Nazakura Shinogi,a 16 éves japán gimnazista lány álmodott,bár
                   maga sem tudta de már rég egy másik dimenzióban járt,és amik ott
               voltak azoknak az ég világon semmi közük nem volt az álmokhoz.
Na de kezdjünk mindent az elejéről.Nazakura édesanyjával és imádnivalóan idegesítő kishugával élt egy helyes kis Tokyoi lakásban.Tökéletesen meg volt elégedve a saját kis életével a saját kis világában.172 centi volt és 55 kiló.Vagyis a külsejével is ugyanúgy meg volt elégedve.Fenékig érő hollófekete hajával,abban is a bele festett bíbor tincsekkel.Finom vonású arcával enyhén hegyes kis orrával és szép méregzöld szemeivel.Nem volt rossz tanuló és tele volt barátokkal is.Ahogy ez persze lenni szokott.Éppenséggel ezért nem volt semmi baja,nah,azért ez nem teljesen igaz.Például rendszeresen idegrohamot kapott attól hogyha már megint neki kellett vigyáznia 10 éves hugicájára,és máár megint nem volt mit felvennie^^'.
Na de ne térjünk el annyira a tárgytól..Szóval ott tartottam hogy Naza  egy másik világban járt.Mostanában voltak hasonló álmai,de azok valóban azok voltak.Mindig ugyan úgy kezdődött minden.Egy gyönyörű erdőben sétált,tavasz lehetett hisz minden virágba volt borulva s a napfény is kellemesen  simogatta a lány arcát.Ez az álom is így kezdődött.Ugyan olyan valóságos,és ugyan olyan vidám.Nazán  egyszerű fekete  torna cipő,kék farmer és mély dekoltázsú fekete póló.Hajába bele bele kapott egy-egy kellemes tavaszi szellő,arcára  pedig mosolyt csalogatott az idő.Kedvtelve nézegette a  vidáman csivitelő madarakat és hallgatta a csendet.Olyan szép  álomszerű dolgok nem de?De néhány pillanat alatt minden megváltozott.Eddig egy külső  szemlélőként nézegette magát,ahogy jár-kel egy kis ösvényen.
Most pedig,mintha valaki hátulról meglökte volna és a saját testébe került volna.Egy pillanatig megrendülten nézett,talán egy kicsit szédült is.Szemöldökét felhúzva nézett végig magán,majd a tájon.Őszintén szólva foggalma nem volt hogy most mi a fene történik is vele.
Eddig olyan jó volt az egész,most miért kellett így elrontani?Vagyis,miért kellett hogy vissza térjen a józan esze és lehervassza angyali kis mosolyát?Ezt  sem  tudta,de nagyon nem tetszett neki a dolog.
És őszintén szólva az se nagyon tetszett neki,hogy a fák közül egyre hevesebben röppennek fel a madarak..Néhány pillanat,s a lány fülét hangos zihálás,majd egy apró,gyermeki sikoly ütötte meg.Egy pillanatra  kővé dermedve állt és meredt a fák közé,majd  elkezdett rohanni  oda,ahonnan a hangot hallotta.Még mindig nem fogott fel semmi értelmeset,csak annyit tudott,valahol,valaki veszélyben van.Szíve a torkában dobogott ahogy  sebesen kerülgetette az erdő állította akadályokat.Néhány vékony,ám annál hosszabb faág kegyetlenül az arcába csapódott,de  egy fintorral nyugtázta a dolgokat.Ezzel ráér később is bajlódni,otthon a tükör előtt  lefelé görbült szájjal.Az erdőnek hirtelen vége szakadt és egy egész rövid kis tisztáshoz érkezett.És amit ott látott,attól az álla rövid úton a földig esett.Pár méterrel előtte egy kétségbe esett arcú körübelül 6-7 éves lányka feküdt a földön,kezét védekezően a feje fölé emelte,hosszú fekete haja pedig az arcába lógott.Virágos kis ruhája eléggé sáros lett.Bár,ez úgy  látszott jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekelte.Őszintén szólva,ez nem is csoda.Amikor az ember felé egy körübelül három méter magas kigyó szerű lény hajol,ez megbocsájtható dolog.Nah akkor pontosítok.Egy három méter magas körübelül fél méter széles ríz centis fogakkal megáldott,bíbor szemű,nyálát csöpögetető valami ami éppen lecspani készült.Nazának nem igazán füllöt hozzá a foga ahhoz,amit éppen tenni készült..de hát..Egy pillanat tört része alatt történt minden,a lány néhány ugrás után a kiscsaj mellett termett,és eggyik kezénél fogva nem éppen finom mozdulattal talpra rántotta.A lányka értetlenül,már már csodálkozva nézte Nazát,de erre nem igazán volt idejük.
-Na most..futás!-Kiáltotta főhösünk és ahogy csak lábai bírták,a kislány kezét szorongatva rohant vele.Bár,már-már repítette szegényt^^".A kigyú szerű "szörny" sem tétovázott tovább,hangos sziszegés közepette,könnyedén siklott a nedves füvön a menekülők után.Nazának már szúrt az oldala,ahogy hanyatt homlok rohant az erdőben.Feje zúgott a megválaszolatlan kérdésektől,de ezzel jelen pillanatban nem törődött.Milyen érdekes,ha egy nappal ezelőtt valaki azt mondta volna neki,hogy egy hatalmas kigyó miatt fog az életéért rohanni,ujjait egy kislány csuklójára fonva,hát enyhén szólva röhögőgörcsöt kapott volna..
-Nehem,bírom tovább..-Lihegte a kislány.És nem is volt vele egyedül,Naza is a kidőlés határán volt,a kigyó pedig a sarkukban.Előttük pedig valami hirtelen elzárta az utat.Egy szikla darab.Eléggé nagydarab..
-A rohadt élet..-nyögte a lány,majd a kikerekedett szemű,erősen ziháló lánykát a háta mögé rántotta,aki félelmében a hideg kőfalhoz simult.Legszívesebben ő is ezt tette volna..De valakinek meg kellene őrizni a hidegvérét..De sajnos nem ő az a valaki:P.A kigyó szerű szörny már csak lépésekre volt tőlük.. 
A lány halkan nyelt eggyet,és megbabonázva mered a kigyó villogó szemeibe."S eljő a dicső vég" idézte magában,az isten tudja honnan..Fogait össze szorította,legszívesebben a szemeit is behunyta volna.Nah,és most kellett volna jönnie a dicső megmentőnek,de az jelen pillanatban még igencsak váratott magára.Emiatt,a kigyó előre lendült,hogy lacsapjon áldozataira.(A megmentő még késik..kéésik..kééésik)A  tű hegyes fogak Naza karjába mélylednek,amelyet védekezően  feje elé emelt,csak úgy reflexszerűen.A lány ajkait halk,de annál fájdalmasabb nyögés haggya el..Majd éles fényt lát,s csak annyit érez,a kigyó fogai eltűnnek kezéből.S a féény hívogatni kezdi és akkor..na jó nem..Szemeit szorosan össze zárja,arcát bal oldalra fordítja és várja a következményeket.Valaminek történnie kellett,valaminek meg kellett zavarnia a kigyót,mert különben már holtan rogyott volna össze.A háta mögül nevetés hallatszik,majd apró lábak dobogása,ahogy egy nevet  kiállt valaki:
-Sesshoumaru nagyúúr!-A kislány hangja..-gondolta magában,majd szemeit meglepetésében kinyitja,és érdeklődve pislog  a várva várt megmentő felé.S újabb szájeltáttásos mutatvány következik..Nem messze tőle egy magas,feltűnően jóképú(^^')  hosszú hajú  valami nézett vissza rá.Valamellyest hasonlított egy emberre..de mégse..Szemei borostányszínben tündököltek,s olyanok voltak mint egy macskéá,vagy..mint egy kigyóé.Egy pillanatra meg is rémült,mi van hogyha a kigyó alakult át?Aztán elhesegette magától a gondolatot.Biztosan nem..Hosszú állatbőrt viselt,meg a vállán valami páncél szerű cuccot..Mire észbe kapott,már mereven bámulta az ismeretlen alakot,akira a lányka oly nagy tisztelettel nézett fel.
-Jól vagy Rin?-Kérdezte Sesshoumaru nevezetű alak,érdekes,bár kissé kemény hangján."Ehe,szóval Rin.." A lány neve,gondolta magában.De tekintetét még mindig nem  tudta levenni a tekintetét a pasasról,és a lény fejét lassan felemelve,a lány szemeibe nézett.Semmi érzelem,semmi..A lánynak borsódzott ettől a tekintettől a háta,pillanatok alatt még sápattabb lett..Talán,még mindig nincs túl az életveszélyen..?!


              Folyt köv: