A fogadalom



-Ne!!!
Mind a négyen egyszere ordítottak fel. A "látomások" elmúltak és ott áltak a tisztáson. Mindannyian ziháltak mintha 1km-t futottak volna. Kagome meglátta Inuyashat és szorosan hozzábujt. Nem akarta elengedni soha többé. Inuyasha is visszaölelt. Érezte hogy Kagome remeg.
-Semmi baj-nyugtatta Inuyasha. Miroku és Sango is egymást ölelték.
-Jaj Miroku-suttogta Sango.
-Látom élveztétek!-monda gúnyosan a lidérc.
-Ezért megfizetssz-sziszegte Inuyasha. Elengett Kagome és előhúzta a kardját.
-Ne! Inuyasha várj-Kagome Inuyasha elé állt és megindult a szellem felé. A lidérc teljesen megdöbbent és nem mozdult. Kagome a homloka(lidérc homloka) elé tette a kezét és koncentrált. Az ékkő lassan kiemelkedett a lidérc fejéből. Kagome elvette az ékkövet. Érezte hogy sok ártatlan vére tapad az ékkőhöz. A lidérc térdre esett. Kagome kihúzott egy nyilat a tegezből. Kagome letérdelt a földre és letette a szilánkot. Felemelte a nyilat és teljes erejéböl az ékkőhöz ütötte. Az ékkő felizott és rózsaszínüen fényleni kezdett. Kagome hozzáragta a többihez. Az szépen összeolvadt a többivel. Már épp annyi volt amenyi a Narakunál lévő ékkőből hiányzott. Kivéve 7 db. Abból 2 Kouganál 1 pedig Kohakunál volt az 5 pedig ismeretlen helyen.
-Azt hiszem az ékkőből már csak 7 db. hiányzik. Azthiszem utunk lassan befejeződik-jegyezte meg keserűen Kagome. Most a lidérchez fordult:
-Jobban vagy?
-Igen-a lidérc fölállt-elmondanátok mi történt?
Leültek és elmondták mi történ. Senki sem mondta el hogy ő mit látott. Úgy érezték hogy a többiek vele nincsenek biztonságban.
-Értem-bólogatott a lidérc miután meghallgatta a történetet-Kérlek ne haragudjatok. Nem akartam.
-Semmi baj-Inuyasha eddíg csak a földet bámulta-Velünk nem egyszer történt már ilyen.
Ezek után mindenki saját gondolataival foglalkozott.
Inuyasha teljesen elfeledkezett mindenről. Csak azt a képet látta maga elött amit akkor látott mikor az illúzióban szellem volt. Csak egy képet látott maga elött: haldokló Kagome arcát.Úgy érezte fertőzött. Már nem akart teljesen szellemmé változni. Lelkében most egy új érzés tolakodott be. A maga iránti gyűlölet. Úgy érezte nem méltó ahoz hogy ilyen kitünő emberekkel legyen. Bármikor a másikra támadhatna. Mocskosnak, fertőzötnek érezte magát .
Miroku is teljesen összetört. "Beszippantottam Sangot és a többieket. Ez csak egy illúzió volt de ez bármikor megtörténhet. Megölhetem a barátaimat. És Sangot. Senki nincs melettem biztonságban."
Sango magába roskadva ült." Ez az illúzió teljesen megrémített . Tényleg képes lennék megölni a többieket azért hogy a testvéremmel legyek? Vissza akarom kapni Kohakut de nem ilyen áron! nem lennék képes megölni őket! Egyszer már elloptam Inuyasha kardját az igaz, de nem lennék képes megölni! Ilyen áldozatot nem vagyok képes hozni."
Kagome végkép nem tudta hogy mit csináljon. " Engem mind a két illúzió felkavart, de legjobban az Inuyasha és Kikyos. Nem értem nekem miért adott két látomást. Igaz láttam Inuyashaét is. Ő most tényleg szenvedhet. Nekem az illúziom talán aról szól, hogy alegnagyobb veszteségem Inuyasha elvesztése lenne? Ez igaz. Nem tudnám leélni nélküle az életemet. Képes lennék érte akár az életemet feláldozni. De azt sem hagyhatom hogy Naraku irányítson. Bár tudom a nyílvesszővel nem tudnám megsebezni, hiszen az csak a gonosz léleknek árthat, de milyen erők lakozhatnak még bennem? Annyi lehetetlen dolog történik mostanában és egyre nehezebb dacolni Narakuval. Meddíg kell ezt még? Vajon egyszer legyőzük Narakut? És utánna? Mi lesz?
Mind a négyen kétségek közt aludtak el. A lidérc már rég elment, de mindenkiben meglett az elhatározás, kivéve Kagomeban mert ő nem tudta hogy mint csináljon. Az elhatározás mi szerint holnap elhagyják a csapatot.
Reggel pechükre mind a négyen egyszere keltek így reggel nem tudtak elmenni. Tehát el kelett búcsúzniuk. Legelösször Inuyasha kezdte:
-A látomásomban azt láttam hogy megölek titeket. Nem tehetlek ki ekkora veszéjnek titeket. Nekem el kell mennem.
-Nekem is-tette hozzá Miroku-Bármikor beszipanthat az örvény és velem együtt titeket is. Nem maradhatok veletek!
-Én nem tudom-kezdte Sango-hogy elárulak titeket vagy nem. Kohakuért képes lennék az életemet is odaadni. Nem tudom hogy ez a szeretet meddíg terjed. Nekem is mennem kell.
-Nem tehetitek!-Kagome felpattant-Mi egy csapat vagyunk. Buta látomások miatt nem törhet meg ez a kötelék! Ha elmentek én mit csinljak? Mindannyian szentül megfogadtuk hogy elpusztítjuk Narakut, de ez külön-külön nem fog menni!
-De...
-Semmi de! Épp így sétáltok bele naraku csabdájába! Külön választ minket és eggyenkét végez velünk! Én nem kérdezem hogy mit láttarok, mert nem rád tartozik, de nem engedem hogy elmennyetek. Akár erőszakkal, de itt tartalak beneteket. Mennyi mindent átvészeltünk már együtt! Ezekkel a problémákkal is megküzdünk! Együtt pusztítjuk el Narakut és utána is együtt maradunk!
Kagome középre nyújtotta a kezét. Mindenki elképedve figyelte. Elösszőr Sango kapott észbe és ráragta a kezét Kagome kezére. Ezután Miroku és Inuyasha is így tett.
-Örökre együtt maradunk-folytatta Kagome-Egészségben, betegségben míg a halál el nem választ!
-Úgy legyen!-hangzott a hármas kórus.