Újra együtt







Kagome várakozva nézett a többiekre mojd megint megszólalt:

-Ti kik vagytok?

Miroku és Sango összenéztek.

-Sango kérlek keress egy orvost-szólt kedveséhez Miroku. Sango gyorsa
n elsietett. Inuyasha kagoméhoz fordult.

-Na jó. Téged Kagomenak hívnak. Az én nevem Inuyasha ő pedíg Mi
roku, az a lány aki elsietett Sango. Ja, ő itt Kirara.

Kirara felugrott az ágyra és dorombolva dörgölőzött Kagomehoz.
Kagome megsimogatta a fejét. Így telt el pár perc, aztán Sango l
épett be mögötte egy orvossal. Az orvos mindenkit kiküldött és
megvizsgálta Kagomet. 10 perc múlva kilépett.

-A lánynak amnéziája van(ne kérdezétek honnan tudnak enyit ezek a
z orvosok). nem emlékszik semmire-közölte.

-És mi mit tudunk tennikérdezte Sango.

-Meg kell várni míg újra emlékezik. Ezt egy bizonyos mozdulat, tá
rgy vagy esetleg egy személy hozhatja vissza-mondta, aztán elsietett. S
ango kizárta a fiukat és odaadta Kagome ruháit. Kagome gyorsan föl
öltözött és kilépett.

-Sango elmondta mi történt-magyarázta-Már mint hogy amnéziás va
gyok. Gyertek be!-és visszalépett a szobába.

A többiek követték és leültek. Sango most elmondta a legfontosab
bakat. Azt hogy ő együtt vannak Inuyashaval hogy ő egy félszellem,
ő meg Mirokuval és hogy vigyázzon Narakuval meg hogy ő a jövőb
ől jött.Többet nem mertek elmondani hiába kérdezgetett Kagome.

Gyorsan elaludtak és másnap el is indultak. Inuyasha próbált köz
eledni Kagomehoz, de ő vagy kikerülte, vagy hirtelen gyorsan meg kelett
beszélnie valamit Sangoval. Inuyasha nagyon szomorú volt. Kagomenak b
úntudata volt azért mert ennyire megbántotta Inuyashat, de nem tudott
mit tenni.

"Amikor Inuyasha közeledik elönt a forróság és akaratlanul mind
íg elmenekülök. Pedíg igazán aranyos"

"Jaj Kagome miért menekülsz? Én nem bírom ki nélküled. Rosszabb
mint mikor hazamész. Most itt vagy de nem érlek el. Oly közel még
is oly távol!"

Este egy barlangban táboroztak le. Tüzetragtak. Csak egyedül Kagome
és Inuyasha nem aludt. Inuyasha folyamatosan Kagomet bámulta. Nem bí
rta levenni róla a szemét. Kagome teljesen megbabonázta. Kagome ész
revette hogy Inuyasha figyeli. A szemébe nézett. Furcsa csillogást fe
dezett fel benne."Miért néz így rám? Miért nem fordítja el a te
kintetét? Nem is tdom mit érzek igazán iránta. Tudni akarom! Láto
m, érzem hogy ő szeret de én nem tudom! Nem ismerem fel. Lehet hogy e
z az érzés az? Amikor ránézek melegség tölt el, és mindíg m
eg akarom ölelni és csókolni. Vele akarok lenni! Igen! Ez lesz a szer
elem!"

Kagome hirtelen fölállt.

-Aszthiszem... Elmegyek sétálni-szólt és kilépett az ajtón. A s
ötétség bevonta az eget. Kagome egyenesen az erdő felé ment. Bel
épett az erdőbe és folytatta az útját. Aztán hirtelen megállt
. Gyönyörű szép látvány tárult a szeme elé. Egy kicsi víz
esés táplált egy apró, tisztavízű patakot. Itt ritkásabbak vo
ltak a fák. A patak vize, hullámokat festett a sziklára, és a fák
ról virágszirmok hullotak le. Ki-ki a vízbe vagy a földre. Az egé
sz csillogó ezüst fényt árasztott. Leült a földre és dúdolg
atni kezdett. Inuyasha most fölállt a barlangban és követte Kagomet
az illata után. Könnyer rátalált. Őt is egy percre elkábítot
ta a látvány, aztán Kagomet kezdte hallgatni. Olyan gyönyörűen
énekeklt mint szokott. Inuyasha előlépett a fák mögül. Kagome a
ra kapta a fejét és megnyugodott mikor látta hogy csak Inuyasha az.

-Leülhetek?-kérdezte Inuyasha és Kagome mellé mutatott. Kagome bó
lintott. Inuyasha leült a lány mellé.

-Sajnálom...-kezdte Kagome. Inuyasha felkapta a fejét-Nem akartalak meg
bántani-a fiu szemébe nézett-tudom hogy ez most nhéz neked, d ehidd
el én nem akartam... Én nem akartam eltávolodni tőled, csak nekem
most minden olyan új. Nem értek semmit . És nem...-de nem tudta fojta
tni. Inuyasha forró ajkai az övéhez tapadtak és nem engedték el.
Kagome visszacsókolt és a fiu vállaira tette a kezeit. Inuyasha föl
emelte az egyi kezét és megfogta vele Kagome arcát. Miután szétv
áltak Inuyasha enyit mondott:

-Kagome szeretlek!

-Én is téged!-Kagome ujra megcsókolta kedvesét.

-Inuyasha-suttogta Kagome-emlékszem!

Inuyasha válaszképpen csak újra mecsókolta...