Sesshoumaru



Kagome kialvatlanul ébredt, egy erdő közepén. A nap még nem bújt elő a horizont mögül, és még Inuyasha szemi is csukva volt. Kagome megdörzsölte a szemét és felült. Összepakolt és várta hogy a tonniek fölébredjenek. Nem kellett sokat várnia. Inuyasha is kinyitotta arnysárga szemeit, és Kagomera pislogott velük.
-Jó reggelt!-köszönt Kagome.
- Neked is! Hogyhogy ilyen korán fönn vagy?
-Nem tudtam aludni.
Inuyasha is fölkelt és Kagome mellé ült. A Miroku Sango páros most egymásba kapaszkodva aludt. Inuyasha megvárta amíg fel kel a nap és csak azután verte fel az álmodozókat. Ezután, fél óra múlva, már meneteltek is. Egészen nyugott volt az utuk, amíg ki nem értek egy tisztásra.Már várták őket. Egy csomó szellem, és Kagura.
-Jó reggelt!-Kagura nyugodtan nézte, hogy mindenki harcra készen lesz-Ez volt az utolsó reggeletek! Támadás!
A szellemhad megindult a kis csapat felé. Mindenki támadásba lendült. Érdekes módon mindenki a másiktól távol küzdött. Inuyasha Kagurval, a többiek a szellemekkel, de nagyon távol. Kagome látta hogy nemsokára elfogynak a nyilai. Hiába tudott egyetlen lövéssel 20 szellemet elintézni, rengeteg volt még körültötte. Az utolsó nyilat a tegezben tartotta. Nen akarta kilőni. Így hát más módszerhez folyamodott. Több démon támadott kardal. Kagome elette az egyiktől és azzal folytatta a harcot. Miroku a mérgező darazsak miatt, nem használhatta a szelet. Kagome minél közelebb akart menni barátaihoz, annál hátrább került. Már teljesen kifáradt. Mikor nem figyelt oda egy hárpia fölkapta.
-Engedj el te ronda valami!-Kagome hiába kalimpált, rugdalózott a szellem nem engedte. Jó magasra feemelte és a levegőben elindult egy erdő felé. Az erdő felét már átrepülték. Nem mentek olyan magasan. Kagomenak támadt egy ötlete. Kivette a nyilat, és rátette az íjhurra. Célzott és lőtt. Pontosan a hárpia hasáttalálta el. Anyil kettéválasztotta a szörnyet, ami elengedte Kagomet, aki a fák közé zuhant.
Kagura észrevette hogy Kagome eltűnt."Ezek szerint a hárpia elvitte. Akkor nekem sincs maradásom." Elugrott Inuyasha egyik csapása elől, és kihúzta a hajából a tollat amin elrepült. A szellemek követték. A csapat tagjai gyorsan Inuyashahoz futottak. Inuyasha megfordult és körülnézett.
-Hol van Kagome?
-Nem tudom.
Inuyasha megfordult és ara nézett ahol, még pár perce Kagura szált.
-Lehet hogy elvitte magával!-rémült meg Inuyasha.
-Hogy mi?
-Nem érzed Kagome illatát?-próbálkozott Miroku.
Inuyasha beleszimatolt, a levegőbe, de nem érezte Kagomet.
-Nem érzem!
Eközben Kagome kikecmergett egy bokorból, amibe landolt miután elejtette az az izé.
-Éljen. Most hogyan mennyek vissza?
Kagome körülnézett. Az erdő elég sötét volt. Ekkor sikítást hallot. Kagome felkapta a kardot és a hang irányába futott. Nem kellet sok hogy megtalálja. A sikítás tulajdonosa egy kislány volt. Virágos kimonó volt rajta és egy kicsit tincs, a fekete hajából oldalra volt kötve. Gyorsan futott, egy szellem elől. Kagome látta hogy a szellem támadni akar. Gyorsan odaugrott, elkapta a kislányt és magávalrántotta. A szellem csak nevetett.Eközben, abban a bokorban ami elött a kisklány ült, megjelent Sesshoumaru és érdeklődve figyelte a jelenetet.
-Te akarod megmenteni? Egy egyszerű halandó!?
-Ne félj! Nem hagyom hogy bántson!-suttogta Kagome.
A szellem megint támadott. Kagome nem volt elég gyors, és a szellem megsebezte. Kagome érezte ahogyan a vér végigfolyik az oldalán. íkagome összedte magát és felállt.
-Ugyen nem hitted hogy ennyivel elintézel!-mondta gúnyosan Kagome.
Kagome előrántotta a kardot és beleszúrta a szellembe. A szellem elporladt. Kagome a kislányhoz fordult.
-Jól vagy?-érdeklődött. A kislány bólintott.
-És te?-a kislány fölállt és mellélépett.
-Jól va-de nem tudta végigmondani, mert összeesett és elájult...