meghaltál.
-Nem kell...
-De igen! Hiszen megölhetelek volna!
-Én ugrotam eléd! Te nem akartál bántani!
-De mégis megtettem.
-Én nem harakszom rád. Neked se kell magadra. Én nem gyűlöllek.
Kouga a lány szemebe nézett. Kouga szíve eddíg tele volt marcangol ó érzésekkel. Életében elösszőr volt bűntudata. Kouga meg ölelte Kagomet. A lány nem ellenkezett. Tudta hogy most engednie kell, hogy megnyugodjon. Kagome is megölelte a fiut. Miután kibontakoztak az ölelésből visszaindultak a faluba. Kouganak még volt egy kis bűnt udata, de az a tény hogy Kagome nem harakszik könnyített a lelkén...
|