Dimenziólidérc-Azaz egy lány a jövőből.

     
2.Fejezet
                Hosszú óráknak tünő másodpercig néztek farkas szemet,míg végül a lány feladva elfordította tekintetét.Sesshoumaru arcán semmi sem változott,csak a borostyánsárga szeme villant diadalmasan.
-Indulás..-szólalt meg végül,s Nazának hátat fordítva már indult is volna vissza az erdőbe."Indulás mi?Eh..na kész..MIVAN,ITT AKAR HAGYNI?!"Tekintetét villám gyorsan felkapva döbbenten meredt az alak után.Jaken urát utánozva nagy lendülettel hátat fordított és már indult is utána.Egyedül a kis Rin állt,és lefelé biggyesztett szájjal nézte a  lányt.Karjából csendesen csordogált a vér,arca egy élő halottéhoz hasonlított leginkább,arckifejezése pedig félig meddig ilyedt és döbbent volt.Sesshoumaru egy pillanatra megtorpant.Észlelte hogy Rin,aki legtöbbször szorosan a sarkában üget,kettőszáz wattos vigyorral a képén,jelen pillanatban nincs a "helyén".Jaken nem vette észre a változást(vagy éppenséggel nem akarta észre venni) így ügyesen bele is rohant Sesshoumaru lábába.Levegőért kapkodva pillantott fel hátra felé nézegető urára,majd tekintetét követve megállapodott Rinen.Majd az ismeretlen halandón.
-Na neee..-vinnyogott fel a szolga.De a szellem lesujtó pillantása miatt be is fogta a csőrét.
-Rin,miért nem jössz tovább?-Tette föl az eggyértelmű kérdést a kislánynak.
-De Sesshoumaru nagyúr!Nem látod hogy megsebesült?-válaszolt elszonytyoldotott hangon Rin.
-És?Hisz csak egy halandó..indulás!-Adta ki a parancsot Mr.Rideg,majd már indult volna is tovább.Az ég világon semmi kedve nem volt mégegy taggal bővíteni a kis csapatot..
A kislány  még egy ideig eléggé elkeseredetten nézte Nazát,de végül rémlassan,de megfordult,és követte Sesshoumarut.Bár gyomra görcsbe volt rándulva,meg lelki ismerete is háborgatta,de nem igazán tudott mit tenni ellene.Sajnos Sesshoumaru nagyura nem igazán mutat túl nagy szeretetet a halandók iránt..Így végül a kis csapat eltűnt az erdő sűrűjében,s a lány végül remény vesztetten össze esett,s lassan elsötétült előtte a világ(Nem ezt vártad mi?:P Pedig így lesz..hihihihi:P)
Nah jó,azért nem halt meg a  történet második fejezetében,az eléggé snassz lett volna..azért..

*********************************************************************************************************
Néhány fős csapat indul egy kis faluból az erdőbe,vadászni.Aki meglátná őket,talán kicsit furcsán nézne rájuk.Legelöl egy félszemű idős asszony lépked,vállán nyilak,kezében íjj.Mögötte,négy-öt 20-30 év körüli férfi lépked,fegyverekkel az oldalukon.Az asszony,egy pillanatra megállt,homlok ráncolva meredt a fák közé,majd határozott,bár kissé érdes hangon megszólalt:
-Erre!-Mutat az előbb nézegetett irányba,majd el is indul felé.Pár percel később egy szikla fal állta el útjukat.A fal tövében pedig egy lány feküdt,eszméletlenül.Karján marás nyom látható,amiból még mindig csordogál  vér.Az anyó rövid úton kiadta a parancsot:
-Oyuki,add a táskámat,a többiek meg mennyenek vissza a faluba és hozzák el az eggyik hordágyat-A férfiak kissé értetlenül néztek az anyóra,mire az rájuk riparkodott
-Szaporán!Nincs vesztegetni való időnk!-Mikor megkapta a táskáját kotorászni kezdett benne,előhalászott egy fehér rongyot,amit pillanatok alatt  a lány karjára csavart..
                             ***********************
1 óra múlva.
A fiatal lány egy kis kunyhóban feküdt,még mindig ájultan.Karja szorosan maga mellett feküdt,homlokán izzadságcsepek gyönygyöztek,arca fájdalmas fintorba rándult,látszott rajta hogy nem érzi valam jól magát.Aztán hirtelen..valami furcsa dolog történt,teste szép lassan elkezdett halványodni,míg végül csak egy át tetsző szellem alak feküdt ott.A távolból valami csengés hallatszott,idegesítő volt és éles.Először csak szépen halkan,aztán egyre közelebbről és hangosabban hallatszott  berregés.Naza halkan mordult eggyet,szemét lassan,nagyon lassan kinyitotta.Először csak homályos képeke látott,aztán lassan kitisztult a kép,a saját szobájában,a saját ágyában feküdt,és a vekkere átkozott zajt csapot.Mint mindig.Félkómásan valahogy sikerült kinyomnia.Majd újra behunyta a szemét,és legszívesebben aludt volna tovább.Aztán eszébe jutott az álom.Már ha álom lett volna.S emiatt igencsak csúnyán kivetette az ágy.Hirtelen felpattant(mármint csak ültében,majd nem,hajnali hét órakkor semmi miatt nem fog pattogni.:P) 
Az az álom,olyan valóságos volt..tekintete a karjára esett,s még a szava is elakadt.Ahol a "kigyó" megmarta,ott egy hófehér kötés éktelenkedett-Hát ez kész..- gondolta magában.Újra ájulás kerülgette.Bár,így mindent össze vetve,ez nem is megy most csoda számba..Ugyanazok a kérdések cikáznak a fejében,mi ez az egész? Mi történt?Hol volt? Na meg a többi megválaszolatlan dolog..Hát..eggyenlőre még nem fog fényderülni a dolgokra..az szent.Takaróját kecsesen lerúgva magáról kikecmergett ágyából,majd körül nézett szobájában.Minden úgy ahogy szokott lenni.A viszonylag nagy szobában egy szépen kidolgozott ágy volt a legfeltűnőbb jelenség.A szoba eggyik sarkában feküdt,fekete vas szegélyeszte minden oldalát,és tele volt aggatva milliónyi plüss állattal,meg egyéb kacattal.Nem sokkal mellette egy számítógép foglalt helyet,kényelmes fotellel.Amellett egy íróasztal,amin eléggé nagy volt a káosz,s a káosz tetején egy kistévé vigyorgott.A számítógép házon egy vonalas telefon csücsült,tiszta kényelemben elrendezve az egész.A szoba másik végében a másik látványosság,egy két és fél méter magas,három méter széles tölgyfa szekrény ácsorgott.Amelett pedig egy tele pakolt könyves polc,ami előtt egy hatalmas,de annál kényelmesebb babzsák volt elhelyezve.A padlón párduc mintás fekete szőnyeg feküdt,előtte egy barnára mázolt ajtó.A  mellette egy életnagyságú tükör.Naza az elé állt,és naggyon nagy kedvet érzett ahhoz hogy dobjon egy hátast.Arcán viszonylag vékony priso csíkok éktelenkedtek,színétől pedig a fala is példát vehetett volna.Karján a jól ismert kötés,lábain pedig kék-zöld foltok virítottak.Arról hogy piszkosul sajgott,ne is beszéljünk.Végül ajkait egy megkínzott sóhaj hagyta el,tükörbéli önmagára nyelvet öltött,majd elindult a ruhás szekrénye felé,hogy magára ráncigálja eggyenruháját..
Öt perc múlva,harisnyában,zöld miniszoknyában,fehér matrózblúzban,táskáját a kezében lóbálva,slattyogott le a konyhába,ahol huga már vígan tömte magában  a csokis műzlit.
-Jómph rehgmelt..-motyogta teli szájjal,és hatalmas vigyorral.Rövid fekete fürtjeit hátra csapva mammogott tovább a reggelijén.Naza ránézett,és már elment az étvágya.Na most kivételesen nem azért mert huga rosszul  sminkelt,inkább azért mert reggel óta rosszullét kerülgette.
-Azt hiszem,ma inkább kihagyom a reggelit..-Az asztalon egy zacskóban hevert tízóraija.Egy szendvics,egy alma és valami narancs sárga üdítő.Gyorsan a táskájába süllyesztette,majd  a fürdő szoba felé sietett,mikor nyitotta volna az ajtót,az lendületesen kinyílt,kissé fejbe vágva vele szerencsétlen lányt.Az ajtó mögül energikusan csörtetette ki édesanyja,Morita.Tengerkék  szemét lányára vetette,s ajkát beharapta.
-Jajj..sajnűlom kislányom,de sietnem kell,el fogok késni..-Naza édesanyja egy újságnál dogozott,történetesen főszerkesztő volt,és történetesen állandóan késésben volt.Azért csak egy puszit nyomott lánya homlokára,és bokáig érő kék-virágos ruhájában elis libegett.Naza szinte mindent az anyjától örökölt.Kiveéve a szemét.Egyébként szakasztott mása volt.Mindegy,nem volt sok idő arra hogy teljes gőzzel elkezdje sajnálni az újabb sérülést.Gyorsan beslisszolt a fürdőszobába,pillanatok alatt megfésülködött(alias gyorsan megtépte magát) és SMINK NÉLKÜL távozott is.Neki sem volt sok kedve elkésni.Hisz az óra már 7.30-at ütött,és még tíz perc amíg besántikál.Így hát gyorsan a vállára kapta a tásákáját,és kisietett az ajtón.Egész úton üveges tekintettel bambul maga elé.Így észre sem vette a karjával vígan csápoló barátnőjét,Milayát,aki ezért elszontyolodva folytatta útját a suli felé,de nem csak Naza volt ilyen bamba,nem messze tőle,egy szintén eléggé mélabús lányt,lerohantak a barátnői,miközben nagyban kiáltoztak "Héé Kagomeee,elmúlt a depressziód?"