3.fejezet.


Naza egész nap csak  nézett ki a fejéből.Aztán óráknál mindig arra riadt hogy valamelyik nem ehhez szokott tanár nagyban rikácsol mellette valamit..Nem mintha túlzottan érdekelte volna a dolog,de azért nem árott volna valamit csinálni is.De nem csak őt cseszték le folyton emiatt.Nem, eggyik osztálytársát is.Bár,ő alig jár suliba,és akkor is csak üveges tekintettel nézelődik.Ezért a lány nemis szokott vele túlzottan foglalkozni..
Mire észbe kapott az iskolának már vége is volt,és gyorsan lerázta idegesítően fecsegő barátnőit.Pedig álltalában őis ugyanolyan idegesítően fecseg velük,de hát evvan..
Az utolsó órákon már úgy érezte hogy torkát jeges ujjak folytogatják,szó szerint fuldoklott,pedig semmi különös nem volt,jahm,mármint a szokásoson kívül,már ha értitek mire gondolok.
Szóval a lényeg:Kész megkönnyebbülés volt számára amikor végre felharsant az iskola végét jelző csengő.
Robbanás szerűen pattant fel helyéről,a cuccait a táskájába dobta,és rohant is kifele..Ki a teremből,ki az iskolából,talán a világból,és talán össze is jött volna,ha nem ütközik az utca kellős közepén egy hosszú fekete kabátos,fekete kalapos idegenbe.Kettő hússzal neki rohant,az ipse elejének,éppenhogy csak azon múllott hogy nem esik hanyatt,hogy amaz elkapta,bár korántsem finoman,mint azokban a túlontúl nyálasa romantic filmekben,amikor a főhős finoman a nőci dereka köré fonja a karját..najó,nem folytatom..:P
Az idegenen napszemüveg volt,így amikor Naza magához tért a karambolózásból,se tudott az emberke szemébe nézni.Ám de,így is látta hogy arcvonásai ismerősek.Haja vállnál egy kicsit tovább ért,és gyönyörű hófehéren világított.
-Höh?!-Tátotta el a száját a lány.Nah,mindenre,csak erre nem számított,az alak tökre úgy nézett ki mint Sesshoumaru,még így kalapban és szemüvegben is.A Sessh-reinkarnáció vagy ki,egy pillanatra fölvonta a szemöldökét,mintha felismerné Nazát,aztán talpra állította,végül fejével biccentett és elsietett.A lány csak pampogott utána,bárcsak tudná végre mi is folyik itt..
Kényszeredetten sóhajtott eggyet,majd lépkedett tovább,észre sem vette,hogy az eggyik mellék utcában,egy fekete csuklyás alak figyeli,de egy szemvillanás..és már ott sincs..
Egy nagyobb terület mellett haladt el,mire furcsa érzés kerítette hatalmába.Össze vont szemöldökkel nézett jobbra,ahol egy eléggé réginek tünő fa ácsorgott..és mintha belül vibrálna,pulzulálna,és egyszerűen hivogatná.Ismerősek tenni a területen látott épületek,de most nem igazán érdekli hogy honnan..Lépteit mintha nemis ő irányítaná,átmegy a kerítésen,egyenesen a fa felé.Ott mintha csak hipnotizálták volna,áll és néz.Fejében eggyetlen gondolat sem tekergődzik,ami már önmagában is meglepő..tekintve a helyzetet.Észre sem veszi,de már tátott szájjal figyeli a fa ágait,a zöldellő leveleket,amibe néha-néha bele kap a szél.Szemeit egy pillanatra lehunyja,és máris mintha kiragadták volna ebből a világból..
Képek peregnek a szeme előtt,egy sivár,sötét helyen van valaki,nem ő azt tudja,szoksá szerint megint kivülről nézi a dolgokat..
Két kortalan nő áll egymással szemben.Kilómétereken át semmit sem látni,csak kiszáradt földeket,és korhadozó fákat.A két nő körübelül egyforma magas,alkatuk is hasonló,az eggyiknek fenékig érő kék haja volt,és kedves,szívalakú arca.Bíbor szemei dühödten csillogtak,kezét pedig szorosan ökölbe szorította.
Az előtte lévő nőnek bíbor volt a haja,és éjfekete a szeme.Alig volt rajta valami ruha,egy füzős felső,meg egy apró sort szerű valami..Körölöttük szinte izzott a levegő.Látszott rajtuk hogy ellenségek,és az is,hogy itt rövid időn belül vér fog folyni..
A bíbor hajú nő hirtelen elkezdett a kékesfekete hajú felé futni,kezében egy kard volt,arcán pedig alattomos mosoly.Tudjátok,az a tipikus ördögi nőcske,aki percenként egy pasit fogyaszt,aztán rövid úton össze törve kicsi szívecskéjét megy is tovább,alattomos kis játszmáit folytatva..Na,az egy pár fokkal veszélyesebben..
A másik nőcit nem igazán érte váratlanul a dolog,arcán halovány mosoly kezdett kibontakozni,majd egy pillanatra  felugrott,persze nem ám durván Harminc,negyven centire,ahogy azt egy átlag ember helyből,de nem ám..Sacc két méterre..szinte már repült is..heheh..ezt őszintén szólva énis kipróbálnám,de személyszerint,nem ebben a szituban:P
Körübelül fél méteres távolságban,körülötte kék szikrák kezdtek pattogni,és a nő furcsa nyelven kezdett motyogni..Szóval olyan valószínütlen az egész,mint egy álom..De hát ezek után az ember sok mindent elhisz,amit eddig mondjuk nem.
Egy pillanatra fény borított mindent,a bíbor hajú nő dühödten zárta le a szemhéjjait,és egy pillanatra megállt. A vakítófényből hirtelen két tollas valami kezdett kibontakozni.Néhány másodperc múlva,már azt is ki lehetett venni,hogy az a két valami két össze zárt fekete szárny.Majd a szárnyak hirtelen szétnyíltak,és egy fekete kámzsás nő bukkant fel.Ugyan az az arc,ugyan az a haj,csak  szeme volt más..Mostmár nem bíbor színben pompázott,hanem kontrasztban a szemével,kékesfeketén villogott.Egy könnyű libbenéssel mezitláb talpai a földet értek,s szárnyait tüntetően kinyújtotta.A bíbor hajú nő elégedetten felkacagott,erre várt..egy méltó ellenfél.
-Gratulálok Jelena,végre megmutattad igazi valódat..-Szólalt meg a bíbor hajú nő gunyoros hangon.Áháh..Szóval a szimpibb csajszinak Jelena a neve..szép név..
-Nem az igazi valóm Celesztina..Ez csak a Dimenziólidérc külsőm..-Amikor a lény megszólalt,hangja furcsán csengett,földöntúlian,mégis oly gyönyörűen..De egy szó szöget ütött Naza fejében..Dimenziólidérc..Na meg egy másik dolog is..miért látja ő ezt az egészet..?Lehet,hogy ő is ez a lény lenne?!Hát ez egyhalál..
Amikor a két nő támadásba lendült volna,hirtelen egy hang  zökkentette ki a "mozizásból"
-Maga meg mit keres itt?-Naza hirtelen megperdült,és ilyedte nézett a hang gazdájára.Egy idős japán férfival nézett farkas szemet..Aki igencsak zsémbes képet vágott.
-Hátö..izé..én..-Habogott a lány.Télleg,mit is keres itt?!
-Sajnálom..Nem tudom..Egyszerűen megpillantottam a fát,és be kellett jönnöm..de már megyek is..mégegyszer elnézést..-Az utolsó szavakat már csak hadarta,majd amilyen gyorsan csak tudott kiiszkolt a telekről..Az idős ebmer furcsálkodva nézett utána,majd végül fejcsóválva vissza ment a házba.