Naraku küldeménye







A kis csapat csöndesen sétált. Miroku és Sango néha egy egy pill
antást küldtek, de nem szóltak semmit. Kagome észrevette a pillant
ásaikat és rákérdezett:

-Mi van?

-Azt hittem-kezdte Sango-hogy mindenfélét fogsz kérdezni. Miért nem
?

-Ja, már nincs minek. Már mindenre emlékszem-válaszolta lazán. Mi
roku és Sango összenéztek, aztán Miroku Inuyashat, Sango Kagomet vo
nszolta arébb.

-Na mesélj-rángatta barátnője karját Sango.

-Hát, semmi sem történt.

-Azt nem hiszem. Akkor hogyhogy emlékszel?

-Jól van. Megcsókolt, meg aztmonda hogy szeret. Nekem meg hírtelen es
zembe jutott minden. Ennyi.

-Mi történ?-faggadta barátját Miroku.

-Semmi!-válaszolta Inuyasha és kezeskedett egy púpról Miroku fejé
n, azután Kagmehoz sietett. Miroku pedig sangohoz csatlakozott.

-Látom nem szedtél ki sokat belőle-jegyezte meg sango Miroku púpj
át figyelve.

-Hát nem-Miroku Sango elé futott és sunyin nézett rá. Sango belek
ezdett:

-Semmi különös. Inuyasha megcsókolta, meg azt mondta szereti.

-Jó erős csók lehetett-Miroku megcsókolta Sangot és folytatta ú
tját. De nem sokáig sétálhattak nyugodtan. Egyszer csak az ég bes
ötétedett és ezernyi szellem jelent meg az égen. Vezetőjük Nara
ku volt. Mögötte szorosan egy ninja(nindzsa) állt.

-Nocsak nocsak. Csak nem Inuyashaék? Hoztam nektek egy kis ajádékot-m
ondta Naraku és a háta mögé mutatott. Inuyasha előrántotta a Te
ssaigat, Sango átöltözött, Kagome pedíg lövésre készen ál
lt.

-Támadás!-kiáltotta Naraku. A szellemek megindultak, de Inuyashaék
is. Kagome Naraku felé célzott és lőtt. A nyíl megint színponp
ázott, és egyenesen Naraku szívébe talált. A nyíl felizott, é
s csak prot hagyott maga után, meg egy bábut. Kagome most a többi sze
llemem foglalkozott. Mindenki folyamatosan írtotta a szellemeket, míg
végül csak egy maradt. A ninja. Inuyasha rátámadott. De minden hi
ába volt. A ninja könnyen elugrott minden csapása elöl, végül e
gy jól irányzott jobbegyenessel kiütött. Inuyasha szánkázott a
földbe, végül egy fa álította meg. Teljes erejébóő nekicsp
ódott. Kagome hirtelen a ninja felé kezdtt lépkedni. Midenki megdöb
bent, még maga Kagome is. A ninja ütni készült, de Kagome egy kéz
zel hárította. Mintha a keze külön életet élne. Inuyashaék d
öbbentet figyeltek. A ninja megint támadott, de Kagome megint hárít
otta és most meg is ütötte. A szellem is szánkázott, végül f
ölpattant. Elkezdett futni, de olyan gyorsasággal, hogy szem nem is l
ázhatta. De Kagome mintha látta volna. Hirtelen megmozdult a keze és
ütött. A ninja megint elrepült. Jó mélyen a földbe űlyed, de
megint talpra állt és előhúzott egy kardot.

-Sango!-szólt Kagome-Légyszives add oda a kardod!

-De hiszen te nem is tudod használni!

-Nem baj, csak add oda!

Sango előhúzta a kardját és Kagomenak dobta. A lány könnyen el
kapta.

-Kössz!

A ninja most megint futott és támadott. Olyan gyorsak voltak hogy csat
togáson kívül mást nem lehetett hallani, és csak cikázó folto
kat lehetett látni. De a harcnak vége szakadt. Sango kardja állt ki a
ninja testéből. Kagome kirántotta és visszadta Sangonak.

-Kagome ezt hogyan csináltad?-érdeklődött Miroku.

-Azt hiszem... Midoriko segített.-szólalt meg végül. Mindenki döb
benten nézett rá.

-Jó lenne elmenni Kaedehez-tette hozzá. Mindenki bólintott. Megegyezt
ek hogy holnap elindulnak. Másnap sietve mentek visszafelé. Gyorsan hal
adtak, mert Kagome Inuyashan, a többiek pedig Kiraran utaztak. Már má
snap odaértek. Gyorsan bemetek Kaedehez. Shippou boldogan ugrott Kagome n
yakába. Kagome egy tea melett elmesélte az egész 2 hetet. Kaede figye
lmesen hallgatta majd bólintott miután kagome a végére ért.

-Igen. Igazad van. Bizonyára tényleg Midoriko segített. És jól go
ndoltad hogy benned született újjá.-bólogatott Kaede-Azt hiszem j
ól jönne neked egy kis pihenés. És nektek sem ártana-tette hozz
á Inuyashaéknak címezve.

-De mégis hol pihenjünk?-tárta szét karját Inuyasha-Itt mindenhol
szellemek vannak.

Kagome összecsapta a tenyerét éboldogan nézett társaira.

-Írány a jövő-kiáltotta boldogan...