A kétség lidérc



Inuyashaék Kagome és Kirara (meg persze Shippou mert ő még mindíg Kaede anyónál volt) kivételével egy tisztáson ültek. Kagome épp otthon volt. Rá vártak hogy megjöjjön. Inuyasha idegesen toporzékolt, Sango és Miroku unottan nézték a földet.
-Mikor jön végre?-idegeskedett Inuyasha-Már egy órája elment. Menünk kell megkeresni az ékkőszilánkokat!
-Nyugalom-nyugtatta Miroku-Biztos itt lesz pár perc múlva.
-Megjöttem!-hangzott Kagome kiáltása. Inuyasha rögtön felkapta a fejét. kagome befutott Kirara hátán már a rendes ruhájában. Lecsusszant Kirararól és barátaihoz lépett.
-Na mehetünk?-kérdezte. A többiek bólintottak. Mindeki boldogan és gond nélkül vonult. Nem is hitték volna hogy nemsokára szörnyű próbát kell kiálniuk. De térjünk vissza hőseikhez. Dél körül járhatott az idő mikor megálltak pihenni. Kagome kiosztotta az ebédnek szánt szenvicseket és gyorskajákat. Gondatlanul megebédeltek és pihentek egy órát. Eközben...
-Köszönöm Kagura-szólt Naraku-elengetheted.
Kagura egy furcsa szellemet dobott Naraku elé. A szellemnek kék haja volt, és vörös szeme.
-Segíteni fogsz nekem-Naraku lenézően figyelte a szellemet.
-Ugyan miért segítenék?
-Mert ha nem teszed meghalsz.
-Akkor inkább meghalok!
-Ó... Az nem lesz olyan könnyű. Majd meghalsz ha bevégezted a tervem, de addíg segítesz nekem, ha akarod, ha nem-Naraku kiemelt a zsebéböl egy ékkőszilánkot. A szellem homlokára ragta. A szilánk vörösen felizott, majd eltűnt a szellem homlokán. A szellem mámoros tekintettel nézett Narakura.
-És most-folytatta Naraku-intézd el Inuyashaékat, ha megvolt hozd ide az a lányt, amelyiket Inuyasha a legjobban védi.
-Kagome én nagyon szeretem hogy te a jövőben élsz-jegyezte meg Inuyasha teli hassal. Mámorosan figyelt egy madarat ami épp a fiokájinak vitt ebédet. Hirtelen szörnyű érzése lett. Az álmosága rögtön elszált és felpatant. Miroku, Sango és Kagome is nyugtalanok lettek.
-Ékkőszilánkot érzek-mondta kagome és egy bizonyos pont felé nézett-ara-mutatott az erdő belsejébe-és nagyon gyorsan közeledik.
-Biztos az a rühes farkas-Inuyasha előrántotta a kardját. Mikor Kagome úgy érezte hogy az ékkőszilán itt van elötte az ég elsötédetett és éjszakai homály ereszkedett az égre. Inuyasha tévedett kougaval kapcsolatban. Kouga helyett egy kék haju, piros szemü szellem jelent meg.
-Hiszen ez egy kétség lidérc!-kiáltott Sango. A szellem vigyorogni kezdett.
-Eltaláltad-vigyorgott a szellem.
-Nem érdekel hogy mi vagy-kiáltott rá Inuyasha-Akkor is végzag veled.
Inuyasha neki ugrott a szellemnek. A szellem is neki.
-Ezt nem értem-töprengett Miroku-A kétség lidércek nem támadnak soha.
-Mik azok a kétség lidércek?-érdeklődött Kagome a csatázó feleket figyelve.
-A kétség lidérc-magyrázott Miroku-Segítő szellem. Általában az embereket segítik nehéz döntésekben. De nem szoktak harcolni.
-Inuyasha ékkő van a fejében!-kiabált Kagome-Biztos Naraku irányítja.
-Ügyes kislány-jegyezte meg a szellem-De most mit csinálsz?
Furcsa mozdulatot tett a kezével és mormogott valamit. A következő pillanatban Kagome egyedül állt a vaksötétben.
-Hello kislány-köszönt a kétséglidérc és megjelent-nézük mit csinál a barátod.
Intett egyet a kezével és mint a miziban megjelent egy óriási kép . Minden alak életnagyságu volt. De ennek a fílmnek Inuyasha volt a főszereplője.
Inuyasha hirtelen máshol találta magát. Egy falu közepén állt és mindent tűz égetett. Valahogyan nagyon ismerős volt neki. Egyszer csak valaki, pontosabban két valaki szólalt meg:
-Inuyasha!
A szólított megfordult. Kagome és Kikyo áltak vele szemben felajzott íjjal.
-Hogy teheted ezt?-kérdezték kórusban.
-Kagome! Kikyo! Mit kerestek itt?
-Most véged!
Inuyasha felé két nyilvessző röppent...