Örökre barátok





Kagome elhajolt Sesshoumarutól. Szegény Sesshi nem értett az egészből semmit.

-Kagome, ezt miért csináltad? - kérdezte megilletődve. Kagome elmosolyodott.

-Most először hívtál a nevemen – mosolygott - De nézd csak mi történt - mutatott Sesshoumaru mellkasára. A youkai odanézett és nagyon meglepődött. A mellkasáról eltűnt a seb. De valami még ott volt, amit csak most vett észre. Még hozzá a jobb karját, ami mintha már régóta ott lett volna. Megmozgatta és megérintette vele a füvet. Boldogság lett úrrá rajta.

-De hát ez… - suttogta. Kagome mosolyogva fölállt.

-Akkor én azt hszem le is fekszem - mondta majd visszament a barlangba, és lefeküdt Rin mellé. Sesshoumaru tűnődve nézett utána.

Másnap reggel továbbindultak. Sesshoumaru sokkal kedvesebb volt Kagomeval. Jaken ezt észre is vette.

-Nagyuram talán beteg vagy? – sietett ura lába elé.

-Nem vagyok beteg - válaszolt Sesshoumaru ridegen és átgyalogolt hű szolgája fején. De nem csak Jaken vette észre a változásokat.

-Sesshoumaru-sama - ámuldozott Rin - a karod! Olyan, mint a másik!

Sesshoumaru csak egy picit mosolygott, de nem mondott semmit. Ez a napuk nyugalmasan telt. Kagome tanítgatta Rint a gyógyításra és mutogatott neki gyógynövényeket. Másnap nem voltak ennyire szerencsések. Épp egy völgyön haladtak át, amikor megtámadták őket.

-Sesshoumaru, jöttünk hogy visszafizessük, amit velünk tettél! - szólt az egyik rekedtes hangján.

-Ó igen? - Sesshoumaru arcára vészes vigyor ült ki - és megtudhatnám, hogyan akarjátok ezt elérni?

-Hoztunk valakit, aki megteszi helyettünk - a másik szellem oldalra lépett és mögötte láthatóvá vált egy alak. Méghozzá egy női. A lánynak, hosszú vöröses barna haja volt, ami két coffba volt kötve, a szemei zölden csillogtak. A ruhája leginkább Kouga ruháihoz voltak hasonlók. Sesshoumaru épp előre akart lépni, hogy harcoljon, de Kagome kinyújtott kezébe ütközött.

-Várj majd én - mondta Kagome és elélépett.

-Na mi van Sesshoumaru? - nevetett az egyik szellem - Csak nem egy halandónak kell kisegítenie? Vele utazol? Vagy több mint az utazótársad? Talán már az asszonyod is és az az embergyerek pedig a lányod?

-Nem vagyok a felesége, és az a lány se nekem, se Sesshoumarunak nem a lánya. De viszont azt se mondanám, hogy ki kéne segítenem. Csak elég nekem elbánnom veletek.

-De nagy a szád te halandó - vágott vissza a szellemnő - nem hiszem hogy erősebb lennél még egy nyamvadt rovarszellemnél.

-Azt majd meglátjuk - Kagome hátraszólt Sesshoumarunak - Odaadnád a Tokiyint?

-Kagome az neked túl erős! Lehet, hogy megszáll a kard szelleme - Sesshoumarunak nem lehetett érezni semmit a hangjában.

-Elboldogulok, de úgy nem baj, ha lenyugtatom és megtisztítom a kardot.

-Nem - Sesshouamru átnyújtotta Kagomenak a Tokijint…