Fogságban

 Kagome színes kavalkádban utazott. Nem tudott semmit kivenni hogy micsoda, egyedül rablója arcát, bár azt sem látta jól.

- Vigyél vissza- követelte Kagome.

- De hogy viszlek!

 Hirtelen megálltak. Egy óriási palota előtt voltak. Bachiro ahejett hogy az ajtót használta volna, megcélozta az egyik tornyot és a falon futott fel. Begugrott az ablakon. A szobában egy baldachinos ágyon kívül volt egy szőnyeg és egy szekrény. Bachiro az ágyra dobta Kagomet. Kagome gyorsan felült és végigmérte elrablóját. Helyes volt és hasonló ruhát viselt mint Sesshoumaru csak nem volt prémje. Maga a ruha sötétkék alapszínű volt. Kagome a szemébe nézett. Az nem fejezett ki semijen érzelmet.

- Te lány itt maradsz-parancsolta.

- Miért hova mehetnék még?

 Bachiro nem válaszolt csak kilépett egy ajtón. Kattant a zár és elment. Kagome sóhajtott egyet és lefeküdt az ágyra. "Inuyasha gyere értem gyorsan!" Kagomet Inuyasha képe ringatta álomba. Egy óra múlva kinyílt az ajtó és gyorsan fölkelt.

- Te lány mit kérsz inni?

- Először: A nevem nem te lány, hanem Kagome. Másodszor: Nem kérek semmit. Harmadszor: Mit akarsz te tőlem?

- Kellesz nekem valamire-válaszolt kurtán Bachiro.

- Ugye a pakliban nemszerepel az hogy az asszonyod leszek?

- Nem. Miért?

- Már párszor megesett.

 Kagome hátradölt az ágyon és a plafont kezdte el vizsgálni.

- És pontosan mire kellek neked?

- Majd megtudod.

- Elég titogzatos vagy.

- Igyekszem.

Kagome megint sóhajtott. Szerette volna már ha megmagyarázzák hogy itt mi folyik."Á... Ebből a szellemből nem szedek ki semmit" Kagome lecsukta a szemét.

- Fáradt vagy?

- Nem. csak nem tudok micsinálni.

"Tetszik nekem Kagome személyisége. Ahelyett hogy félne tőlem visszabeszél, és még akkor is csak unatkozik ha bezárom egy ilyen helyre."- gondolkozott Bachiro.

- És honnan származol? Mert hogy nem vagy idevalósi abban biztos vagyok.- Bachiro leült az ágy szélére.

- Bármilyen hihetetlen Japánban születtem és itt is éltem csak...-Kagome elmesélte hogy került ide, hogy találkozott Inuyashaval és hogy ő törte szét az ékkövet.

- Hűha - képedt el Bachiro - nem is hittem volna.

Kagome teljesen meglepődött hogy így viselkedik. Bár logikus volt. Ha szóval tartja nem fog unatkozni, meg talán véletlenül ki böki hogy mire kell nekik.

- Nagyuram!-kiáltott egy kislányos hang és berepült egy madár.

- Hát visszajöttél nagyuram?

 Kagome döbbenten figyelte a beszélő madarat.

- Kagome ismerd meg Iyit- mutatta be Bachiro.

- Nagyuram hogyhogy ilyen kedves vagy vele?-kérdezte a madár csevegő hangon mintha Kagome ott se lenne.

- Iyi legyél kedvesebb a vendégünkhöz. Amúgy meg megkedveltem.

- Ennyi idő alatt?

- Nem lehetetlen.

- Akkor jó- Iyi szárnyát nyújtotta Kagome felé. Kagome elfogadta és kezetráztak(vagy szárnyat. Mit tudom én!)

- Nekem most mennem kell-mondta Bachiro és felállt- Iyi Vigyázz rá!

- Igenis!

 Bachiro elment és bezárta maga mögött az ajtót…