A megmentő

 2 hét telt el azóta hogy Bachiro elrabolta Kagomet. Azóta Inuyashaék folyamatosan úton vannak, de eddig semmi nyomot nem találtak. Nem követhették Kagome szagát, mert Inuyasha nem érezte és nem volt olyan nyom, amin elindulhattak volna. Inuyasha szinte betegre aggódta magát. Kagome nem léphetett ki a szobából. Kagomenak hiányzott a frisslevegő, a kinti élet de nem tudott elmenekülni. Nem unatkozott, mivel Iyi szentül megfogadta, hogy mindent megtud a jövőbeli világról. Kagome örült hogy társasága van. Bachiro is sokszor meglátogatta. Kagome nagyon furcsálta hogy ilyen kedves. „Napról napra kedvesebb velem”.

- Na most már elmondod, hogy mire kellek neked?- kérdezte Kagome egyik este. Bachiro elszomorodd és nem nézett a lány szemébe.

-Mi a baj?

-Semmi.

Bachiro felállt, az ablakhoz lépett és kibámult rajta.”Miért nem tudom neki elmondani? Miért ilyen nehéz? Az nem lehet hogy… Nem az lehetetlen. Nem...szerethettem bele,,

Bachiro Kagomera nézett és melegség töltötte el a lány láttán.”Egy szellemnek nincsenek érzései, de akkor hogy lehet,,

-Gyere Iyi, megyünk.

Bachiro távozott és magára hagyta az elképedt Kagomet. Kagome lefeküdt az ágyba, mint már oly sokszor. Kagome mindig, ha megkérdezte, hogy mit akarnak vele csinálni Bachiro elbambult elszomorodott, és nem árult el semmit. Kagomenak már nagyon hiányoztak a barátai, de fegyver hijján még üzenetet se tudott küldeni. Nem tudta hogy valaha viszont láthatja barátait. Barátai képe ringatta őt álomba. Nem aludhatott sokáig. Éjszaka valaki felkeltette:

- Kagome ébredj!

- Mi van?

- Szedelőzködj, indulunk!

- De hova?

- Fogalmam sincs. Az a fő hogy el innen.

Kagome gyorsan összepakol és indulásra készen állt. Bachiro kinyitotta az ajtót, felkapta Kagomet és elviharzott vele. Kagome megint nem látott semmit. 10 perces utazás után megálltak egy barlangnál.

- Befelé! Gyorsan!

Bementek a barlangba. Bachiro gyujtott tüzet. Kagome a hálózsákjában gyorsan elaludt. Bachiro nem aludt. Egyre csak Kagomet figyelte. Mintha valamilyen erő vonzotta volna. Kényszerítette hogy megtegye. Józan eszéből biztos nem tette volna meg, de ez az erő elkábította. Kagomehoz lépett és lassan, óvatosan megcsókolta az alvó lányt. Kagome épp Inuyasharól álmodott. Együtt voltak és Inuyasha hirtelen megcsókolta. Kagome visszacsókolt és a valóságban is ezt tette. Bachiro nem számított viszonzásra, úgyhogy gyorsan megszakította a csókot. Kagome ere felébredt és csak a szürke szempárt látta.

- Öhm… Elmondanád, mint csinálsz?-kérdezte Kagome, pedig pontosan tudta, hogy  az elöbb Bachiro megcsókolta. Kagome nem tudta mit csináljon. Csöndben várta a választ.

- Semmit- válaszolta végül. Nem nézett Kagome szemébe. „Te hülye! Miért csókoltad meg! Most lehet hogy tudja hogy szereted!” Kagome fürkészte egy kicsit aztán felhagyott azzal hogy kiszedje belőle az igazságot.

- Légy szíves mond el, hogy mit akartak velem csinálni- Kagome kereste Bachiro pillantását ,de a fiu tüntetően nem nézett rá, de válaszolt:

- Azt hiszem megakar ölni.

-De hát ki?

- Naraku. Megbízott hogy hozzalak el Inuyashaéktól. Pontosan igazából azt mondta, hogy hozzam el a legnagyobb erejű halandó lányt. Holnap kellett volna átadnom neki téged. Két ékkőszilánkot kaptam volna cserébe.

- De hát miért hoztál el?

- Mert féltem hogy bajod esik.

Kagomenak leesett az álla. Bachiro végre Kagome szemébe nézett, de nem az a tekintet volt amit legelösször látott. Pont úgy nézett rá mint Inuyasha.” Nem ez nem lehet. Ez lehetetlen!,,

-         Te féltettél engem? De miért? Miért nem viszel neki? Így elvesztesz 2 ékkőszilánkot!

-         Ha odaadtalak volna neki többet vesztettem volna el mint két ékkőszilánk. Kagome azt hiszem én….. belédszerettem…