Jóslat







Kagomenak egy hét kellett hogy teljesen felépüljön. Miután fel
épült, Kouga is elment. Kagome néha elég furcsán viselkedett. Elm
élázott, vagy a legkülömbözőbb pillanatokban elpirult. Inuyasha
selytette hogy mi lehet az oka.

Azóta viselkedik így mióta visszajött Kougatol-gondolta sokszor In
uyasha. A legváratlanabb percekben tette fel Inuyasha mindíg ugyanazt a
akérdést:

-Mi történt Kougaval az erdőben és nála?

Kagome ilyenkor csak elpirul, zavartan nevedgél és ő is mindíg ugy
anazt válaszolja:

-Semmi Inuyasha. Semmi. Fekszik!

És Inuyasha mindíg elterült a földön.

A többiek már ezt nagyon unták. Igaz őket is érdekelte miért v
iselkedik furcsán Kagome, de ezt már nagyon unta. Mikor egyszer este f
ürödtek ő is megkérdezte:

-Na mesélj! Miért vagy ilyen?

Kagome habozott. Körülnézett és minden bokorba bedobott egy kaviso
t . Szerencsére nem hallotak egy ˝Au!˝-t sem.

-na jó. Elmondon. De kérlek ne mond el senkinek!-Kagome lehalkította
a hangját- Én elmentem fürödni és Kouga utánam jött. Aztán
eltüntek a ruháim. Egyszer csak ott áll egy bokor mögött. Én l
edermedtem ő megcsókolt...

-Ugye csak nem?-Sango arcára kiült a megrökönyüdés.

-Szerencsére nem-válaszolta Kagome-még épp időben futottam el. S
zerencsére.

-Hogy hogy?

-Mert én... I Inuyashat szeretem.-fejezte be Kagome.

-Örülök. És ő hogy érez irántad?

-Hát... Egyszer azt mondta szeret, de nem hiszem hogy akkor magánál
lett volna.

Más nap már el is indultak. Dél körül egyszer csak robogá és
sikítás hallatszott a lavegőben. Nem sokkal késöbb egy lány fu
tott feléjük. Elesett, megfogta Kagomet és inuyashat majd elájult.
Ekkor egy sáskaszellem rohant feléjük. Inuyasha előkapta a kardjá
t és egy csapással végzett vele.

-Nincs baja-állapította meg Kagome-Csak elfáradt. De azér még al
aposabbam megvizsgálnám-folytatta és itt hátrapillantott Miroku fel
é, aki ártatlan képpel pislogott vissza rá. Inuyasha leesett a tant
usz és a vállára vette a lány. Nem sok idő után találtak egy
barlangot. Kagome és alány a barlangban, a többiek pedig kint voltak.
Sango párszor bevitt egy két füvet. Miroku nem egyszer be akart lop
ózni, de akkor Sango leütötte. Egy óra mulva aztán mind a ketten
kiléptek. A lány szép volt. Fekete haja és kékszeme nagyon illett
sötétkék kimonójához.

-A nevem Sayou-mutatkozott be a lány. a többikek mind bemutatkoztak. A
lány egyszer csak elhívta Inuyashat. Megállapodtak egy kidölt far
önkön és leültek.

-Beszélnem kell veled-tért rögtön a tárgyra a lány. Inuyasha c
söndesen figyelt.

-Kagomeról van szó. Én egy boszorkány vagyok.

-Boszorkány?

-Igen. De én a jövőbe látok. Mikor megfogtam Kagomet láttam a j
övőét. Olyan hatalma lessz ami Kikyonak nem volt. Tudom ki az a Kikyo
. Nagyon erős lessz. Erősebb mint egy szellem. De láttam mást is.
Kagomenak gyereke fog születni.

-Azt gondolotam.

-Ő is óríási erővel fog bírni. Csak van egy kis baj. Ha a gyer
ek az igaz szerelmétől fog megfoganni az erejével legyőzheti a szel
lemeket. De ha nem akkor Kagome a szüléskor meghal és a gyerek erej
ét gonosz célra fogja felhasználni. Ha a gyerek gonosz, a világnak
vége.

-Mekkora hatalma lessz Kagomenak? Vagy milyen?

-Szerintem te már a gyógyító erejét megtapasztaltad.

-A könnycseppek.

-Igen. De harcolni is tud. Inuyasha vigyázz Kagomera!

-Ezt most miért mondod el nekem?

-Mert szerintem te vagy az igaz szerelme.

Eközben Kagome egy fa mögött gubbasztott. Sayou minden szavát hall
otta...