A titokzatos viziszellem

A kagyló nagyon gyorsan mozgott. Kagome 5 perc után, miután felnézett, alig látott fényt. A hatalmas víztömeg nem eltakarta a napot és csak pár fénycsíkot engedett át. A „lift” puhán ütközött a talajnak. Kagome kiúszott belőle és egyenesen indult útnak. A táj gyorsan változott. Először iszapsivatag, ritkás növényerdő, kavicshegyek, majd növénydzsungel. A növénydzsungel után pedig, egy sellőváros. A város csodálatos volt. Mindenhol csodás halak és élőlények úsztak, a házak színes kövekből lettek megépítve, és a lakók színözönként úsztak a viziutcákon. A csak lányokból álló csapat nem törődve vele úszott tovább. Voltak köztük öregek, középkoruak és egészen fiatalok is. Olyan 12-13 év körüliek. Kagome látott egy igazán csinos lányt a tömegben. Épp valamilyen gyümölcsöt vett egy öreganyótól. Kagome odaúszott hozzá és megkopogtatta a vállát. A lány megfordult. Szép kék szemei és hosszú fekete haja volt. Az uszonya és felsője ugyancsak kék volt.

-Szeretnék kérdezni pár dolgot-szólt Kagome- Segíteni jöttem.

A lány fürkészte pár percig a tekintetét, majd bólintott. Odadobott pár pénzt az anyónak és elindult egy házhoz. Kagome követte. A lány széthúzta a ház ajtajaként szolgáló függönyt és betessékelte rajta Kagomet. Az egész épület egy szobából állt. Ebben az egy teremben volt az ágy, asztal, és székek. A lány leült az egyik székhez és Kagome is ezt tette.

-Hogy hívnak?- kérdezte a lány.

-Kagomenak. És téged?

-Engem Miyanonak.

-Szia! Azt szeretném kérdezni hogy hol tudok bejutni a szellemhez.

-Egy láthatatlan falon át.

-Értem. És meg tudnád nekem mondani milyen hely ez?

-Ez egy olyan város ahol a nem kiválasztott sellők élnek. Mi úgy hívjuk  hogy a sellők országa.

-Nem kiválasztott sellők?

-Igen. A szellem csak az olyan lányokat engedi be azon falon akik a szellem szerint kiválasztottak.

-Eddig ki jutott be rajta?

-Senki.

-De hát… Akkor miért nem mentek vissza a falutokba? Minek maradtatok itt?

-Mi nem változunk vissza addig amíg a szellemet meg nem ölik.

-És miért nem szóltatok senkinek? Mindenki azt hiszi hogy meghaltatok.

-Mert a szellem megtiltotta. Ha mi szólnánk neki megölne minket.

-Miért nem száltatok szembe vele? Miért hagytátok mind ezt?

-Használd az eszed! Mi nem vagyunk elég erősek! Simán visszaverné a támadást! Csak egyetlen egy ember képes rá hogy megölje.

-És ki lenne az?

A lány megint bevetette a fürkésző tekinteték.

-Gyere elmegyünk valakihez!

Miyano felállt és kiúszott az ajtón, Kagome meg utána. Miyano a szemközti házat célozta meg. Bekukucskált és intett Kagomenak hogy kövesse. A házban egy öreganyó foglalt helyet. Mindketten leültek.

-Mit szeretnél gyermekem?- kérdezte Miyanot az öreganyó.

-Ez a lány tudni szeretné ki az aki elpusztíthatja a szellemet.

 Az anyó Kagomera emelte táskás szemét. Ő is bevetette a fürkésző pillantását. Kis idő múlva felállt és egy szekrényhez lépett. Kiemelt belőle egy tekercset. Leült és felolvasta:

-„Lesz egy lány ki eljön ide és felszabadít minket. Nem egyszerű lány ez hanem egy istennő erejű csodálatos leány. A Szent Ékkő hordozója, ki megtisztítja és védi időkön át. Reinkarnáció, de saját szíve van. Ez a lány lesz a világ megmentője is, és magzatja a világ legerősebb lénye lesz. Ő is tovább védi a világot és felszabadít minden kárhozottat.”

 Kagome már hallotta ezt a jóslatot, bár más formában, meglepődött. Sejtette hogy kiről van szó, de még mindig alig akarta elhinni.

-És ezt miért mondja el nekem?

-Tessék nézd meg. Van egy kép a felszabadítóról.

Kagome elvette a papírt és ránézett. Alul, a jóslat alatt volt a kép. Egy bordó uszonyú lány volt rajta íjjal ás nyíllal a kezében. A nyíl rózsaszín fényt árasztott. A szent nyilvessző volt…