4.fejezet

Másnap reggel nyugodt volt a hangulat. A szokásos mederben folytak a dolgok: Shippo és Kirara élelmet szerzett és vizet hozott, Miroku éppen pofonokat kapott ’kedvességeiért’, Sango dühöngött, Kagome és Inuyasha pedig gyógynövényeket szedett és az erdőben nézett élelem után. A nap gyönyörűen sütött, felhők sem voltak az égen, igazi nyári napra ébredtek.

Shippo Kirarával beszélgetett munkájuk közben:

-Kirara, szerinted mi történt tegnap éjszaka? Szerintem Kagome elcsászkált és megint Inuyashanak kellett megmentenie. Biztos egy szellem üldözte. Vagy az is lehet, hogy a szent ékkővel kapcsolatban történt valami.. Mit gondolsz?

-Hrrrr.

-Értem, szóval szerinted csak beszélgette, ki tudja…

Eközben Sango magában gondolkodott: „Szeretem Mirokut, de ő mindig nyáladzani kezd, ahogy meglát egy gyönyörű lányt. Tudom, hogy a szíve mélyén ő is szeret, hiszen egyszer már mondta, de rá kell döbbentenem, hogy soha többé ne nézzen másfelé. Megvan! De akkor beszélnem kell Kagoméékkal is. Miroku, most nem szabadulsz. :)”

-Mondd csak, Miroku, szerinted mi történt tegnap?

-Éjszaka? Szerintem találkoztak Kikiyoval, legalábbis a fények ezt bizonyítják.

-Szerintem is. Annyira féltettem Inuyashát, de szerencsére nem történt semmi baja.

Miroku furcsállotta, hogy Sango szóba se hozta Kagomét, ezért Sango gyorsan hozzátette utólag:

-Persze Kagomét is nagyon féltettem, de rá Inuyasha vigyáz..

-Ez igaz.

Inuyasha kardja minden csapást képes kivédeni, ha gazdája képes koncentrálni, szóval nem bánnám, ha neki kéne engem megvédenie.

-Sango, valami bajod van? Olyan furcsán viselkedsz.

-Nem semmi bajom. -mondta határozottan a lány határozottan.

Eközben az erdőben:

-Inuyasha, köszönöm, hogy engem választottál.-jelentette ki pirulása közben Kagome.

-Ez természetes, már sokszor elmondtam miért melletted döntöttem, szeretlek, Kagome.

Ekkor az égből megjelent Kirara, egy levelet tartva a szájában. Odarepült a hanyouhoz, átadta neki, majd ismét eltűnt a fellegek között.

-Hát ez meg micsoda?? Ki küldene nekem levelet?? Ráadásul Kirarával??

-Jaj, ne hülyéskedj már, tudod jól, hogy csak Sango lehetett az.

-Igaz, akkor most megnézem, mit ír. Felolvasom hangosan:
”Kedves Inuyasha!

A segítségedet kérném egy tervhez Mirokuval kapcsolatban, remélem Kagome is segíteni fog, bocsássatok meg az érzéketlenkedésemért.”

Mire gondolhat? Jójó, olvasom tovább Kagome:

„Szeretném, ha Miroku felhagyna azzal a szokásával, hogy más lányok után néz. Tudjátok, hogy szeretem őt, így kitaláltam ezt a cselt számára. Megkérnélek rá, Inuyasha, hogy ne vedd figyelembe azokat a mondatokat, amiket hozzád fogok intézni. A tervem tehát az, hogy úgy teszek, mintha beléd lennék szerelmes, nem Mirokuba, így a féltékenysége majd rádöbbenti valós érzelmeire irántam. És ha Miroku megkérdezné tőled, hogy nem vettél-e észre valami furcsát, kérlek ezt válaszold: Nem, mit kellett volna, mindig is kedves volt. Maximum mostanában mintha még kedvesebb lenne. Ez jól esik.

Kagome, neked majd szóban elmondok mindent, és kérlek szépen segítsetek nekem!

Sango”

-Ez lenne a levele? Szerintem igazán segítenünk kéne neki, hiszen a barátunk!

-Rendben, benne vagyok, nem mondok semmit annak az ostoba szerzetesnek.

„Inuyasha, olyan ridegnek és önzőnek mutatod magad, de a szíved mélyén egy érző és kedves éned lapul.”

-Szóltál, Kagome?

-Nem, csak gondolkoztam.

5.fejezet

Miután mindenki elvégezte a tennivalókat, leültek, és elkezdték főzni a kaját. Aznap Shippoéknak sikerült fogni halakat, Kagoméék meg szarvast fogtak.

Leültek a tűz köré, miután elkészült az ebédjük. Kagome Inuyasha bal oldalán ült, Sango a félszellem másik oldalán, Miroku Sango mellett, Shippo és Kirara pedig velük szemben. Ízlett nekik az étel, jóízűen falatoztak, és alig észrevehetően (csak annyira, hogy Miroku észrevegye) Sango el kezdett közeledni Inuyasha felé. Mocorgott mellette, ha mondott valamit a fiú, nevetett rajta és megsimogatta a vállát. Mirokut ez nagyon idegesítette, és még Inuyasha is rátett, mert viszonozta Sango mozdulatait, mármint megpaskolta a fejét, és rámosolygott, megköszönte a kedvességét.

„Kagome mért nem szól rá Inuyashára?? Hiszen Sango állandóan körbelegyeskedi.. Nem értem. De ha én szólnék rá Sangóra, akkor látszana, hogy féltékeny vagyok.. Most mit tegyek? Megvan! Véletlenül, ahogyan próbálok felállni, ráesek Sangora, és megfogom a fenekét! Ez jó lesz.”

Miroku végre is hajtotta ’furfangos’ tervét, mire Sango akkorát lekevert neki, mint egy ház.

-Miroku, viselkedj már!! Miért van az, hogy mindig fogdosol??

-Igaza van Sangonak, Miroku, nem kéne szegényt állandóan bántanod. -mondta Inuyasha.

-De hiszen csak…

-Mi csak, Miroku? –érdeklődött Sango.

-Csak.. csak.. nem is bántottalak!

-Miroku, ezt Sango nevében is mondom, jobb lenne, ha leszoknál a fogdosásról. A Te érdekedben. –közölte a szerzetessel Kagome, míg a többiek helyeseltek.

-Azt hiszem jobb, ha elmegyek levegőzni!

Mire elindult, el kezdett fújni a szellő. Útközben gondolkodott:

„Miért teszed ezt velem, Sango? Na jó, talán a fogdosásról tényleg le kéne szoknom, de akkor is! Nem szeretheted Inuyashát! Ő és Kagome is úgy tesznek, mintha nem látnák Sango közeledését. Vagy én túlzom el a dolgokat? Visszamegyek és bocsánatot kérek, így lesz a legjobb. Majd pedig finoman el kezdek közeledni Sangohoz.. de sajnos most nem foghatom meg a fenekét! De kár.. na mindegy, úgy is jó lesz.”

Ezzel visszaindult. Mire visszaért a többiek már javában pakoltak. Odament Sangohoz és bocsánatot kért tőle.

-Semmi baj Miroku, addig, amíg nem fogdosol.

Hirtelen beborult az ég, el kezdett fújni a szél, és megjelent egy hatalmas szellem. Sesshoumaruhoz hasonlított, de Inuyasha érezte a szagán, hogy nem lehet a bátyja.

„Honnan a francból került elő ez a szellem! Még a szagát sem éreztem meg!”

-Gyere te nagy bestia! Harcolni akarsz? Küzdj meg velem! Halál ráááááááád!

Ezzel a hanyou neki esett a szellemnek a Tetsusaigával, és könnyedén leverte, illetve azt hitte, hogy könnyedén leveri, de csak jó pár ütéssel, szélbordával később sikerült levernie a szellemet.

„Hogy lehet az, hogy ki tud térni a szélbordáim elől? Ezt nem értem, ennyire nem erős. De most, egy jól irányzott ütéssel leverhetem..”

-SZÉLBORDA!!

-Ez az Inuyasha! –ujjongott Sango, ami Mirokut zavarba ejtette, úgy érezte, cselekednie kell.

-Menj onnan, Inuyasha, beszippantom!

-Nem kell, Miroku, el fog porladni. –mondta Sango.- Felesleges lenne. Szép volt Inuyasha!

-Köszönöm Sango. –mondta a fiú, és megpaskolta Sango fejét.

-Inuyasha, én is gratulálok, eljönnél velem? Szeretnék kérdezni valamit. –mondta Miroku.

-Menjünk.

-Aztán vigyázzatok magatokra! –kiáltott utánuk Kagome.

6. fejezet

-Szóval Sangoról lenne szó.

-Mit akarsz vele kapcsolatban?

-Hát, hogy… szóval…

„Van valami közted és Sango között? Ezt nem kérdezhetem tőle!”

-Mondd már Miroku!

-Szóval nem vettél észre valami furcsát Sangon?

-Nem, semmi különöset, kedves lány, mostanában, mintha még kedvesebb lenne, és ez jól esik.

-Mi??

-Valami baj van? Tudod, hogy Kagomét szeretem. Esetleg… Miroku!! Te lennél szerelmes Sangoba??

„Inuyasha okosabb, mint gondoltam… hát akkor bevallom neki, hiszen ő a barátom, benne megbízhatok.”

-Hát.. igen, ez az igazság. Odáig vagyok Sangoért, de zavar, hogy mostanában körülötted legyeskedik.

-Netán… a nagy Miroku féltékeny? –nevetett Inuyasha.

-Igen, az.

-Szerintem mondd meg neki, hogy szereted. Ne taperold, és ne bámulj más lányokat, azzal nagyon meg tudod bántani, mégha nem is mutatja.

-Mi?? Sango..

-NEM, csak.. szóval rossz rád nézni, amikor meglátsz egy szép lányt… ha jót akarsz magadnak, ilyet többet nem csinálsz.

-Rendben, Sangoért mindent hajlandó lennék megtenni.

„Könnyebb volt meggyőznöm Mirokut, mint gondoltam.. talán mégsem olyan perverz?”

A faluban eközben Kagome és Sango beszélgetett:

-Szerinted Kagome, beválik a tervem?

-Én annyit mondok, hogy nem gondolom, hanem tudom, hogy beválik. Zseniális ötlet volt, és Miroku még nem is sejt, hogy ez egy terv. –kuncogtak együtt.

-Nagyon remélem, hogy sikerül, mert nem bírnám elviselni, ha Miroku mással lenne együtt.

-Fog, Sango, ha nem is látszik, de tudom, hogy Miroku a szíve mélyén szeret téged.

-Télleg? –pirult el a lány.

-Biztos. :)

-De most maradjunk, csendben, megjöttek a fiúk. –vihogott Kagome.

Pár órával később, mikor Sango és a szerzetes egyedül maradtak, beszélgetni kezdtek:

-Sango, mondhatok valamit?

-Persze! Hadd halljam.

-Szóval… az a helyzet, hogy.. szeretlek.

Sango kiköpte a teát, amit éppen kortyolgatott:

-Tessék?? Ezt komolyan mondod?

-Ööö.. igen, mért baj?

-Nem, nem az, csak tudod…

-Szeretném megígérni, hogy nem nézek más lányok után, és becsületszavamra csak Téged szeretlek, Sango.

-Remélem is…

-Tessék?

-Ááá.. semmi.

És egy kis időre hallgatásba burkolóztak, majd Miroku átölelte Sangot.

„Jaj, Miroku, ha tudnád mennyire szeretlek… Olyan jól esik, ahogy átölelsz… érzem, hogy szeretsz… Elmondom Neked mit érzek.”

-Miroku.. Én… MIROKU!!! –és ezzel el is csattant a pofon.

-Aú.. Mit szerettél volna mondani, Sango?

-Azt, hogy még elég sok kell ahhoz, hogy megkaphass. Nem fogsz csakúgy letámadni engem, és főleg nem TAPIZNI!

-Bocsáss meg, csak… tudod… szerintem Te vagy a világon a legszebb, és… nem bírom megállni, hogy ne érinthesselek meg… -ezzel elpirult a fiú.

-Rendben, csak ne a fenekemet fogdosd, jó?

Majd el kezdtek nevetni, végül Miroku mélyen Sango szemébe nézett, és megcsókolta.

„Sango, olyan finom a csókod, nagyon szeretlek, nem akarlak elveszíteni. Mindörökké melletted maradok, és megvédelek.”

„Miroku, olyan érzékien csókolsz, nagyon szeretlek…”