Az álesküvő

 Kagome nem nagyon tudott mozogni a kimonóban. Nem egyszer majdnem elesett azon a pár m-en ahol kimentek az ajtón. Az utcán a falusiak csodálkozva nézték a „hercegnőt” aki Fujiba karolva, mögöttük a többiekkel ballagott egy szép nagy fáz felé. Kagome, maga sem értette miért, de izgulni kezdett. Fujira nézett hogy ő hogy viseli. Fuji vigyorral a száján haladt előre. Látszott rajta hogy élvezi, hogy Kagomeval mehet. Az ajtó előtt megálltak.

- Figyeljetek-kezdte Fuji- Szerintem, nem lenne jó, ha megtudnák hogy kik is vagytok igazából. Miroku téged ismernek, úgyhogy te önmagad maradsz. Sango szerintem te legyél Miroku felesége. Kirara marad a macskátok, Shippou Kagome baba korában találta. Kagome megsajnálta a kis rókakölyköt és magához vette. Inuyasha pedig egy régi jó barátja lesz Kagomenak. Oké? Menni fog?

 Mindenki bólintott. Inuyasha kezdett féltékeny lenni.

- Rendben. Most maradjatok kint egy kicsit-rendelkezett Fuji és belépett az ajtón. A szülei a földön térdeltek.

- Megjöttem-kiáltotta nagy örömmel.

- Na és találtál megfelelő lányt?- kérdezte rögtön az apa.

- Igen.

- Na és ki az?

Fuji elhúzta az ajtónak szánt függönyt. Mindenki belépett. Kagomet eltakarták a többiek. Fuji anyjának arca felderült.

- Miroku!- örvendezett.

- Jó napot!- köszönt.

- Jesszusom mennyit nőttél!- az anya fölállt - És ő ki?- mutatott Sangora.

- A feleségem, Sango.

- Sose hittem volna, hogy ilyen fiatalon férj leszel. A többiek?

- Ők Shippou és Inuyasha - válaszolt Miroku helyett Fuji- Inuyasha a menyasszonyom régi jó barátja, Shippout pedig találta és testvéreként kezeli. Ők mind vele tartanak.

- És hol van az asszonyod?- érdeklődött az apa és ő is fölállt.

- Bemutatom Kagomet- Fuji, hátra nyújtotta a kezét és kivezette Kagomet. A két szülő megdöbbent. Kagome meghajolt.

- Üdvözlöm önöket!- mondta.

- Láthatnánk az arcod?- az apa egyre csak Kagomet nézte. Kagome Fujira tekintett. Fuji megfogta a kendőt és leakasztotta. A szülőknek tátva marad a szájuk. Kagome szinte tündökölt a szobában. Szégyenlősen lefelé fordította a fejét.

- Gyönyörű feleséged van Fuji-álmélkodott az anyja.

- Hát még nem a feleségem.

- És mikor esküdtök meg?

Kagomet kezdte zavarni hogy mindenki őt nézi.

- Akár ma ha lehet.

- Megyek és elintézem- az apa kiszaladt az ajtón.

Már délutánra elkészültek a falusiak. Minden fel volt díszítve. Kagomenak egy gyönyörű fehér kimonót kellett felvennie. Az arcát megint fátyol fedte, de átlátott rajta. Félt hogy balul sül el a dolog és tényleg Fuji felesége lesz. Azt pedig tényleg nem akarta, mert Inuyashat szerette. Idegesen toporzékolt az utolsó negyed órában. Kapott egy virágcsokrot, és máris mennie kellett az oltár elé. Egy utolsó nagy sóhaj és máris indult. Mintha az idő ugrált volna. Egyszer az utcán van, a következőpillanatban pedíg az oltár elött áll. A pap belekezdett. KAgome annál a résznél rémült meg teljesen mikor a pap azt kérdezte:

-És te Kagome, akarod e Fujit jóban roszban amíg a halál el nem válasz?

- Akarom-Kagome remegve mondta ki a szót.

- Házastársakká nyilvánítalak beneteket. Megcsókolhatod a lányt.

Kagome arca teljesen elfehéredett.

- Öhm… Inkább majd máskor-motyogta Fuji.

De a bentlévő falusiak csókot akartak és kiabálni kezdtek, mint az 5 éves gyerekek:

- Csókot!

Kagome megmerevedett és félénken pislogott Fujira. A fiu megvonta a vállát, felemelte a fátylat, és közelíteni kezdett. Agome elkerekedett a szeme. „Most micsináljak? Micsináljak? Micsináljak?” De már késő volt. Fuji elérte. Mindenki üdvrialgással fogadta.

 Kagome inen már nem is emlékezett mi történt. Mikor legközelebb feleszmélt már a régi ruhájába volt, a fautól távol, és Már rég búcsút vettek Fujitól.

- Na, milyen volt házasodni?- érdelődött Sango.

- Rémes-felete öszintén Kagome.

FOLYT. KÖV.

"Tudom hogy már elegetek van ebből, a „Kagomet szeretem” izéből, de nemsokára megtudjátok miért írtam" (Kagome12)