Kutyaélet







Másnap visszamentek a középkori Japánba. A kúton túl gyönyö
rű napsüés fogadta őket. Bár csábító volt hogy maradjanak d
e indulniuk kellett. Összeszedték Shippouékat, elbúcsúztak Kaede
anyótol és elindultak. A nap fényesen sütött rájuk. Mindenki bo
ldogan sétált. Kagome egyszercsak megtorpant. A többiek kérdőn n
éztek rá.

-Ékkőazilánkot érzek-mondta-sok ékkőszilánkot

-Hol érzed?-kérdezte sietve Inuyasha.

-Egyenesen-válaszolta a lány.

-Indulás!-parancsolta Inuyasha és hátára vette Kagomet. A többiek
Kiraran követték. Kis idő mulva elérkeztek egy faluba. Az egész
lángokban állt. Középen egy ember kinézetű férfi állt. Egys
zerű ruhát viselt, oldalán egy zsák lógott. A kezében kard és
nevetve nézte a menekülő falusiakat.

-Kagome hol az ékkő?-Inuyasha levette a hátárol a lányt

-Abban a zsákban van-felelt Kagome. Inuyasha előhúzta a Tessaigat é
s támadott. A szellem csak most vette észre de ojan gyorsan védte a t
ámadást hogy az lehetetlenek tűnt. De Inuyasha sem hagyta magát. El
engette az egyik kezével a Tessaigat és a körmeivel támadott. A sze
llem ezt is védte de Inuyasha karmai levágták a zsákot. Az kinyilt
és por szállt fel belőle. A por Inuyashara szóródott. Egy pillana
tig fény volt aztán Inuyasha eltünt. A kimonója maradt csak utánn
a ami most a talaj felé tartott. A szellem is eltűnt.

-Inuyasha!-kiáltotta Kagome és a ruha felé szaladt. Eleredt az eső.
Az esőcseppek lassan eloltották az égő házakat. A falusiak sehol
sem voltak. Bizonyára elbujtak az erdőben. Kagome a ruha mellé érv
e észrevette hogy az kidudorodik. Óvatosan felemelte a kimonót és t
átva maradt a szája. A kimonó alatt egy fehérszőrű kutya fekü
dt. Most hogy megtalálták boldogan csóválta a farkát.

-Ez nem lehet igaz.-suttogta Kagome.

-Kagome mi a baj? És hol van Inuyasha?-érdeklődött Miroku. Mindenki
Kagome mellé futott.

-Itt-mutatott Kagome a kutyára.

-Mi!? Ez hogy...?-most Sangon volt a sor hogy meglepődjön.

-Gondolom a portól van-Kagome felvette a kutyát. Ő kedvesen megnyalog
atta a lány arcát- az ékkő miatt lehet ilyen képessége.

-De így hogyan öljük meg Narakut?-Miroku arca tanácstalanságot t
ükrözött.

-Nem tudom-rázta a fejét Kagome.

Csak most vették észre hogy teljesen eláztak. Kagome összeszedte I
nuyasha ruháit.Továbbindultak hogy keresenek valami fedezéket. Egy ba
rlanban száltak meg. Inuyasha lerázta a bundáját így vízözö
nt zúdított társira. Persze mindenki leszídta a kutyust aki most b
űnbánóan pislogott. Úgy döntöttek hogy az estét itt töltik.
Kagome éjszaka nagyon fázott. Inuyasha odabujt mellé és így mele
gítette a vacogó lányt. Reggel kisütött a nap. A harmatos fűben
megmeg csillant a nap fénye. Inuyasha verte fel a csapatot hangos ugat
ásával.Ki meg be szaladt a barlang száján.

-Szerintem azt akarja hogy induljunk-állapította meg Miroku. Tehát
újra elindultak. Inuyasha fojamatosan Kagomet követte és körülö
tte szaladgált. Egy erdőn haladtak át. Kagome ékkőszilánkot é
rzékelt. Szólni akart a többieknek de mielött megszólalhatott vol
na Inuyasha morogni és vicsorítani kezdett. A fa mögül előlépet
t egy alak. Az a férfi volt akival tegnap találkoztak. Most mosolyogva
nézte a mostmár ugató kutyát.

-Aranyos kutya lett belőle-mondta elégedetten a szellem.

-Mit tettél vele?-Kagome a kutyához futott.

-Én? Semmit. A por hozta elő a titkos enjét.

-Ez mit jelent?

-A barátotoknak több énje van. Ahogy nektek is. Ez a por előhozza a
z igazi énjét. Pl. ha egy sáskaszellemre szórom akkor az egy köz
önséges sáska lesz.

-És mi van akkor ha az igazi énje egy pusztító szellem?

-Az nagyon ritka. Álltalában egy ártatlan teremtmény hoz elő. De
mivel a legerősebb társatok kutya nem tudtok legyőzni.

-Azt csak hiszed-Kagome előkapta az íját és nyilát.

-Egy egyszerű nyillal nem tudsz végezni velem-nevetett a szellem-minden
porhasználatkor erősebb leszek.

Kagome kilőtte a nyilat. Az sebesen száguldott felé. A szellem az ut
orsó pillanatban arébugrott.

-Nem rossz de nem elég jó-kiáltotta és örült gyorsan futni kezd
ett kagome felé. Kagome nem tudott már kitérni és a szellem rászo
rta a porát. Ismét a szokásos fény keletkezett. kagome eltűnt. He
lyette négy külömböző színű fény lebegett. Egy piros,kék,
arany és egy zöld. A három fény egybeolvadt és a helyén megjel
ent kagome. De mégsem ő. Az arca pont olyan volt de más lett a ruhá
ja és csodálatos aura vette körül.

-Ez nem lehet igaz! Te nem lehetsz ő!-rémüldözött a szellem. Kago
me kinyujtotta a kezét. A zsákból az ékkövek a kezébe repülte
k. A másik kezével intett egyet a szelem felé. Egy energiahullám ta
rtott a megszeppent férfi felé. Miután elérte megszűnt létezni.
Ismét felizott a fény. Kagome és Inuyasha visszaváltoztak. Kagome
döbbenten pislogott. Inuyasha fölkelt ere mindenki az égre fordítot
ta a tekintetét.

-De jó ujra ebben a testben-lelkendezett Inuyasha-Most meg mi van?

Kagome elpirult és Inuyashara mutatott. A fiu is odanézett. Csak most
vette észre hogy teljesen mesztelen. Lángvörösre gyult az arca. kag
ome elővette Inuyasha kimonóját és még mindíg az eget kémlelv
e átnyujtotta. A félszelem gyorsan fölöltözött. A többiek lev
eték a tekintetüket az égről és most mindenki Kagomera meredt.

-Kagome-szolt csendesen Miroku-Mi volt az amivé változtál?

-Fogalmam sincs.