Sesshoumaru megváltozott volna?

Kagome kezdett ébredezni, de még mindíg nagyon kába volt. Elöször a hangokra figyelt fel: több pár láb lépteinek zaja, levélzörgés, levegővételek. Aztán kinyitotta a szemét is. Amit elsőként látott, az erdő fejel lefelé mozgó fái. Érezte két kéz érintését, a lábán és a hátán.Felemelte a fejét, és nagyon megdöbbent. Nem az vitte akire gondolt, hanem annak a bátja, Sesshoumaru. Sesshoumaru észrevette hogy Kagome felébredt. Megállt és talpra álította, de nem engedte el.
-Tudsz járni?-érdeklődött. Kagome válasz képpen lépni akart de a lába megremegett, és el is esett volna ha Sesshoumaru nem kapja el. Kagome kezét a nyakába akasztotta és úgy mentek tovább. Kagome csak most vette észre a többieket. Természetesen az egyik a kis gnóm, Jaken volt, a másik Aun, Sesshoumaru lószerűsége, a harmadik pedig az a kislány akit Kagome megmentett. A kislány most leugrott Aun hátáról, Kagome elé sietett és kinyujtotta a kezét Kagome felé.
-Szia! Engem Rinnek hívnak!
-Az én nevem Kagome. Nagyon örülök-és kezetráztak.
-Ő pedíg-mutatott Sesshoumarura Rin-Sesshoumaru nagyúr.
-Már találkoztunk-jegyezte meg Kagome.
-Ez érdekes. Sesshoumaru-shama sosem mesélt rólad.
-Rin, te Sesshoumaruval utazol?
-Igen!
Kagome annyira meglepődött, hogy elfelejtett lépni és majdnem elesett. Lopva Sesshoumarura pillantott. Sesshoumaru hideg szemei, most a kislányra tévedtek, és óriási változáson mentek keresztül. A mindíg hideg, érzelem nélküli szemek most megteltek érzelmekkel a kislány láttán. Sőt, még egy apró mosoly is átsuhant az arcán. Kagome felhúzta a szemüldökét, de nem tette szóvá a dolgot.
A nap lassan eltűnt a horizont mögött, és teljes sötétségbe vonta a tájat. Sesshoumaru, egy barlanghoz vezette őket. Ott megálltak. Sesshoumaru tüzetgyujtott, míg a többiek elhejezkedtek a barlangban. Sesshoumaru, miután Rin és Jaken elaludt, kiment és kissé meszebb a barlangtól ült le. Kagome eddíg észre sem vette a sebet az oldalán, amit most égetni kezdte a fájdalom. Kagome tudta hogy gyorsan el kell látnia a sebet, külömben elfertőződik. Tehát kilépett a barlangból, és a közeli forrás felé igyekkezett. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is vette észre hogy már rég végzet a seb ellátásával. Visszaindult a barlangba örvénylő gondolataival. "Ezt nem értem. Sesshoumaru a nagy szellem, aki gyűlöli az embereket, és lenézi őket, egy emberkislánnyal utazik együtt. Ez még a kissebb gond. Úgy nézett Rinre mintha a kislánya lenne! Ez hihetetlen. Sesshoumaru megváltozott volna?" Kagome tekintete a szellemre tévedt. Hirtelen fölállt, kilépett a barlangból és leült Sesshoumarutól egy m-re.
-Te meg minek jöttél ki?-rontott rá Sesshoumaru.
-Szeretem a csilagokat nézni-válaszolt nemes egyszerüséggel Kagome-És... Mond csak. Hogy ismerted meg Rint?
Sesshoumaru a csillagokat néző mikora nézett.
-Miután Inuyasha elösszőr előhozta a szélbordát, és megsebesített vele elbujtam az erdőben. Akkor jöt ő és... Sesshoumaru elmesélte a történetet. Kagome érdeklődve hallgatta.
-Aha. Akkor már értem, hogy miért adta neked az apád a Tenssaigat és Inuyashanak a Tetssaigat.
Sesshoumaru ere felfigyelt.
- És miért?
-Apátok nagyon okos szellem volt. Így, hogy nálad van a Tenssaiga és Inuyashanál a Tetssaiga nem tudjétok megölni egymást. Mivel Inuyasha félig szellem félig ember, ezért jobban kötődik az emberekhez . DE nem nagyon tudta megvédeni magát. Nincs elég ereje a Tetssaiga nélkül. A Tetssaiga nem lenne már rég meghalt volna. Te mint szellem utálod, vagy utáltad az embereket. Te csak pusztítani lettél volna képes. A Tenssaiga megmutatta neked milyen jó másokon segíteni. Megmutatta a szeretetet mások iránt. Bár inkább hozzád a Tetssaiga a pusztító, Inuyashahoz a Tenssaiga a gyógyító kard ilettt volna, még is a másikat kaptátok. Hogy megtudjátok mit érez a másik. Hogy miért teszi amit tesz.
Sesshoumaru megdöbent Kagome válaszán. Aztán felötlött benne egy kérdés.
-Félsz tőlem?
-Kellene?