Lelkek harca







Egy hét telt el az óta hogy Kagome legyőzte Ayamet és a szellemeket (megjegyzés: azok a szellemek nem farkasszellemek voltak. Képzeljetek oda valami ronda zöld izét. Ayame volt egyedül farkasszellem, és nem halt meg. Csak hogy félreértés ne essék). Nagyon megkedvelte Sesshoumarut. Nem is tudta miért. De Sesshoumaru is így lehetett ezzel, mert sokat beszélgetett vele, és nem olyan stílusban, ahogy ezt megszokhattuk tőle. Épp vacsoráztak egy kis tisztáson mikor Sesshoumaru megszólalt:

-Még most sem tudom elhinni, amit akkor tettél. Nem képzeltem volna, hogy megölöd a szellemeket.

Kagome épp a szájához emelte a pálcikát, de a mondat végén a mozdulat abbamaradt. Leeresztette a pálcikát és visszatette a tálba .

-Tudod - kezdte csendesen - szerintem az nem is én voltam.

-Ezt hogy érted?

-Ez egy kicsit bonyolult. Bennem nem csak a saját lelkem található. Összesen az enyémmel együtt 3 lelkem van.

Sesshoumaru érdeklődve hallgatta. Kagome folytatta:

-Bennem még megtalálható Midoriko, és Kikyou lelke egyaránt. Ugye tudod kik ők?

-Igen. Tudom - emlékezett rá hogy Myouga mesélte neki nem olyan régen.

-És akkor mikor elkértem tőled a Tokiyint, hogy meg tudjam tisztítani, Midoriko segítségét kértem. És hagytam, hogy segítsen, de ez azzal járt, hogy el kellett hogy uralkodjon rajtam.

-Tényleg. Amikor Ayamevel küzdöttél más volt a hangod. És mintha… kettő hang szólt volna.

-Igen. De nem tudtam megfékezni. Mert amikor megöltem azt a két szellemet nem voltam igazából a tudatomnál. Láttam, mi történik, meg fel is fogtam, de nem tudtam irányítani a tetteim. Küzdenem kell az ellen, hogy valamelyikkőjük is eluralkodjon rajtam. Ez olyan, mint Inuyashanal az átváltozás.

Sesshoumaru erre már nem tudott mit szólni.

-És most azt hiszem, lefekszem. Bocsássatok meg - azzal fölállt és egy távolabbi fa tövébe vonult, összehúzta magát és úgy tett mintha aludna. Pedig nem aludt. Gondolataival volt elfoglalva, amik kavarogtak a fejében…

-Inuyasha tessék egyél - nyújtotta Sango az ételt Inuyasha felé.

-Nem kell - tolta el Inuyasha.

-Ha nem eszel nem lesz energiád küzdeni - próbálkozott Sango.

-Nem érdekel.

-Inuyasha - kapcsolódott bele Miroku - enned kell. Már így is annyira elgyengültél, hogy még egy a legalsóbbrendű szellemmel sem tudsz elbánni.

-Igen. Azt a szellemet nekem kellett legyőzni, mert te képtelen voltál rá - tette hozzá Shippou.

-Fogd be - válaszolt indulatosan Inuyasha és fejbekólintotta Shippout . De Shippou meg fel sem jajdult. Még púp sem nőtt a fején.

-Inuyasha rémesen gyenge vagy - tetőzte Shippou a már így is megszégyenítő helyzetet. Inuyasha morogva fölállt és elvonult messzebb a társaitól.

-Ez így nem jó - rázta a fejét Sango - Kagome több mint egy hete nincs meg. És ha ez így megy tovább, hogy Inuyasha nem eszik, nem lesz képes kiszabadítani Kagomet.

A két szerelmes ugyanazt a csillagot nézte, és egyszerre suttogták el:

-Hol lehetsz most?

*

Még egy hét eltelt az óta. Inuyasha még mindig nem akart enni. Egy erdő felé haladtak. Kagomeék pedig egy erdőből jöttek. Egy pillanatra a fényes nap elvakította őket, de aztán olyat láttak, amire nem számítottak…